HJGY: Az M5 ugyebár főként kulturális csatorna lesz. Neked, mint egy ilyen csatorna igazgatójának mit jelent a 21. századi kultúra? Hogyan állsz hozzá?

Dér Ágnes: Nekem a kultúra teljesen hétköznapi dolgokat is jelent, túl azon, amit egy ember azt gondolja, hogy kulturális tartalomként kaphat, így azokat a napi élményeket, amik nekem például fontosak a kultúrában. Ez nem feltétlenül egy előadás vagy egy műalkotás. Nekem a napi kultúrához például az is hozzátartozik, ha látom az Operaháznak az új kampányáról készült fotókat és megállok az utcán egy hirdetőoszlop előtt és látom, hogy abban gondolat van. Ez ugyanúgy a kultúrához tartozik, mint az, hogy akár egy közösségi oldalon megoszt valaki velem egy verset és rácsodálkozom, hogy „jé, őt egyáltalán nem ismerem”, vagy „jé, milyen régen olvastam”. Ezek mind a kultúrához tartoznak. Tehát nincs az a patetikus felhang, ami azért sokáig volt ezzel a kategóriával kapcsolatban.

És hol tart most a 21. századi kultúra? Például a magyar kultúra? Leáldozóban van, vagy épp ellenkezőleg?

Leáldozóban semmiképp sincs. Én azt látom, hogy sokkal szabadabb lett, sokkal bátrabbak lettek az emberek. Ha megnézed azt, hogy milyen alkotók vannak, erre a következtetésre jutsz, nem? Tehát eddig azt gondoltuk, hogy az alkotó, az író, a rendező az valahol a parnasszuson van, sokáig láthatatlan, aztán egy alkotással megjelenik, amit mindenki áhítattal fogad. Ugyanígy vissza tudok csatolni a hétköznapokhoz, tehát például ma már mindenki verset ír, vagy legalábbis nagyon sokan. Vannak olyan platformok, ahol ezeket egyből meg lehet osztani a közönséggel. Vagyis egészen más lett az alkotó és a közönség viszonya. Merthogy ez közösség-szervezéssé is vált: aki eziránt érdeklődik, fogékony, az figyelemmel kíséri. Nekünk például, és nekem is személy szerint nagyon fontos az, hogy a fiatalok kapjanak lehetőséget. Elképesztően sok tehetséges fiatal van. Akár már a gimnáziumokban, az egyetemeken. Még nem is végezett, de egy olyan friss szemléletmód, annyira más gondolkodásmód, annyira más srófra jár az agyuk, ami szerintem üdítően hat. 

Tehát ez azt is jelenti, hogy az új csatornán teret fognak kapni olyanok, akik mondjuk az underground kultúrát erősítik és színesítik?

Szeretnénk, abszolút.

Tehát nagyon alulról vagy perifériáról érkező zenészek, képzőművészek is helyet kaphatnak majd a műsorokban?

Igen, így van. Erre van néhány olyan műsorunk, ahol ez kifejezetten a tematika része: ha nagyokról beszélünk, vagy ha egy mottó alapján indulunk el akár az irodalomban, akár a zenében, akkor az a célunk, hogy eljussunk odáig, ők milyen hatással vannak a maiakra. Akár a legfiatalabbakra. 

Zene terén nem csak komolyzenével, hanem könnyűzenével is fognak foglalkozni a műsorok?

Igen. A műfajok átjárhatósága ugyanúgy érvényes. 

Több mint 15-20 éve foglalkozol kultúrával. Ez nálad nemcsak hivatás, hanem küldetés is?

Én inkább érdeklődöm. Olyan nehéz szavak ezek, hogy küldetéstudat, nem terhelnék én ezzel másokat. Szerintem az érdeklődés, a kíváncsiság az, ami fontos. Nekem ez a lényeges.

És vajon a fiatalokban, akik az M5 egyik legfőbb célközönsége lesznek, vajon bennük is megvan ez a kíváncsiság, nyitottság és érdeklődés?

