888.hu: Mikor érhet véget a szíriai és iraki Iszlám Állam elleni háború, amely sokak szerint mára már részben az iszlám és a keresztény világ közötti civilizációs összecsapássá szélesedett ki? 2017-ben vége lehet a háborúnak és a vele összefüggő terrortámadásoknak?

Maróth Miklós: Nem szabad elfelejtenünk, hogy 2011-ben nyugati országok, illetve néhány szunnita ország kezdeményezésére robbant ki Szírián belül a polgárháború. Ma pedig éppen azok az országok, amelyek felelősek a polgárháború kirobbantásáért, ma azok hullatnak krokodilkönnyeket a humanitárius elvek szíriai megsérülésére hivatkozva a háború kapcsán. Itt elsősorban az Egyesült Államokról, Angliáról és Franciaországról van szó, amelyek a szíriai választások eredményeit semmibe véve, akarták elérni, Bassár el-Aszad menesztését. Ez ráadásul egy olyan beavatkozás volt a nyugati országok részéről, amit a Közel-Keleten a keresztény országok beavatkozásaként értékeltek, miközben a kereszténységnek ehhez a beavatkozáshoz valójában semmilyen köze sem volt. Ennek a beavatkozásnak a következményeként jött létre az Iszlám Állam és számtalan egyéb szélsőséges muzulmán fegyveres csoport is, amelyek terrortámadásokat is végrehajtanak. Ezek a csoportok a nyugati beavatkozásra adott válaszként fordultak az őket szerintük megtámadó keresztény világ ellen. Ezeket a szélsőséges csoportokat nagy valószínűséggel katonailag még ebben az évben le fogják győzni a szövetséges erők, de ez azt eredményezi majd, hogy ezeknek a csoportoknak a tagjai szétszóródnak. Mivel azok az okok, amik most működtetik ezeket a csoportokat, nem fognak megszűnni a háború végével, ezért ezek a szélsőséges iszlamista csoportok más formában, illetve esetleg más néven, de várhatóan tovább működnek majd, mégpedig elsősorban terrorcselekményeket végrehajtva. Ha lehetőségük lesz rá, akkor ezek a csoportok Európában is terrorcselekményeket fognak végrehajtani.

888.hu: Aleppó elfoglalásával jelentősen közelebb került a szíriai helyzet rendezésének lehetősége? Milyen rendezés várható, ha Oroszország Irán és Törökország képes lesz megegyezni a térség békéjéről?

