A református püspök a budapesti, Hold utcai református templomban tartott ünnepi istentiszteleten kiemelte: a húsvét hajnali történetben a félelem és az öröm egybetartoznak.

A Jézus sírját üresen találó asszonyok meghallva a feltámadás örömhírét „félelemben maradnak”, mert érzik, hogy ami történik, az nincs a hatalmukban. Márpedig az ember nem szereti, ha nem uralja az életét, ha nem érti, ami körülötte történik – tette hozzá.

Húsvét üzenete mégsem elbizonytalanítani akar. Ami történik, „az nincs a hatalmunkban, de értünk történik, velünk történik, és bennünk is megtörténhet” – fogalmazott Balog Zoltán.

A húsvéti történet arra a bizonyosságra nyitja rá az ember szemét, hogy ugyan nem áll a hatalmában, mégis neki szól és közelebb van hozzá, mint amilyen közel ő tud lenni saját magához.

Az ember húsvét hajnalán átélheti az istenfélelem lényegét, azt, hogy „milyen kicsik vagyunk, és mégis, milyen értékesek”. „Por és hamu vagyunk”, és Istennek mégis „mi vagyunk a legfontosabbak”.

Azt is mondta: az öröm, amit jelentéktelenségének és fontosságának felismerése okoz az embernek, „ki akar áradni”, arra készteti, hogy mondja el mindenkinek, nem feltétlenül szavakkal, hanem az életével, amit ebben örömben él.

A református püspök azt kérte, hogy – miként a Jézus sírjától távozó asszonyok, úgy mi is – „futva vigyük” az örömhírt. Mert „minél több embert részesítesz belőle, annál nagyobb az esélye, hogy azoknak is jut, akiket még nem szeretsz” – tette hozzá Balog Zoltán.

Az ünnepi istentisztelet kereszteléssel kezdődött, és úrvacsoraosztással fejeződött be.