Az amerikai védelmi tárca a Szovjetunió összeomlása óta most először aktualizálta egy esetleges orosz fegyveres konfliktusra vonatkozó készenléti terveit.

A belügyi és a védelmi tárca számos jelenlegi és volt tisztviselője szerint a Pentagon elkezdte leporolni és újraértékelni ezeket a terveket. A Krím annektálását követően egy új geopolitikai valósághoz kell igazítani őket, melyben Oroszország többé nem potenciális partnerként, hanem egy potenciális fenyegetésként jelenik meg.

Ezeknek az új készenléti terveknek két iránya van. Az egyik arra fókuszál, hogy NATO-tagállamként mit tehet az USA, ha orosz támadás ér egy másik NATO-tagot. A másik verzió pedig a NATO-n kívül eső amerikai fellépést mérlegeli.

Az aktualizált tervek mindkét verziójának alapvetése, hogy az orosz terjeszkedés a Baltikum irányába folytatódhat. A hagyományos hadviselés mellett az oroszok által használt hibrid taktikára is egyre nagyobb figyelem irányul: a kis zöld emberekkel, a megrendezett tüntetésekkel és a kiber-hadviseléssel is számolnak.

A hidegháború utáni amerikai védelmi politika eddig más irányban mozgott. A Szovjetunió összeomlása után egyre inkább együttműködésre törekedtek. 1994-ben Moszkva aláírta a NATO-partnerség a békéért programját. 1997 májusában Oroszország és a NATO egy újabb, részletesebb megállapodást írt alá a kölcsönös együttműködésről, melyben kijelentették, hogy már nem ellenfelei egymásnak.

Azóta a NATO egyre több országot szívott fel a Varsói Szerződésből, és együttműködött Oroszországgal is: közös hadgyakorlatok, rendszeres konzultációk. Az afgán tálibok elleni küzdelemben még egy NATO tranzit-állomást is létrehoztak az oroszországi Uljanovszkban, Lenin szülővárosában.

A 2008-as orosz-grúz háború után a NATO némileg módosított az oroszokra vonatkozó terveit, de a Pentagon ekkor még nem lépett semmit. 2010-ben a négyéves védelmi terv, a Quadrennial Defense Review kidolgozásakor a Pentagon javasolta, hogy dolgozzanak ki egy forgatókönyvet az orosz agresszió elleni fellépésre.

Az akkori védelmi miniszter, Robert Gates kizárta ezt a lehetőséget. Julie Smith, aki akkoriban az alelnök nemzetbiztonsági tanácsadójaként dolgozott, valamint NATO-s és európai ügyekkel foglalkozott a Pentagonban így nyilatkozott a Foreign Policy-nek:

Az FP forrásai szerint a Pentagon számára Oroszország sokáig nem jelentett sem prioritást, sem veszélyforrást. A Krím-térség annektálására sem számítottak.

2014 júniusában a Pentagon elkezdett forgatókönyveket kidolgozni a Baltikum védelmére. Ebből az derült ki, hogy minden számítás és modellezés szerint a NATO-csapatok nem lennének képesek megvédeni a területet.

Mivel a NATO tagországok csökkentették védelmi kiadásaikat, az amerikaiak pedig folyamatosan visszahúzódtak a térségből, az orosz csapatok kétszeres túlerőben lennének, még akkor is, ha az összes Európában állomásozó amerikai és NATO-csapatot átcsoportosítanák a Baltikumba. A FP által megszólaltatott szakértő szerint:

A Pentagonban a jelek szerint nem tudnak elképzelni olyan forgatókönyvet, melyben Oroszországnak ne sikerülne megszerezni a Baltikum területének legalább egy részét. Az elsődleges cél tehát az elrettentés, és ha ez sikertelennek bizonyul, kemény küzdelemmel visszaszerezni a NATO-hoz tartozó területeket.

A Pentagon tervei egyúttal jelzések is tekinthetők: Oroszországnak, hogy Amerika nem fog karba tett kézzel ücsörögni, és a kongresszusnak is, hogy az amerikai külpolitikai prioritások drasztikusan megváltoztak a védelempolitika legutóbbi négyéves felülvizsgálata óta.

Julie Smith szerint ez egyértelmű jelzés Washingtonnak. „Nem szeretnénk, hogyha később állandó európai jelenlétet, vagy ennek anyagi támogatását kérjük, azt mondhassák nekünk:

(Foreign Policy)