Amikor több műsornak a célközönségét próbáltuk meghatározni, nagyon sokszor tértünk oda vissza, hogy végeredményben az egész családnak kell szólnunk. Ez nagyon nehéz, tudom, de mégis azért a kultúrában, a művészetekben szerintem szinte minden alkotásban fellelhető az a jelentéstartalom, amit egy nyolcéves is megért, és az a jelentésréteg is, amit egy nagy tapasztalattal bíró, sokat olvasott, sok zenét hallgatott nagymama is megért. Szerintem ez nagyon lényeges.

Milyen lesz az M5 egy napja?

Van egy stabil struktúránk hétfőtől péntekig, és aztán ahogyan az ember életében is jön a lazulás, a hétvége, úgy egy más szombat-vasárnap jön a műsorban. A hétköznapokon kora délután van az ismeretterjesztő sáv – ahogy mi hívjuk - ez az, amiben természet-és dokumentumfilmek találhatók, és itt is elsősorban magyar alkotóktól keresünk filmeket, nyilván nem zárva ki annak a lehetőségét, hogy nemzetközi kitekintés legyen. 

Ami nekem kifejezetten fontos ebben, hogy a külföldi tartalmak, azok eredeti nyelven lesznek az M5-ön láthatók és magyar felirattal. Szerintem, aki már hallotta David Attenborough-t mesélni a saját anyanyelvén, az tudja, hogy ez milyen plusz élmény. Nyilván, ha eljutunk majd a színházi előadásokig, akkor ugyanilyen plusz élményt jelent azért, hogy ha látok egy Glock társulatot Shakespeare-t előadni, Shakespeare anyanyelvén. Mert ugyan a magyar szinkron világhírű, a minőségét senki nem kérdőjelezi meg, de bizonyos esetekben az eredeti nyelv az plusz tartalmat ad.

Visszatérve a műsorra, az ismeretterjesztő sáv után, van egy késő délutáni – 16-19 óráig terjedő időszak - amit azért választottunk, mert addigra már hazaérnek a gyerekek az iskolából. Ebben a sávban találhatnak majd olyan tartalmakat, melyek segíthetik őket, a személyes felkészülésüket, iskolai tanulásukat. Itt hat nyelvnek lesz műsora: az angol a legfrekventáltabb a műsoridőben, de ezen kívül német, francia, spanyol, olasz és orosz, ami minden nap jelentkezik. Ebben szerintem az a lényeges, hogy nagyon sokan tanulnak hosszú évekig nyelveket, aztán valamilyen okból nem használják sem a munkájukban, sem a hétköznapjaikban, ami miatt ez a tudás elkopik. Ez a műsor egyrészt nekik is szól, hogy merjenek megszólalni. Ezért ez a címe, hogy „Szólalj meg!”. Nem akarunk nyelviskolákkal rivalizálni, sőt pótolni vagy helyettesíteni végképp nem akarjuk őket. Sokkal inkább arra szeretnénk rábírni az embereket, hogy szerezzenek olyan szókincset - ha úgy tetszik csomagban - bizonyos szituációkhoz kapcsolódva, ami azt eredményezi, hogyha legközelebb elmegy mondjuk Barcelonába, akkor nem ijednek meg attól, ha kell kérnie a pincértől egy paellát, vagy ha meg kell kérdezniük, hogyan jut el A-ból B-be. 

És hogy fog kinézni egy ilyen „nyelvóra” a TV-ben?

