Kezd megint feljönni az erdélyi téma a sajtóban, régi és új véleményvezérek féltik és óvják az erdélyi magyarokat az anyaországi politikától, mintha a Duna TV mellé kötelező módon járna egy indoktrinációs kurzus.

Hogy miért értelmetlen a magyarországi logikát rávetíteni az erdélyi magyar közösségre, arról három éve írtam már egy kampánykalauzt, nem is ragoznám tovább, ráérünk 2018-ban románozni vagy nem románozni.

A mostani lökdösődés amúgy is annak köszönhető, hogy Romániában az idén választások lesznek. Új törvény alapján szervezik meg június 5-én az önkormányzati, majd ősszel a parlamenti választásokat. Bár az Országos Korrupcióellenes Ügyészség többéves hadjárata miatt nincs akkora tülekedés az önkormányzati, polgármesteri és parlamenti helyekért, mert az ügyészek titkosszolgálati segítséggel széles terítéssel lőnek a funkcionáriusokra, azért valamiért csak maradt némi vonzereje a politikusi karriernek, hát kampány van, magyarok nyírják a magyarokat.

És ez nem csak erdélyi szokás, tessenek egy pillantást vetni a felvidéki sajtóra, márciusban ott is parlamenti választásokat tartanak, de arról majd máskor.

Most térjünk vissza Erdélybe, ahol elvileg három magyar párt mérettetné meg magát, már ha eljutnak odáig: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ, jele a tulipán), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP, jele a csillag) és a Magyar Polgári Párt (MPP, jele a fenyő). Szokás ezt megosztottságként értelmezni, ami egy demokráciában (lásd: többpártrendszer) minimum vicces felvetés, de az egypártrendszerben gondolkodó politikai erő mégsem röhög, az rmdsz-es arcok tök komolyan bele tudják mondani a kamerába, hogy a másik politikusok megosztják az erdélyi magyarságot. Kivéve azokat a másik politikusokat, akik hajlandóak felmenni az RMDSZ listájára, és hát vannak ilyenek, az MPP-t például már alig lehet megkülönböztetni az RMDSZ-től. Ha a polgáriaknak lenne egy kis eszük, már rég bedobták volna a KDNP-s figurát, mondván, ők az autonómia lángjának őrzői, lármafák mellett üldögélő maroknyi székely, akiknek az a küldetésük, hogy a nagytesót vissza-visszatérítsék az önrendelkezés egy igaz útjára, ők a látók a vak óriás vállán. Az MPP egyelőre össze-vissza beszél, láthatóan még nem tudták eldönteni, hogyan élik túl az önkormányzati választásokat. Addig viszont az RMDSZ megy előre, és hengerel.

Az RMDSZ tényleg óriás az erdélyi magyar viszonyokat tekintve. Az élet megannyi szegmensére rátelepedtek az idők során, kézből etetik az erdélyi magyar társadalmat, kicsit olyanok, mint az átkosban a kommunista párt. Ehhez is legyártották az ideológiát, naná, az RMDSZ nem párt, mondják, kisebbségvédelmi szervezet, sőt, szövetség, benne van a nevében, akárki láthatja. Kár, hogy ezt a szövetséget a pártelit eddig leginkább a román politikai elittel kötötte, „integrálódtak”, na igen, tizenhat évig vagy kormányon, vagy hatalomközelben kolbászoltak Bukarestben, szóval elég vastagon benne vannak abban, ahogyan ma Románia - és benne Erdély - kinéz.

Harmadik erőként ott melegít a startvonalnál az EMNP. A néppártosok választási párt létrehozását javasolták január elején, ezt az RMDSZ visszautasította, inkább erőből akarja lenyomni a konkurenciát, és mivel jelen állás szerint mind Bukarest, mind Budapest a tulipánosoknak fújja a passzátszelet, eléggé esélyes, hogy sikerül leszalámizni az eddigi ellenzéket.

Ez önmagában még nem győzelem és nem tragédia, az erdélyi magyar közösség túlélő típus, errefelé a politika a politikáról soha nem hozta izgalomba az embereket, legfeljebb majd jól nem mennek el szavazni, ha már választani nem lesz miből.