Mint az a 888.hu felméréséből kiderült, mi magyarok az Iszlám Államot tartjuk a legnagyobb fenyegetésnek, amivel a világnak szembe kell néznie. Ezzel biztosan nem vagyunk egyedül Európában, de talán a világon sem. De tudjuk vajon mitől félünk? Vagy csak azt látjuk, amit az Iszlám Állam láttatni akar magáról? Elmagyarázzuk 8 pontban.

Az Iszlám Állam (pontosabban az Iraki és Levantei Iszlám Állam) az iszlám vallás egy radikális értelmezésén alapuló mozgalom, amely kalifátusnak kikiáltva magát vallási (és egyben területi) fennhatóságot követel a világ összes szunnita muszlimja fölött.

Ezt mi európaiak úgy képzelhetjük el, mintha a Mad Max világégése után egy keresztény szekta a vallás egyedüli hiteles értelmezésére hivatkozva akarna elfoglalni minden, mondjuk szétesett katolikus országot. Eközben az ott élő reformátusokat, evangélikusokat eretneknek tartva, módszeresen kiirtaná a vallási kisebbségeket.

Az Iszlám Állam „dzsihádista” szervezet. A „dzsihád” valóban iszlám vallási kifejezés, ami „Allah útján való küzdelmet” jelent. A szónak van jámbor jelentése, amikor a saját hibáinkkal, negatív tulajdonságainkkal szemben vívott harcot jelenti, egyfajta megtisztulást. A fogalom horrorfilmekbe illő, szadista erőszakkal átitatott értelmezését olyan embereknek köszönheti a világ, mint az egyiptomi Szajjid Kutb, a „modern” dzsihádizmus atyja, vagy a nálunk is hirhedtté vált Osama Bin Laden, aki az USA-val szembeni erőszakot (2001. szeptember 11.) „védekező dzsihádnak” nevezte.

Egyetlen erő van a világpolitikában, aki valóban egyenlőségjelet tesz: ez maga az Iszlám Állam.

Az al-Káidához nagyon sok. Az ISIS direkt örököse egy dzsihádista iraki terrorszervezetnek, amit az azóta megboldogult Abu Mus‘ab al-Zarqawi alapított. Al-Zarqawi 2004-ben csatlakozott csoportjával az al-Káidához, 2006-ban azonban a szövetséges katonai erők megölték.

Vezetője Abu Bakr al-Baghdadi is tagja volt az al-Zarqawi féle iraki csoportnak, de szakított az al-Káida központtal 2014-ben.

A „ki a Jani a történelmi grundon” alapproblémáján túl, lényegi tartalmi eltérés van a két terrorszervezet között. Az Osama Bin Laden eszmei talaján álló al-Káida fő ellensége az USA. A csoport alapvetően idealista: a „nagy ellenség” földbe döngölése vezethet csak el egy iszlám állam létrehozásához (ebben a muszlimok közötti belső vallási ellentét inkább akadályt jelent). Tehát az al-Káida lényegében azt mondja: „világ dzsihádistái egyesüljetek”, az USA és a nyugati hódítók elleni küzdelemben.

Az ISIS pragmatikus, mint a nácik voltak Európában: az iszlám államot egyszerűen területi alapon meg kell teremteni. Méghozzá azonnal. Ezért a „nagy ellenség” helyett a „közeli ellenségre” kell fókuszálni. A „közeli ellenség” történetesen mindenki, aki vallási, vagy katonai értelemben az útban van – akkor is, ha muzulmán (azaz pl. siíta). A ISIS számára tehát csak kétféle ember van: aki velük tart és aki az akadály.

Egyértelműen igen. A Közel-Kelet szétverése, majd pl. Irak elfoglalása után, annak teljes magára hagyása megteremtette a senki földjét, ahol nem működik, vagy labilis az állam. Így jelenhetett meg az ISIS, amely városról városra halad előre.

Először csak felmérik a terepet, névtelenül beszivárognak. Majd megismerve a helyi viszonyokat, célpontokat jelölnek ki és megölnek helyi vezetőket, ezzel az állam gyengeségét demonstrálják. Ezt esetleg civilek elleni bombamerényletekkel egészítik ki. Amikor teljes az anarchia és a félelem, megjelennek katonai erővel és átveszik a város feletti irányítást.

Nevezhetjük ezt egyfajta lopakodó hadviselésnek. Megdöbbentő és szokatlan ötvözete a terrorizmusnak, illetve a hagyományos háborús terjeszkedésnek.

Az ISIS pszichológiai ereje a szeletelős horror mélységeibe süllyedő erőszak mediatizált (interneten, videókon nyilvánosan közzétett) alkalmazásában van.