Maróth Miklós: Az oroszok szíriai jelenlétével kapcsolatban fontos megemlíteni azt a nálunk kevésbé ismert tényt, hogy történelmileg ők számítanak a Közel-Kelet keresztény közösségei védelmezőinek. Ehhez hozzá kell tenni még azt a körülményt is, hogy Szíriában síita kormány van hatalmon. A síiták viszont kevesen voltak, és önmagukban nem tudták volna kormányozni az országot, ezt csak a keresztényekkel együtt tudták megtenni. Így amikor Oroszország a szír kormány mellett avatkozott be, akkor azzal az orosz kormány alapvetően a térségbeli történelmi szerepének megfelelően állt Bassár el-Aszad mellé. Az elmúlt időszak alapján pedig egyértelműen azt lehet mondani, hogy sikeres volt a szíriai orosz katonai fellépés, aminek következtében mostanra sikerült egyesíteni a korábban csak Aszad ellen harcoló törökök, és a mindig Aszadot támogató irániak törekvéseit is az Iszlám Állam elleni harchoz. Az orosz katonai beavatkozás sikere következtében mostanra a térségben kialakult katonai és diplomáciai erőviszonyokat jól mutatja, hogy amikor december végén Moszkvában egy nemzetközi tanácskozás volt a szíriai helyzet rendezése érdekében, akkor arra nem hívták meg az Egyesült Államokat, és azokat a nyugati államokat amelyek korábban Genfben sikertelenül próbálkoztak egy hasonló konferencián a szíriai helyzet rendezésével. A kezdeményezés képességével és a konfliktus rendezéséhez szükséges eszközökkel csak Oroszország és szíriai szövetségesei, Irán valamit Törökország rendelkezik. Szíriában az Egyesült Államok és szövetségesei már nem számítanak megkerülhetetlen erőnek. Az orosz-török-iráni katonai és diplomáciai együttműködés most képesnek tűnik arra, hogy Idlib tartományban és Damaszkusz külvárosaiban is rendet tegyen, rövid időn belül véget vetve ezzel a polgárháborúnak. Most minden elemzés szerint az várható, hogy a közeljövőben a szír hadsereg Aleppó visszafoglalásával felszabadult jelentős erői a vidéki területeken harcolnak tovább az Iszlám Állam, az al-Nuszra Front és ezek szövetségesei ellen. Nyílt terepen a kormányerőknek a lázadókat felülmúló tűzereje jobban érvényesülhet majd, mint az eddigi városi harcokban. Ez az iszlám szélsőséges lázadó erők egyre gyorsabb visszaszorítását eredményezi majd. Ehhez hozzájárul az is, hogy a lázadók Aleppóból történt kiűzésével ellehetetlenült a szélsőséges erők fegyverutánpótlása. Aleppóban még voltak az amerikaiak által mérsékelteknek titulált, de valójában csak papíron létező lázadó csoportok. Azonban Idlib tartományban, amerre most a kormányerők fordulnak, ott viszont már papíron sincsenek ilyen erők, így ezekre hivatkozva a nyugati országok már nem szállíthatnak fegyvereket ezen a frontszakaszon az iszlám szélsőségeseknek. Érdekes tanulsága a Szíriában történteknek, hogy azok az országok, amelyek úgy gondolták, hogy nekik joguk van beavatkozni Szíria belügyeibe, most a céljaik meghiúsulása mellett végig kell, hogy nézzék, mit értek el azzal a közel hétéves háborúval, amit kirobbantottak. Szíria romokban hever és a négyszázezer halott mellett 7 millió ember belső, 3 millió lakos pedig külső emigrációban él, tehát Szíria lakosságának a fele földönfutóvá lett. A történtekért a háború kirobbantóinak vállalniuk kellene a felelősséget, hogy elszámolhassanak a lelkiismeretükkel, már ha hajlandóak lennének erre.

888.hu: Törökország, amely szunnita többségű ország, valamint az oszmán nagyhatalmi státusz visszaszerzését is akaró állam, egyszersmind NATO-tagállam is milyen szerepre törekedhet a szíriai és iraki háborús térségben?

Maróth Miklós:  Törökországban van egy harminc százalékos alavita kisebbség, ezért a török államnak nem érdeke egy olyan alavita vezetésű szír állam léte, mint amilyen a mostani Aszad vezette szomszéd. Azonban most úgy tűnik, Törökország ennél az oknál jóval erősebb érvek miatt hajlandó alkalmazkodni a Szíriában katonai beavatkozást végrehajtó Oroszország akaratához. Törökország térségbeli viselkedését és terveit ugyanakkor a kurd felkelő erők térségbeli jelenléte is alapvetően befolyásolja. A kurdok hivatalosan az Amerikai Egyesült Államok szövetségesei, hiszen például Irakban Moszul ostromában együtt vesznek részt az iraki és amerikai haderővel, viszont Szíriában minden eszközzel támadják őket azok a törökök, akik szintén Amerika szövetségesei. Törökország pedig az Iszlám Állam ellen éppúgy az oroszok szövetségese, mint a kurdok. A török hadsereg azért támadja folyamatosan a kurd fegyveres csoportokat, hogy ezáltal csírájában megakadályozza a sokmilliós törökországi kurd közösség részvételét egy önálló kurd állam létrehozásában. A török-kurd szembenállásból most úgy tűnik, hogy a központi szír kormánynak kedvez, azáltal, hogy a szír hadsereg erői helyett a török hadsereg végzi el a Szíria északi területeinek egyes részeit megszálló kurd fegyveres csoportok kiűzését.

888.hu: A szíriai és iraki szélsőséges iszlamista erők elleni harcokat lezáró békefolyamatnak a kurdok lehetnek a legnagyobb vesztesei? Mi lehet az Irak északi területén önkényesen kikiáltott és nemzetközileg eddig önálló államként el nem ismert Kurdisztán sorsa?