Az angol 15 perces naponta, az összes többi nyelv pedig 5-5 perces blokkokból áll. A tematika sok esetben rímel egymásra, tehát ha oroszul bevásárolunk kedden, akkor az valószínűleg feltűnik majd péntek magasságában olaszul vagy franciául is. Ilyen hétköznapi szituációkhoz csoportosítunk nyelvi fordulatokat, szókincset, azokat a paneleket melyeket a leggyakrabban használunk. Kiemelném, hogy ez nem nyelvtanfolyam. Tehát nem az a célunk, hogy elindulunk szeptember 18-án és majd ha valaki ezt nézi, akkor május 20-ra eljut egy B-típusú nyelvvizsga szintjére. Nem ez a cél. Az a cél, ha ezt valaki bármilyen okból nem tudja teljesíteni egy nyelviskolában, mert nincs rá ideje, vagy nincs rá pénze, vagy mert messze lakik, akkor legyen egy olyan fórum, ahol kap újabb és újabb impulzusokat ahhoz, hogy fejlessze saját magát. És ennek nagyon erős oldala egyébként az online felület, merthogy az online-on anyanyelvű tanárok is segítséget tudnak adni. Akár abban, ha valaki elakad, de adnak írásbeli, online kitöltős feladatokat, melyeket ők javítanak majd ki és segítik a nyelvet tanulókat, felhívják a figyelmet a típushibákra. Ez a fajta interaktivitás motiválja az embereket, hogy ne adják fel az első nehézségnél. 

Nem igazán tudom vizualizálni. Mit látunk majd képernyőn? 

A néző lát majd egy tanárt, minden nyelvhez egyet, aki elmondja, hogy akkor most például elmegyünk várost nézni. Ehhez nem szereplők, nem forgatott kép és filmek vannak, hanem animáció. És minden nyelvhez vannak karakterek, akik minden részben megjelennek. Felvetődnek helyzetek: például a turista nem találja a buszt, nem talál oda a múzeumhoz. És akkor itt jön a nyelvi problémamegoldás, ami interaktív módon segít kezelni a helyzetet. A szituációkhoz megjelennek majd szószedetek is, melyek a legfontosabb fogalmakat összegzik az élethelyzeteket illetően: igeidők, helyes ragozás, mindezt úgy, hogy az ember hallja és látja magát az élethelyzetet.

És a nyelvi műsorok után, hogyan folytatódik a nap?

A nyelvi tartalmak után van egy kifejezetten az általános iskola felső tagozatosainak szóló műsor, ami a „Felsős” címet viseli azért, mert nagyon sokat beszélgettünk az általános iskolák felsős osztályaiban tanító tanárokkal és szinte kivétel nélkül mindegyik azt mondta, hogy rengeteg a tananyag, borzasztó sok mindent kell a gyerekeknek megtanulni, és az iskolában egyszerűen már nem marad elég idő és energia arra, hogy a tantárgyak közötti kohéziót megvilágítsa egy pedagógus. Ennek a műsornak reményeim szerint az lesz a nagy erénye, hogy segít kontextusba helyezni mindazt, amiket a gyerekek megtanulnak az iskolákban.

A késő délutáni sáv lesz a helye még a „Mindenki akadémiájának”. Ez valójában egy olyan műsor lesz, amelyben kutatókat, tudósokat - akik sokszor egy laboratóriumban ülnek reggeltől estig hosszú éveken keresztül azért, hogy valamit elérjenek – próbálunk meg rábírni arra, hogy álljanak ki egy közönség elé, és magyarázzák el nekünk is, hogy mit is csinálnak, miért fontos a kutatásuk, és végeredményben mi is megértsük a munkájukat.

Mi ezzel azt szeretnénk megmutatni, hogy ezek az áttörések és kutatások a gyakorlatban hogyan lesznek jók és hasznosak mindenki számára. Ráadásul ma Magyarországon ez a fiatal kutató-generáció elképesztően jó. Tehát most, hogy beástuk magunkat ebbe a témába, azért meghökkentő, hogy mennyire népszerűek ők a világ szinte mindegyik egyetemén. Vannak, akikért versengenek, hogy menjenek vendégelőadónak. 

Ezután a műsor után sem ér véget a tudományos rész, hiszen ekkor következik egy félórás kvízjáték, ami telefonos játék. Ebben a műfajban azért elég nehéz valami unikálisat kitalálni, ezért itt sokkal inkább lényeges maga a tartalom. 

Ez pontosan mit jelent?

