Kiderült, hogy csak 96 ezer magyar él egész Nagy-Britanniában. És ezt nem egy kormányközeli intézet állítja, hanem a Migration Observatory, egy oxfordi kutatóintézet.

Megszámolni sem tudom, hogy hányszor hallottuk szocialista politikusok szájából, hogy London a második vagy a harmadik legnagyobb magyar város. A Hvg.hu pedig az ötödik legnagyobb magyar városként emlegette Londont, 150 ezer magyarral! A 444 kamuzott a legnagyobbat, szerintük Londonban 1 millió (1 000 000) magyar egyemberként mosogat. Sajnos van egy rossz hírünk, jelen pillanatban a Londonban élő magyarok száma 

Ettől még a helyzet egyáltalán nem szívderítő, ugyanis az Oxfordi Egyetem mellett működő független migrációkutató elemzőműhely kimutatta, hogy az Európai Unió 2004-ben lezajlott keleti bővítése óta több mint a kétszeresére emelkedett, és ma már meghaladja a 3 milliót a Nagy-Britanniában élő külföldi EU-állampolgárok száma.

A kutatóintézet adatai szerint a hat legnagyobb küldő EU-társállam Lengyelország, Románia, Spanyolország, Olaszország, Magyarország és Portugália, vagyis a három kelet-európai EU-tagállam mellett három euróövezeti gazdaság is szerepel a felső hatos mezőnyben.

A Migration Observatory számításai alapján ezekből az országokból 2011-ben 1,04 millióan, 2015-ben azonban már 1,59 millióan éltek Nagy-Britanniában. Arányuk tavaly a tartósan Nagy-Britanniában élő teljes külföldi EU-lakosságon belül 49 százalék volt, ám a 2011 óta végbement növekedés 79 százalékát az e hat országból érkezők adták - áll az elemzésben.

Az intézet kimutatása szerint az életvitelszerűen Nagy-Britanniában tartózkodó lengyelek száma négy év alatt 615 ezerről 818 ezerre, a románoké 87 ezerről 227 ezerre, a spanyoloké 63 ezerről 137 ezerre, az olaszoké 126 ezerről 176 ezerre, a magyaroké 50 ezerről 96 ezerre, a portugáloké 96 ezerről 140 ezerre emelkedett.

A Migration Observatory elemzői szerint a brit kormány álláspontjával ellentétben nem elsősorban a brit szociális ellátórendszer juttatásai, hanem a munkavállalási lehetőségekben és a bérszínvonalban mutatkozó különbségek jelentik a legnagyobb vonzerőt még a déli euróövezeti országokból érkezők számára is.

Az intézet a bérkülönbségekből eredő vonzerőt Lengyelország és Románia esetében vizsgálta. Kimutatta, hogy a Lengyelországhoz képest kétszer, a Romániához képest pedig 5-ször jobban működnek az angol reformok.  

Az Oxford Economics londoni elemzői modellszámítások alapján arra jutottak, hogy ha a brit kormány évente például 60 ezerrel kevesebb munkavállalót engedne be az Európai Unióból, az önmagában 2030-ra 1,1 százalékkal csökkentené a brit hazai össztermék (GDP) nominális értékét.