Az Iszlám Állam lényegét (ideológiai köntösbe csomagolt nihilizmusát) tekintve rokonságban áll a nácikkal. A vegytiszta, pervollal mosott gonosz, ahol minden levágott fej csak egy lépcsőfok a „világuralom” megszerzésének rögös útján. Azaz „keep calm and don’t take it personally”. A nácik sem voltak szemérmesek, csak nekik nem volt videómegosztójuk.

Ettől aztán a szervezet sokkal nagyobbnak és veszélyesebbnek látszik annál, amilyen valójában. Ezért is vannak nindzsának öltözve. Mikulás ruhában kevésbé lenne hátborzongató, bár a szakállnak ott legalább lenne hely.

Meglepő módon nem az USA, nem Európa és még csak nem is az oroszok. Az Iszlám Állam jelenleg minden erejét a közvetlen, közel-keleti terjeszkedésbe fekteti. És ez a logikus, ha arra gondolunk, hogy kalifátust akar, méghozzá azonnal.

Az ISIS számára Amerika és a NATO közvetlen kihívása még nem lenne logikus, mert péppé vernék őket, mielőtt kellőképp megerősödnek.

Az Iszlám Állam messziről őrültnek tűnik, de bolond lenne tényleg úgy is viselkedni.

A „hithű” muzulmánok egyesítése a kalifátus uralma alatt egy birodalomban.

Ezt úgy érdemes elképzelni, ahogy Hitler szeretett volna árja birodalmat teremteni Európában. Minden eszköz megengedett azokkal szemben, akik nem „hithűek”, vagy „hitetlenek”.

Az ISIS stratégiai eszközökkel megtervezett, tudatos katonai terjeszkedést folytat, nem zavaros őrültek gerilla akcióira alapoz.

Két okból. Az egyik a pszichológiai hadviselés sátáni szintre emelése. A másik pedig, hogy nem ütköznek valódi katonai akadályba, hiszen olyan területeken nyomulnak előre, ahol amúgy is káosz és anarchia uralkodik.

A hagyományos, gépesített hadseregekkel szemben nagy eséllyel vereséget szenvednének. Ilyen kihívójuk azonban nincs és lehet, hogy az elkövetkező években nem is lesz (leszámítva az elszórt légitámadásokat).

Ez az egyik legérdekesebb kérdés. A Rand Corporation (rand.org) oldalán megjelent részletes elemzés tanúsága szerint, a közhiedelmekkel ellentétben az ISIS bevételeinek csak 5-6 százaléka származik „adományokból” – azaz pl. arab milliárdosok, vagy Európában élő szimpatizánsok juttatásaiból, amit az al-Káida esetében megszoktunk.

A legmegdöbbentőbb (és ez adja az ISIS történelmi egyediségét is), hogy a bevételek háromnegyede primer bűnözés és maffiaszerű üzem eredménye. Azaz lopás, rablás a helyi „befogadó” közösség körében, védelmi pénzek, olaj értékesítése a fekete piacon, prostitúció stb. Minden ami mobilizálható. Olyan mintha a „Texasi láncfűrészes mészárlást” gyúrnánk egybe a romantikus nindzsa filmekkel, majd az egészet a Keresztapával.

Az Iszlám Állam annyiban valóban „államnak” tekinthető, hogy van szervezete: saját rendfenntartása, hadserege, törvénykezése, finanszírozása és médiája.

Eddig oké. De a magja akkor is csak egy dzsihádista hadsereg élősködése az elfoglalt területek „hithű” lakosságán. Ez addig működik, amíg az expanzió folyamatos, amíg van hová előre nyomulni. Van mit lelegelni.

Ahogy a cápa sem állhat meg egy pillanatra sem. Vagy ahogy a filmbeli nindzsa sem alszik el soha. Az Iszlám Állam sem pihenhet, mert ha megáll a terjeszkedés a mutatvány leleplezi önmagát.

Az ISIS sokkal inkább lokális jelenség, mint az al-Káida. Így nem arra van szüksége, hogy hirtelen magára rántsa az USA és a NATO teljes arzenálját, olyan nagy volumenű terrorcselekményekkel, mint a szeptember 11-iki volt. Most biztosan nem küldenek hadüzenetet az USA-nak.

Ez utóbbiról szól a mediatizált erőszak kitartó alkalmazása. Gyertek ide, itt Ti is kipróbálhatjátok! Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs mitől félni. Az ISIS ugyanolyan világbirodalmat deklarált, mint Hitler. Ha előrelátóak lennénk itt nyugaton, időben megállítanánk, de a menekültekkel sem tudunk megküzdeni.

És ez egy világos üzenet az ördög serege és vezérük al-Baghdadi számára, aki szerint kétféle ország van: az erős és a gyenge. Európa pedig határozottan ez utóbbinak látszik.

Szóval: közeleg a tél.

(Források: BBC, www.rand.org)