A Helytállásért-díj 2012-es kitüntetettje hétfőn, 104 éves korában hunyt el.

Szűcs Ilona 1912. május 16-án, még az Osztrák-Magyar Monarchia idején született a Rimaszombathoz közeli Várgedén. Polgári iskolai évei alatt nagy hatással volt rá egyik tanárnője, aki a magyar nyelvet és irodalmat tanította. A pozsonyi Orsolya rendi apácák tanítónőképző intézetében érettségizett, akkor véglegesült benne a pedagógiai pálya iránti elkötelezettség. A rimaszombati járáshoz tartozó Nagybalogon Vámosbalogon tanított, tanítványait a magyar nyelvhez, az anyanyelvhez, a nemzethez, szülőföldhöz, a hithez és a hagyományokhoz való hűségre nevelte. 1937-ben ment férjhez Tamás Aladárhoz, házasságukból két lányuk született.

A második világháború után, 1945 nyarán a magyar kisebbséget kollektíven háborús bűnösnek nyilvánító Benes-dekrétumok miatt a család tagjai elveszítették csehszlovák állampolgárságukat, ami a nyugdíj és más állami járulékok megvonásával, az állami alkalmazásból való elbocsátással járt együtt. Átjöhettek volna Magyarországra, de nem akarták egyedül hagyni idős szüleiket. Férje, hogy el tudja tartani családját, kényszerből "reszlovakizált" (azok a magyarok, akik szlováknak vallották magukat, visszakapták vagyonukat és állampolgári jogaikat). 1955-ben a férfi meghalt. A nő életében ezután újabb megpróbáltatás következett, a felmenőitől örökölt föld miatt (mivel az nagyobb volt négy hektárnál) kuláklistára került, eltiltották a katedrától is. Csak 1958-tól taníthatott újra, 1974-ben vonult nyugdíjba. Nyugdíjasként tevékeny tagja lett a rimaszombati közéletnek, a csehszlovákiai rendszerváltás után belépett a Magyar Koalíció Pártjába (2012-től Magyar Közösség Pártja, MKP), megalapította a Wass Albert Magyar Nyugdíjas Kört.

Tamás Aladárné soha nem hagyta el szülőföldjét, állampolgársága mégis többször megváltozott a történelemben. Az első világháborút követő 1920-as trianoni béke után csehszlovák, a Felvidéket visszajuttató 1938-as első bécsi döntés után újra magyar, a második világháború után ismét csehszlovák állampolgár lett, majd Csehszlovákia 1993-as megszűnése, az önálló Szlovákia 1993. január 1-jei megalakulása után szlovák állampolgárrá vált.

Az Országgyűlés 2010. május 26-án módosította a magyar állampolgárságról szóló törvényt, lehetővé téve, hogy a határon túli magyarok kedvezményesen szerezhessék meg a magyar állampolgárságot. A jogszabályra válaszként ugyancsak 2010. május 26-án a pozsonyi parlament úgy módosította az állampolgársági törvényt, hogy ha egy szlovák állampolgár felveszi egy másik ország állampolgárságát, elveszíti a szlovákot. Tamás Ilona 2011 áprilisában — korára való tekintettel — gyorsított eljárásban kapta meg a magyar állampolgárságot. S így — a hozzá hasonló módon döntő szlovákiai magyarokhoz hasonlóan — elveszítette állandó lakhelyét, és jogi helyzete hozzávetőleg egy Szlovákiában tartózkodó európai uniós turista jogállásának szintjére süllyedt. A rendőrség 2011 decemberében idézte be öt másik, a magyar állampolgárságot felvett felvidéki magyarral együtt, hogy adja le az állampolgársághoz kötött személyi iratokat, személyazonossági igazolványát és útlevelét, a döntés ellen hiába fellebbezett.

Az idős asszony azóta küzdött azért, hogy az uniós elvekkel és a szlovák alkotmány rendelkezéseivel összhangban megtarthassa szlovák állampolgárságát is. 2012 februárjában lányával, az időközben elhunyt Tamás Anikóval együtt beadvánnyal fordult a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB). 2012 októberében a magyar állampolgárságot szintén felvevő Gubík László, az MKP ifjúsági szervezetének vezetője és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) elnöke az Európai Parlament petíciós bizottságához fordult, de a testület levette napirendjéről az ügyet. A szlovák alkotmánybíróság 2014 szeptemberében eljárásjogi okokra hivatkozva, érdemi döntés nélkül utasította el az állampolgársági törvénnyel kapcsolatos beadványt. Tamás Ilona ezt követően, 2015 februárjában jogorvoslat megvonása és a magánélet ellehetetlenítése címén ismét beadvánnyal fordult az EJEB-hez. Az Európai Parlament petíciós bizottsága 2016. augusztus 18-án befogadta Tamás Ilona panaszát, határozatában előzetes vizsgálatra kérte fel az Európai Bizottságot, és a szlovák hatóságok álláspontját is kérte.

Tamás Aladárnét pedagógiai munkásságáért vasoklevelet, rubinoklevelet, Komensky-emlékérmet, a Szlovák Köztársaság Aranyplakettjét kapta meg. Kitüntették a Magyar Köztársaság oktatási miniszterének elismerő oklevelével, 2012-ben az Emberi Méltóság Tanácsa az Emberi Méltóságért kitüntetéssel, a Magyar Közösség Pártja a Pro Probitate - Helytállásért díjjal, 2014-ben Esztergomban Szent István-díjjal ismerték el. Áder János államfőtől 2012-ben elsőként vehette át a Magyar Becsület Rendet.

(MTI)