Olyan sokszor látni a gyerekeken, hogy akkora a teher rajtuk, és annyi mindent kéne tudniuk, hogy elbizonytalanodnak, hogy „én nem is vagyok okos, még ezt se tudom, sőt még azt se”. Miközben ha konkrét kérdéseket kapnak, általában kiderül, hogy tízből kilencre helyesen tudják a választ, csak a fejükben ez nincs összhangban. Úgyhogy ennek a játéknak például azt a címet adtuk, hogy „Ön is tudja?” Aztán reméljük, hogy később kiderül, hogy a legtöbb esetben felkiáltójellel is el tudjuk mondani ugyan ezt. Tehát a visszacsatolás a lényeg, hogy biztassa a nézőt. A kvíz természetesen mindenki számára érdekes, nem csak a gyerekeknek.

A délelőtti idősávról még nem esett még szó. Azokban az órákban mi lesz műsoron?

Akkor most kanyarodjunk vissza egy nagy körforgás végére. Mert ugye a primer tartalmak nálunk déltől éjfélig lesznek az M5-ön. Rengeteg, több mint harminc, sőt most már inkább azt mondom majdnem 40 új műsor lesz. Ez elképesztő mennyiségű gyártási kapacitás és pénz. Szóval óriási luxus lenne, hogy ha ezeket csak egyszer és soha többet nem látná a néző. Igyekszünk ezeket a tartalmakat úgy ismételni, hogy valamikor mindenki el tudja kapni, ahogy a saját időbeosztása engedi. Tehát éjféltől délig ismétlünk.

Este 7 után pedig jön a színház, sorozat, film hármas, igaz?

Igen, este hét órakor, minden hétköznap verssel kezdünk. Ez a sokak által ismert „Vers mindenkinek” újragondolt változata. 

Miért fontos a vers?

Reggeltől estig állandóan valamilyen helyzetet megoldunk, intézünk, logisztikázunk. Mindig valamire fókuszálunk. Ezt különösen azok tudják, akiknek már van gyermeke. Annyi stresszhelyzet van minden nap. Nekem például egy vers az másfél perc megnyugvást jelent. Ha arra tudok figyelni adott pillanatban, az egy olyan gondolati hullám, ami egy pozitív töltetet ad. Tudom, hogy utána visszatérek ugyanehhez a száz feladathoz, amit még aznap meg kell oldani, de akkor is. Nyugvópontot jelent a rohanó hétköznapokban. 

Igazából azért kérdeztem, mert szkeptikus vagyok azt illetően, hogy a generációmat vagy a nálam fiatalabbakat lekötnék a versek. Félő, hogy elkapcsolnak, nem?

Viccelsz? Nemrég volt a Facebookon az a verslavina, ami csaknem egy évig tartott, és teljesen felrobbantotta a netet. Mindenki, boldog-boldogtalan verseket osztott meg. Sokan olyanok, akikről az ember nem is gondolná, hogy olvasnak verseket.

A Magyar Időknek azt mondtad, hogy nem a nézők száma a fontos...

Nem mondtam ilyet, ezt azért pontosítani kell. A címben ugyan ez jelent meg, de nem mondtam ilyet. Azt mondtam, hogy szerencsére nincs rajtunk az a teher, hogy itt most állna mögöttünk valaki és nagyon zord szúrós tekintettel nézne ránk, hogy akkor most az első napon miért csak 50 ezren nézték az adást. Biztos vagyok benne, hogy nem ez a csatorna nem lesz Magyarország legnézettebb televíziós csatornája, de abban hiszek, hogy nagyon sok olyan ember él ma Magyarországon, aki szó szerint ki van éhezve a többi televízió csatornától eltérő műsorokra. Én abban hiszek, és nekünk ez a célunk, hogy legyen választási lehetőség, hogy lássanak más milyet is, hogy legyen alternatíva. 

Abban azért egyet érthetünk, hogy nagy durranások kellenek majd ahhoz, hogy alternatívát nyújtson és átültesse a fiatalabb közönség egy részét a Való Világ és az Éjjel-nappal Budapest mellől az M5-re. Melyek lesznek ezek a nagy dobások? Mert olvastam, hogy azért komoly esti programokkal készültök. 

