Hozzátette: folyamatos pozícióharcot látunk, mindig az aktuális erőviszonyokat próbálják a saját javukra fordítani egy olyan alkufolyamatban, melynek a tárgya a 2018-ban megszerezhető parlamenti mandátumok. A mostani MSZP-s törekvés az, hogy a baloldali-liberális mikropártokat kiszorítsák az alkufolyamatból.

Gyurcsány Ferencet, a Demokratikus Koalíció elnökét ráadásul a személyes bosszúvágy vezérli akkor, amikor a Magyar Liberális Pártot megpróbálja előnytelen helyzetbe hozni. Ennek a hátterében az áll, hogy nem segítette frakcióhoz a volt miniszterelnök pártját a 2014-ben megalakult országgyűlésben. Gyurcsány látja, hogy az MSZP támogatottsága stagnál, a mikropártoké néha eléri az 1-2 százalékot, de nem nevezhető kardinálisnak, a DK támogatottsága pedig lassan eléri a szocialistákét. Utóbbiak alatt egyre forróbb a talaj, a mikropártok alól már kicsúszott, Gyurcsány Ferenc pedig „a sakktáblán megpróbálja úgy rakosgatni a bábukat”, hogy az neki előnyös legyen – magyarázta az elemző.

Mindennek ellenére még mindig a szocialista pártnak van „a legüzemképesebb vidéki szervezete”, noha az elmúlt években ez erősen elkezdett erodálódni. Nem véletlen, hogy az MSZP jelenlegi koncepciója szerint csak az vehetne részt az előválasztáson, amely mind a 106 egyéni választókerületben tudna aspiránst állítani. Erre a DK valószínűleg „vért izzadva” képes lenne, de a kisebb pártoknak ez már „lehetetlen feladatnak tűnik” – jegyezte meg.

Beszélt arról is, hogy szerinte Vona Gábor, a Jobbik elnöke egy sor ügyben elkezdett a pártja radikális törzsmagjával szemben állást foglalni, új pozíciót kialakítani.

Nem a néppártosodástól hangos a Jobbik, és nem is attól, mit szeretnének tartalmilag a politikában megvalósítani, hanem a különböző botrányoktól, és attól, hogy a támogatottságuk érdemben nem növekszik – hangoztatta Fodor Csaba.