A nyugatnak meg kell szabadulnia muszlim bevándorlóitól

A német politika a berlini választás után bevallotta, rossz döntést hozott a migráció kérdésében, történelmi léptékkel mérve rossz döntést. Olyat, ami megkérdőjelezi a CDU és az SPD jövőjét, megingathatja a fennálló politikai rendszert és hosszú időre bizonytalanságba taszíthatja országukat. Németország erős ország, de egy ilyen súlyú kihívást még ők sem tudnak kezelni. Több mint egy éve szenved Nyugat-Európa a migráció megállításának kérdésével, mára kiderült, ez már nem is oldaná meg a gondokat. A lakosság ennél többet vár a politikától. Azt akarja, hogy csökkenjen az ott élő muszlim népesség száma és nemcsak az újonnan érkezettekből lett hirtelen elegük, hanem a korábban jöttektől is szabadulnának, sőt azoktól is, akik már állampolgársággal rendelkeznek. A politikai elit teljesen tanácstalan, ilyen elvárásoknak nem tud megfelelni. A mai politikai és jogi keretek semmilyen lehetőséget nem adnak ehhez. A migránsok számának csökkentésének csak két módját tudják elképzelni. A kvóták keretében történő áttelepítést más országokba, és a dublini rendszerben történő visszatoloncolást. Mindkét megoldásnak a keleti tagállamok lennének vesztesei, az egyik legnagyobb Magyarország. A nyugati politika számára a betelepítési kvóta létkérdéssé vált, ez az egyetlen eszköz, amivel képes lenne szavazóit abba a hitbe ringatni, hogy eltünteti a migránsok egy részét országaiból.

Mondjanak tehát bármit is a népszavazás előtti taktikai játszmában, soha, de soha nem mondhatnak le a betelepítési kvótáról. Azt csak mi, a saját döntésünkkel tudjuk megakadályozni.

A nagy demográfia játszma

A népvándorlás előtt minden olyan szépnek tűnt a nyugati politikusok fejében. A keleti új tagállamokból megállás nélkül áramlott a fiatal jól képzett munkaerő nyugatra, betöltve az ott lévő demográfiai vákuumot. Az IMF adatai szerint 14 millió lakos vándorolt nyugatra az elmúlt évtizedben a keleti EU tagállamokból. Döbbenetes szám. Ha egy ember felnevelésére és képzésére csak 50 ezer eurót számolunk, akkor ez 700 ezer millió euró, vagyis 700 milliárd euró (a magyar GDP hétszerese) a tőkekiáramlás keletről nyugatra. Ennyivel járult hozzá a kelet a nyugat gazdagodásához az elmúlt évtizedben. Ehhez mérten az ide áramló tőke és támogatás elenyésző összeg. Mára világossá vált, legfőképpen a magyar helyzeten, hogy az egész folyamat komoly történelmi problémát idézett elő. Keleten munkaerőhiány és demográfiai vákuum jön létre már ilyen rövid távon is. Magyarországon például a munkaadói szervezetek számításai szerint 250 ezer munkavállalóra lenne szükség. Erre, a sürgősen orvosolandó gondra pedig nem látszik más reális megoldás, csak a bevándorlás. Ha pedig így van, mondja a baloldali propaganda és sulykolja az európai mainstream média, a megoldás kézenfekvő. A már amúgy is itt lévő migránsokból kell feltölteni a demográfiai vákuumot. A  migráció és a kényszerbetelepítés áldás lehetne a keleti országoknak, de azok nem akarják megérteni mekkora lehetőséget kaptak.

Nem zavarja a baloldalt, hogy a tények tökéletesen ellentmondanak ennek az ötletnek. A Reuters felmérése szerint a 1,5 millió németországi migránsból 1,5 év alatt 63 kapott munkát, abból is 50 az állami postánál. De ha ez akkora lehetőség és nem teher, akkor miért nem tartja meg ezt az áldást magának a nyugat, miért akarja kényszerrel áttelepíteni más országokba? Ne is beszéljünk az ismert integrációs képtelenségekről.