Maróth Miklós: Irak északi részén létrejött egy gyakorlatilag teljesen kurd ellenőrzés, közigazgatás alatt működő terület, aminek a létezésének nem örül a Törökország. Azonban a jelenlegi erőviszonyok mellett a török hadsereg igazából csak Szíriában tudja sikerrel támadni a kurd erőket. Az Iszlám Állam és az al-Nuszra Front szíriai erőinek a legyőzése után a szír kormánycsapatok is feltételezhetően azonnal a kurdok ellen fordulnak majd, hogy visszafoglalhassák a felkelők által megszállt területeket. Azt viszont most még nem lehet megítélni, hogy mennyi idő elteltével, és mi lehet a kurdok elleni katonai akciók végső kimenetele, mivel a kurd felkelők fegyveres csoportjai komoly katonai erőnek számítanak a térségben. Képtelenség jelenleg megjósolni azt, hogy mennyiben befolyásolhatják majd a nagyhatalmak megállapodásai vagy az egyedi, alkalmi térségi érdekek a jövőben még a kurd autonóm terület jövőjét. Egy dolog biztos csak, hogy a területen történelmileg érdekérvényesítő képességgel bíró államok maguktól sohasem járulnának hozzá egy önálló kurd terület létrehozásához.

888.hu: Az Iszlám Állam elleni háború után mi lehet a volt harcosok és a civil támogatók sorsa? Az Iszlám Állam volt hívei esetleg a balkáni iszlám enklávék felé vehetik az irányt?

Maróth Miklós: Az iszlamista lázadó csoportok tagjaként nagyon sok európai, csecsen, arab és mindenféle más származású nemzetközi kalandor harcol, akik nagy részének a háború végén biztosan van hova visszamennie. Ugyanakkor a volt harcosok előtt nyitva áll Törökország és számos Öböl menti ország, amelyek egyébként finanszírozták a szíriai háborút. Azok a katonák pedig, akiknek bármilyen európai hátterük van, minden bizonnyal visszajönnek majd Európába és várnak az alkalomra, hogy lecsaphassanak valahol egy terrortámadással. Ezek a volt fegyveresek újra fogják rendezni a soraikat, hogy mielőbb akcióba léphessenek.

888.hu: A Magyarországhoz közeli balkáni térség mennyire veszélyeztetett az iszlám szélsőségesség és a terrorizmus által?

Maróth Miklós: A Balkánon jelenleg a szunnita iszlám fundamentalista irányzatok közötti versenyfutást figyelhetjük meg. A szaúdi támogatású vahhábita és a török támogatású hanafita irányzatok egyaránt terjeszkedni próbálnak.Sokan pedig a Balkánról beálltak a szalafita ISIS harcoisainak a sorába.  A két szunnita irányzat, a szalafizmus és a vahhábizmus között egyébként nincs lényegi különbség. Történelmileg a szalafita irányzatból vált ki a vahhábita irányzat. A szalafizmus a 14. században született meg, és Mohammed Abd al-Vahháb a 18. században, a vahhábizmus megalapítója maga is szalafita volt. A vahhábizmus igazából csak egy kicsivel követ merevebb és szigorúbb vallási előírásokat, mint a szalafizmus.

888.hu: Mennyiben igaz az, hogy európai iszlámmal kapcsolatos problémák gyökerét az adja, hogy külföldről olyan import imámok érkeznek mecseteikbe, akik szélsőséges nézeteket terjesztenek? Hogy viszonyulnak egymáshoz a szalafisták, a vahhábiták és az oszmán birodalmi hagyomány újjáélesztésén fáradozó török iszlám nacionalisták? Miért fontos, hogy mi történik Európa mecseteiben?

