Egyetlen rossz lépéssel elszalaszthatja Magyarország a felzárkózás esélyét
2022.03.24. 09:00
Ugyan nagyon kevés konkrétumot takar az ellenzék néhány hete bemutatott kormányprogramja, ám az abból kiolvasható részletekből és az eddigi politikusi megszólalások alapján úgy tűnik, hogy a jelenlegi beruházásvezérelt és munkahelyteremtő gazdaságpolitikáról a belső fogyasztásra épülő modellre helyezné át a hangsúlyt megválasztása esetén.
Mindez persze nem ördögtől való, hiszen ideig-óráig valóban képes hatékonyan támogatni a növekedést a fogyasztás pörgetése, ugyanakkor az eddigi példák is azt mutatják, hogy a kicsi, nyitott piacgazdaságok esetében, mint Magyarország, óriási kockázata van a belső fogyasztásra épülő gazdaságpolitikának, amely amellett, hogy a hosszú távú növekedés feltételeit ássa alá,
A 2000-es évek közepén is ezt láttuk, előbb a költségvetésből végrehajtott fedezet nélküli béremelésekkel (a világgazdasági konjunktúra csúcsán volt 9 százalékos a hiány), majd a devizahitelezés felpörgetésével esett adósságcsapdába a magyar gazdaság, gyakorlatilag nem volt olyan szegmense az államnak, amely ne nézett volna szembe az eladósodottság fenyegetettségével. Eközben a gazdaság kínálati oldala egy helyben toporgott, amit a munkaerőpiac mutat meg a leginkább: 2002-ben 3 millió 870 ezren dolgoztak hazánkban, a legmagasabb foglalkoztatottságot ebben az időszakban 2006-ban mérte a KSH, akkor is mindössze 50 ezerrel volt magasabb a létszám.
Az eddigi megszólalások alapján úgy tűnik, hogy az ellenzék az adórendszert érdemben nem alakítaná át, az ígéretek szerint meghagyná az egykulcsos, 15 százalékos, családi adókedvezményekre épülő szisztémát, ugyanakkor a javaslatokból az is kiderül, hogy jelentősen felhígítaná azáltal, hogy a minimálbéresek, illetve az átlagbér alatt kereső munkavállalók adómentessé válnának.
Czoboly Gergely, a Jalsovzsky Ügyvédi Iroda szakértője a VG-nek ennek kapcsán elárulta, hogy ezt nem lehet máshogy értelmezni, mint hogy a korábban alkalmazott progresszív adózás felé fordulna a hazai adórendszer, ami nem a klasszikus, többkulcsos formában valósulna meg, de önmagában adna egy progresszivitást.