A tanulmány célja a nyugat-európai muszlim közösségek érdekérvényesítési, illetve beilleszkedési stratégiáinak megvizsgálása, továbbá a kisebbségben élő muszlimok számára folyamatosan fejlődő vallásjogi útmutatások tanulmányozása.

A tanulmány megállapítja, hogy a nyugat-európai politikai elit egy részének a muszlim
közösségekkel kötött, kölcsönös érdekeket figyelembe vevő szövetsége valójában az
egyik színtere az iszlám európai térhódításnak, amelyet a demográfiai trendekre, a muszlim
identitás és politikai öntudat megerősödésére, valamint a migrációnak köszönhető szinte
folyamatos utánpótlásra való tekintettel nem lehet immár pusztán elszigetelt jelenségként
értelmezni – áll a tanulmányban.

Az európai muszlim érdekérvényesítés leghatásosabb módja a bevett pártok színeiben történő politizálás.

Eszerint három fő beilleszkedési stratégiát lehet felvázolni:

• az adaptív muszlimok, akik nem gyakorolják a vallásukat, viszont saját bevallásuk szerint kialakítanak egy személyes kapcsolatot Istennel;
• a konzervatívok, akik ellenzik a „nyugati” életvitelt, de a demokrácia kínálta lehetőségeket felhasználják saját ideológiájuk terjesztésére;
• illetve azok, akik egy olyan jellegű integrációt tűznek ki célul, amely garantálja a személyes és a kollektív vallásgyakorlás lehetőségét a közösség tagjainak.

A muszlim bevándorlók mögött álló szervezeti háttért elemezve az Intézet megállította, hogy a jelentős muszlim bevándorló közösségeknek otthont adó országokban általában 3-4 befolyásos muszlim szervezet működik, amely élénk érdekérvényesítő tevékenységet folytat és komoly politikai kapcsolatrendszerrel rendelkezik.

A szervezetek között a legbefolyásosabb az egyiptomi gyökerű, napjainkra globális hálózattá alakult Muszlim Testvériség. Ezen szervezetek alapvető célja, hogy a muszlim közösségekben kialakítsanak és megőrizzenek egy erősen politizált muszlim identitást, ám ezzel párhuzamosan úgy pozicionálják magukat a véleményformálók és a kormányzati szervek előtt, mint a  muszlim közösségek első számú képviselője és szervező ereje.

A Muszlim Testvériséghez kapcsolódó szervezetek az uniós intézményekben, mint például az Európai Parlamentben is, élénk lobbitevékenységet folytatnak.

Az elmúlt években több európai országban érezhető volt bizonyos ideológiai és strukturális válság a baloldali pártok körében, ami népszerűségük jelentős csökkenéséhez vezetett az őshonos szavazók körében. Ennek következtében jöhettek létre bizonyos értelemben vett kölcsönös érdekek mentén haladó megállapodások, amelyek összekapcsolják a szavazókat toborozó politikusokat és pártjaikat a nagyobb társadalmi - politikai befolyásra törekvő muszlim közösségekkel.

A jobbközép pártok általában óvatosabb bevándorláspolitikát hirdetnek, a juttatásokat több
feltételhez kötik, és erősebben hangsúlyozzák a biztonsági szempontokat, ám politikájuk a
gyakorlatban nem különbözik markánsan a baloldali pártokétól, amint ezt a német CDU/CSU
koalíció migrációs politikája is tükrözi: a különbség inkább az intézkedések indoklásában, nem pedig a döntésekben van.

(A teljes tanulmány itt olvasható el.)