Maróth Miklós: Ott ahol a törökök vannak többségben, mint például Németországban, ott természetszerűen a törökül beszélő imámok vezetik a vallási közösségeket. Ahol pedig arab nyelvűek vannak, oda pedig általában az az ország küld vallástudósokat, amelyik erre a célra a legtöbbet tudja áldozni, nevezetesen általában Szaúd-Arábia.  A történelmileg az oszmán birodalom befolyási övezetéhez tartozó területeken egy reoszmanizálási kísérlet zajlik. Németországban egy kísérlet látható a török befolyás erősítésére, mindenhol máshol pedig a muzulmán közösségeket nagyrészt a vahhábitizmus próbálja meg a bűvkörébe vonni Európában. Az jelenleg elképzelhetetlen, hogy európaiak képezzenek imámokat az európai muszlim hívőknek. A hiteles imámok csakis az iszlám területéről érkezhetnek Európába. Mivel pedig ezeknek a küldése pénz kérdés is, ezért a leggazdagabb országok, tehát Szaúd-Arábia és Katar azok, amelyek a leginkább térítő hajlamúak, tehát ők küldik a legtöbb imámot Európába. Az imámok jelentősége csak úgy érthető meg ha tudjuk, hogy az iszlám világában a vallás az élet minden vonatkozásában a legmeghatározóbb tényező. Mi Európában szekuláris államokban élünk és a vallás a mi számunkra magánügynek számít, ami miatt mi egészen másként viszonyulunk ehhez a kérdéshez, mint az iszlám világa. Az iszlám világában a politikai és a vallási közösség egybeesik, tehát a vallási terjeszkedés az mindig egyben politikai terjeszkedést is jelent. Nem volt véletlen az, hogy a tavalyi évben amikor a nagy menekülthullám megindult Európa irányába, amellyel egy vagy másfél millió muzulmán jött Európába, akkor egyedül Szaúd-Arábia volt az, amely segítséget ajánlott fel az európai országoknak a menekülthullám kezelése érdekében. Ez a felajánlott szaúdi segítség pedig egy 1500 mecset felépítésére vonatkozó ajánlat volt.Jelenleg az európai vezetők nem tudják, hogy az országaik mecseteiben pontosan kik, kinek a nevében is hirdetik ki az imát, és hova is küldik a zakátból, azaz a szegények számára fizetendő adóból a mecsetekben begyűjtött pénzeket. Miért fontos ez? Azért, mert az Iszlám Állam fogalmának nem konstitutív eleme az államhatár, hanem az, hogy hol, kinek a nevében hirdetik ki az imát és, hogy hova folyik be a zakát. Ezekre az összefüggésekre való tekintettel ma egyértelműen ki lehet jelenteni azt, hogy az Iszlám Állam gyakorlatilag már itt van Európában, hiszen mostanra teljes körűen kiépült Európában az az iszlám lényegét jelentő infrastruktúra, amelyre számíthat az Iszlám Állam. Emellett ma már Európában jelentős „halál” (vallásilag engedélyezett) pénzek mozognak, amivel végképp teljes lett az iszlám vallási és egyben politikai közösségének infrastruktúrája.  Az iszlám vallási közösségei ma már komoly pénzügyi alapokkal is rendelkezve, úgy működnek Európában, amit a szekuláris keretekben gondolkodó európai politika és közigazgatás képtelen egyszerűen felfogni.

888.hu: Hogyan tekintenek az iszlám hívői azokra az európai területekre, amelyek valaha iszlám uralom alatt voltak?

Maróth Miklós: Erre vonatkozóan leginkább egyfajta gondolkodásmódról beszélhetünk az iszlám világban. Az a terület, ami egyszer az iszlámhoz tartozott, az az ő elképzelésük szerint mindig is az iszlám területe marad. Erre jó példa az eset, amit az Al Jazeera TV egyik tudósításában láttam. Ez arról szólt, hogy egy marokkói kormányküldöttség Spanyolországba utazott. A televízió riportere tudta, hogy a delegáció vezetőjének ősei Andalúziából, a keresztény rekonkvista elől menekültek el és telepedtek le Marokkó területén. A televízió arab adásának riportere ezért azzal a kérdéssel kezdte a küldöttség vezetőjével az interjút, hogy mit érez akkor, amikor visszamegy ősei földjére, amely jelen pillanatban idegen megszállás alatt van. Az idegen megszállók tehát a spanyolok Spanyolországban. Sok tekintetben ugyanez a hozzáállás figyelhető meg a török reoszmanizációs törekvések mögött is.

