Nem irigylem az ellenzéki szavazókat. A Republikon Intézet csütörtöki konferenciáján ismét bebizonyosodott, hogy az önmagukat demokratikus ellenzékként definiáló pártok (már amelyik hajlandó volt részt venni a rendezvényen) egyetlen egy dologban jók: egymás baszogatásában.

“Egy jó konferencia mindig nagyon hasznos. Lehet hosszasan és nagy egyetértésben beszélgetni arról, hogy miért szar minden, amit a kormány csinál. Természetesen alternatív megoldási javaslat felvázolása nélkül. Bele lehet rúgni egymásba is, mert hát ugye ugyanazért a pár százaléknyi szavazóért folyik a verseny”

- fél évvel ezelőtt írtam le ezeket a sorokat, és a Republikon Intézet “Ellenzéki esélyek és alternatívák 2016-ban” című konferenciája után nyugodt szívvel állíthatom, hogy a helyzet semmit nem változott.

Önmagában beszédes, hogy a meghívott ellenzéki pártok közül az Együtt és az LMP nem kívánt részt venni a beszélgetésben, így végül Szent-Iványi Istvánt (Liberálisok), Tordai Bencét (PM), Molnár Zsoltot (MSZP) és Kerék-Bárczy Szabolcsot (DK) sikerült egy asztalhoz ültetnie a szervezőknek. A diskurzus első körben elég unalmas mederben folyt, olyan nagy igazságok hangzottak el, mint pl. “ha az év végéig nem következik be döntő fordulat, csökken az esélye annak, hogy valami változzon”, vagy “arról kéne beszélni, amit akarunk, nem csak reagálni a Fideszre”, vagy “valamilyen típusú összehangolás kelleni fog.” Az állóvizet Kerék-Bárczy Szabolcs kavarta fel, amikor arról kezdett beszélni, hogy továbbra is bizalmatlanság van az ellenzéki szereplők között, és az összefogás hajdani szereplőit övező hiteltelenség sem igazán változott az elmúlt két évben.

Ennyi kellett ahhoz, hogy a baráti csevej egy pillanat leforgása alatt személyeskedésbe hajló baszogatásba torkolljon. Tordai Bence például azzal kezdett érvelni az előválasztás mellett (reméljük ez lesz a legújabb ellenzéki csodafegyver, csudajó kampányra számíthatunk majd), hogy

Nem kellett sokat várni a riposztra:

Tordait sem kell félteni, nem hagyta annyiban:

No hát ebben a kellemes, baráti hangnemben beszélgettek azok, akik ismét összefogást terveznek a kormánypártokkal szemben 2018-ban.

Természetesen nem akarok az esetleges választóik nevében beszélni, de arra mégis kíváncsi lennék, hogy mégis miből gondolják, hogy egy újabb kényszerházasság jobban sülne el, mint 2014-ben? Mert hát a szavazó azért nem hülye. Jól látja, hogy ugyanazok vagytok, akik voltatok. Nincs itt változás, nincs itt jövőkép. Az egyetlen dolog, amit nehéz eldönteni veletek kapcsolatban, hogy kit utáltok jobban: a Fideszt vagy egymást.

A 2. rész itt folytatódik.