A csapda tehát adott a keleti tagállamoknak. Már csak bele kell sétálni. A nyugatra távozott hazai munkaerő által okozott vákuumot töltsük fel a nyugatról kipaterolni tervezett muszlim migránsokkal és még örüljünk is neki. Ha így teszünk jó fiúk leszünk Brüsszel szemében, nem támad bennünket a nyugati sajtó, örül a magyar baloldal és higgyük el, hogy ettől majd jó lesz nekünk valamikor a jövőben. Igaz, hogy a muszlim migráció miatt még több fiatal távozhat majd nyugatra, amitől még nagyobb lesz a munkaerőhiány, amitől még több migráns kell, amitől még több fiatal távozik nyugatra és így tovább. Az ördögi kör bezárul.

Történelmi döntés a nem

Ez kvótanépszavazás történelmi tétje. Jó fiúk leszünk és a nyugati országok forgatókönyvének és érdekeinek megfelelően cselekszünk, hagyjuk, hogy más írja helyettünk történelmünket, vagy képesek vagyunk kimondani egy fájdalmas nemet, magunk döntünk jövőnkről és kibírjuk, hogy mi vagyunk az európai média rosszfiúja. (Ami valljuk be, néha kellemetlen érzés.) A történelem kereke nem visszafordítható. Ne legyenek illúzióink, a betelepítési kvóta nem 2000 emberről szól. Ha egyszer beadtuk a derekunkat, nincs megállás, a kerék elindul, mert a nyugatnak meg kell szabadulnia migránsai egy részétől. Minél többet engedünk, a nyomás annál nagyobb lesz. Pont úgy, ahogy Merkel mamával történt. Engedett egy kicsit és lavinát indított el, a kerék letarolta őket.

A nyugati muszlim bevándorlás tapasztalata egyértelműen megmutatja, hogy ez egy kezelhetetlen helyzet. Okos ember más kárából tanul. Tudom, mi magyarok hajlamosak vagyunk rossz történelmi döntéseket hozni és nem tanulni sem saját múltunkból, sem mások hibáiból, de ennek talán nem kéne mindig így lennie, talán egyszer dönthetünk jól.

Személyes részvétel a történelemben

Ritkán adódik egy ember életében, hogy nem a feje fölött döntenek, hanem személyesen vehet részt egy olyan történelmi léptékű döntésben, ami akár évszázadokra is meghatározhatja nemzete és utódai sorsát. A kvótanépszavazás annak ellenére, hogy minden erővel próbálják jelentőségét csökkenteni ilyen. Mindannyian részei leszünk ennek a döntésnek: azok, akik elmennek, és azok is, akik nem. Akik elmennek és nemmel szavaznak, olyan döntést hoznak, ami nemzetünk fennmaradásában is fontos szerepet játszhat. Akik otthon maradnak, (legyen bármi a szándékuk) vagy igennel szavaznak, azok a történelem kerekét, akaratuk ellenére is a magyarság gyengülésének irányába tolhatják.

Ez nem egy hagyományos történelmi csata, nem egy Mohács, mert ebben az is részt vesz, aki nem vesz részt benne. Akkor is szavazunk, ha nem szavazunk. Hiába támogatja 75% a nemeket, azok, akik a támogatók közül nem mennek el, az igenekre adják voksukat, arra szavaznak, hogy mások döntsenek a magyarság jövőjéről. A történelem kerekét azonban a döntés után már nem tudjuk visszafordítani. Utólag nem változtathatjuk meg a szavazatunkat.

A kormány akkor is harcol majd a magyarok érdekéért, harcol annak a többségnek a nevében, akik valójában nem akarnak betelepítést, de nem éltek történelmi esélyükkel. Azt a csatát azonban már mások, a politikusok vívják helyettünk, ha győznek, annak a győzelemnek már nem leszünk közvetlen részesei, de ha veszítenek, az a mi felelősségünk is lesz. Csak egy napon adódik lehetőség személyes részvételre a történelemben.

Október 2-án.

Ne szalasszuk el!

Legyünk elég bátrak kiállni jövőnkért, és nemet mondani arra, hogy mások döntsék el milyen legyen a magyar történelem.