888.hu: Magyarországon jelent-e kockázatot az itteni iszlám közösség? Kell ma tartani Magyarországon a helyi iszlám közösség esetleges radikalizálódásától?

Maróth Miklós: Nem kell tartani ilyesmitől, mivel a magyarországi iszlám hátterű közösség meghatározó része olyan emberekből áll, akik az 50-es évektől a 80-as évekig tartó időszakban érkeztek Magyarországra, főként arab anyanyelvű diákként. Õk úgy maradtak itt, úgy telepedtek le, hogy mivel szekularizált országokból érkeztek, ezért nem is integrálódtak, hanem gyakorlatilag beolvadtak a magyar társadalomba. Magyar feleségeik és gyermekeik vannak. Õk teljesen más mentalitást képviselnek, mint azok a most Európába özönlő muszlim vallású migránsok, akik minden szaktudás nélkül elvárják, hogy megélhetést biztosítsanak számukra és akik még ráadásul terjeszteni is akarják az iszlámot. Ezzel kapcsolatban kiemelném, hogy a muzulmán vallásnak fontos eleme a jog. A 90-es évektől pedig a muzulmán jogban kidolgozták a kisebbségben élő muzulmánokra vonatkozó szabályokat is. Ezek az előírások pedig azt mondják, hogy egy nem iszlám országban, így például Európában is, csak akkor élhetnek muzulmánok, ha áttérítenek másokat az iszlám vallásra.

888.hu: Mi kellett, hogy megváltozzon Európában vagy az iszlám világban ahhoz, hogy az iszlámmal, a migrációs válság kapcsán mint váratlan problémával és veszélyforrással szembesült a keresztény Európa? A szélsőséges iszlám és a terrorcselekmények miért most nyertek teret?

Maróth Miklós: Az utóbbi években egyszerre több körülmény megváltozása vezetett a mostani helyzethez. A muszlim vallású bevándorlók első jelentősebb csoportja, amely Európába érkezett, az még megélhetést és munkát keresett. Õk megelégedtek azzal, amit kaptak és örömmel elvégezték azokat a feladatokat, amivel megbízták őket és amikért valamilyen egzisztenciát is kaptak cserébe. A második generációja ennek a csoportnak azonban már másként viszonyul mindenhez. Õk már európai megélhetést akarnak. Pedig a statisztikák szerint az iskolarendszerekből kieső tanulók többsége migráns, illetve migrációs hátterű fiatal, azaz ennek a csoportnak nincs iskolai végzettsége. Õk a társadalom perifériájára sodródva élnek, ami miatt frusztráltak. Fontos változás, hogy eddig a muszlim bevándorlók, azért kevesen voltak. Az utóbbi idők nagy létszámú iszlám bevándorlási hullámaival megnőtt a muszlim hívők arányának a száma Európában. A betelepült muzulmánok népszaporulata is jóval meghaladja a befogadó társadalmakét, ami jól látható. A muzulmán hátterű lakosságszám növekedésével pedig ez a csoport már egyre több mindent és egyre bátrabban kezd követelni. Ugyanakkor az iszlám öntudatú migráció térnyerését nagyban segítette az az európai közgondolkodás, politikai hozzáállás és szociális rendszerbeállítás, amely szerint a vallás az magánügy, a migrációs kisebbségek jogait pedig minden tekintetben figyelembe kell venni. Ez a hozzáállás aztán végül az európai hagyományok teljes föladásához vezetett.  Mindennek a jegyében most Európában mi vagyunk azok, akik levesszük a keresztet a falról és a templom tornyáról, valamint mi nem kívánunk egymásnak karácsonyi ünnepeket, hanem csak „az évszak üdvözleteit” küldjük egymásnak, nehogy megsértsük a muzulmán bevándorlók vallási érzékenységét. Tehát Európának jelenleg nincs semmiféle vallási vagy kulturális tartása szemben a beözönlő  bevándorlókkal, akik viszont elkötelezett muzulmánok, ragaszkodnak a vallásukhoz és azt nem szégyellik képviselni.