Kovács István stratégiai igazgató elmondta, hogy napjaink egyik legfontosabb kérdése a migráció, amellyel kapcsolatban Magyarország mindig következetes politikát képviselt, vagyis nem kérünk az illegális és tömeges bevándorlásból.

Hozzátette, hogy

Emiatt számos politikai támadás érte Magyarországot, amely egyedül állt azzal a véleményével, hogy az illegális és tömeges migráció nem erőforrás- vagy humanitárius kérdés, hanem biztonsági kérdés. Majd amikor szépen lassan a tagállamok szembesültek azzal, hogy mivel is jár, amikor több százezer ember beáramlik az országukba, a kritikák is elcsendesedtek. 2017-ben pedig sikerült megállapodni Törökországgal, amivel átmenetileg csökkent a nyomás a határon, de az soha nem szűnt meg.

Hazug érvelésnek tartja, hogy a migráció jó, abból a társadalom csakis profitálni tud, mert a nyugat-európai munkanélküliséget majd a bevándorlók fogják megoldani. A hazai baloldal is Márki-Zay Péterrel együtt azt hangoztatja, hogy nincs migrációs nyomás. Ismertette, hogy manapság a lengyel–fehérorosz határon olyan jelenetek látszódnak le, amilyeneket 2015-ben mi is megfigyelhettünk a Keleti pályaudvaron.

Kovács István hozzátette, hogy ezeket szép sorjában egyre többen valósítják meg, pedig korábban ezekért ki is akartak zárni minket az EU-ból. Az Európai Bizottság álláspontja azonban jottányit sem változott, továbbra is beengednének mindenkit, őket pedig szétosztanák a tagállamok között.

Ezzel szemben ami működik a valóságban, az a tagállamok határvédelme, amely meg tudja állítani a migrációs nyomást, ami iszonyatos erőforrásba és pénzbe kerül.

Úgy látja, hogy

Ezzel pedig meg tudjuk védeni magunkat azoktól a kiadásoktól, amelyek akkor keletkeznek, ha a migráció előrehaladott fázisba ér, ugyanis már a bevándorlók integrációja is súlyos milliárdokba kerül.

Hozzátette ugyanakkor, hogy sosem fognak bocsánatot kérni tőlünk amiatt, hogy fasisztának, nácinak és elnyomónak neveztek minket. Emlékeztetett: már Manfred Weber is azt mondta, hogy az EU-nak ki kellene vennie a részét a védelemből.

Zárásként megjegyezte, reális esélynek tartja, hogy a jogi és politikai nyomásgyakorlás mellett azért az EU megtérít majd valamennyit ezekből a kiadásokból.

Kovács Attila projektvezető ismertette, hogy 2015 óta mintegy 1000 kilométer határkerítés épült az EU külső határain, ugyanis több tagállam is úgy döntött, hogy követi a magyar példát.

A kerítésre ugyanakkor egyetlen fillért nem adott az Európai Bizottság, amit politikai cinizmusnak tart.

Ismertette, hogy az Alapjogokért Központ megvizsgálta néhány ország határvédelemre és a migránsok integrációjára fordított költéseit.

Határvédelem:

• Lengyelország: 350 millió euró,
• Litvánia: 36 millió euró.

Integráció (évente):

• Dánia: 4-5 milliárd euró,
• Svédország: 6 milliárd euró,
• Németország: 36 milliárd euró.

A projektvezető kiszámolta, hogy mit jelentenek ezek az összegek egy német, dán, svéd háztartás számára, amivel évente szegényebbek lesznek a migránsok beengedése miatt.

• Dánia: 2000 euró,
• Svédország: 1300 euró,
• Németország: 1000 euró.

Ha csak a gyermeket nevelő háztartásokat nézzük, akkor ezek a számok megnövekednek: a németek 1500 euróval, a dánok pedig 3300 euróval kapnak kevesebbet.

– tette fel a kérdést.

Hazugságnak nevezte az EB állítását, miszerint azért kell beengedni a migránsokat, mert rosszak a demográfiai folyamatok. Konklúzióként megjegyezte, hogy rengeteg pénzbe kerül az európai családoknak a migránsok beengedése és a velük szembeni védelem.