Az esti sávban lehet majd látni élő színházi közvetítéseket, valamint előadásokat felvételről. És nemcsak budapesti színházak darabjait. Nagy hangsúlyt kapnak majd a vidéki és határon túli magyar társulatok előadásai is. Visszacsatolva arra, amit mondtál, hogy „nagy durranások”: nem akarok triviális lenni, de itt senki nem fog letolt gatyával szaladgálni csak azért, hogy 20 emberrel több nézzen minket. Ez egészen biztos. 

Nem is baj!

De például a csatorna indulásával, jelenleg az a tematikánk, hogy sorra vesszük a magyar filmsikereket a nemzetközi fesztiválokon. Például azokat a filmeket vesszük kronológiába, melyek mondjuk Cannes-ban bármilyen relációban érintettek voltak az elmúlt 50-60 évben. A Körhintától kezdve a Nagy füzetig rengeteg magyar és külföldi filmet láthatnak majd nálunk a nézők. 

A Saul fiát is láthatjuk majd az M5-ön? 

Reméljük, hogy igen, minél hamarabb. Komoly erőforrásunk van arra, hogy a filmes kínálatot tényleg igényes filmekkel tudjuk megtölteni. 

És mi a helyzet a sorozatokkal?

A csatorna indulásával egyből egy nagyágyúval nyitunk, a Kártyavárral (House of Cards), eredeti angol nyelven, magyar felirattal. 

Na, ez azért elég menő. Rengeteg országban, Finnországtól Portugáliáig ez a koncepció, hogy eredeti nyelven nézzék a filmeket és sorozatokat, hogy jobban rögzüljön a nyelvtudás. Jobban és bátrabban is beszélnek angolul ezekben az országokban , mint idehaza. Ilyen például Horvátország is.

Nálunk eddig mindenki mindig megijedt attól, hogy „jajj, akkor majd telefonálnak a nézők, hogy pici a betű és különben is túl gyorsan vált a felirat”. Szerintem ehhez is hozzá lehet szokni. Mellesleg nagyon hasznos is az eredeti nyelv - magyar felirat kombináció. 

Visszakanyarodva a színházi közvetítésekre, lesz a kisebb alternatív, elvont színházaknak is lehetősége arra, hogy helyet kapjanak a műsorban? Gondolok itt a legelvontabb, hardcore alter és kellően 21. századian exhibicionista trágár és meztelenkedő előadásokra, amire mellesleg van is igény.

Egyetlen fontos rendezőelvet tartunk szem előtt: legyen az adott darab értékes, közvetítsen valamilyen fontos, aktuális, értékes üzenetet. Érték legyen. Ne a polgárpukkasztáson legyen a hangsúly, hanem a művészi értékeken, még ha az elvontan is van ábrázolva. Tehát ha a polgárpukkasztáson túl van benne érték, ha ezen túl is szól valamiről ami fontos a mai világban, akkor persze, műsoron a helyük. 

Előfordulhat, hogy Alföldi darabot látunk majd az M5-ön? Nyitott erre a csatorna?

Persze!

Mi a csatorna legfőbb célja?

Egy, a nézőink számára hasznos, a világ televíziózásától elütő, nyugodt, harmonikus szegletet szeretnénk teremteni: ha valaki a természetfilmek rajongója, akkor az M5 az ő televíziója. Ha szeretné újranézni az európai és magyar film klasszikusokat, akkor is érdemes az M5-öt választania. Ha azt akarja, hogy mindent tudjon a a magyar kultúráról, akkor az M5 számára a legjobb adó, és akkor is érdemes idekapcsolnia, a ha a gyerekének szeretne segíteni az iskolai tanulmányaiban.

Mi egy olyan csatornát szeretnénk, ami menedék lehet a felgyorsult világban azoknak, akik kulturális megnyugvást, katarzist és élményeket keresnek. Arra pedig különösen büszkék vagyunk, hogy az esélyegyenlőség jegyében a legjobb előadásokra, koncertekre úgy is eljuthatunk ezen túl az M5 segítségével, hogy nem kell Budapesten élnünk. Azt hiszem, ez a XXI. századi közszolgálat igazi kiteljesítése.