Vajon sikerül-e tanulnunk a válságból, és hogy végre teszünk-e valamit azokon a területeken, ahol régóta tudjuk, hogy veszély fenyeget, régóta tudjuk, hogy mit kellene tenni, és azt is tudjuk, hogy a halogatással csak a kockázatokat és a költségeket növeljük – az államfő szerint ezek a mai kor legfontosabb kérdései.

Bevezetőjében a magyar államfő emlékeztetett arra, hogy milyen furcsa évforduló a mostani, mert – mint fogalmazott – „az ENSZ történetében most fordul elő először, hogy szokásos évenkénti találkozónkat virtuális módon kell megtartanunk”.

– jelentette ki Áder János. Megjegyezte, hogy a vírusfertőzés nyomán kialakuló Covid-19 betegség egy pillanat alatt megváltoztatta a családi és a baráti kapcsolataink, a munkavégzésünk, a közösségi együttlétünk szabályait, és „súlyos válságot okozott”.

Kiemelte, hogy az egészségügyi krízis rövid idő alatt gazdasági, majd társadalmi válsággá terebélyesedett, vállalkozások jutottak csődbe, munkahelyek vesztek el, drasztikus korlátozó intézkedéseket kellett hozni. „Ki gondolta volna mindezt akár csak az év elején?” – fogalmazott a köztársasági elnök.

Beszédében kifejtette: egyre többen mondják, hogy a mai helyzet az antropocén kor (új földtörténeti kor) válságának prototípusa, merthogy a XXI. század elejére mi, emberek váltunk a bolygó változásaira legnagyobb hatást gyakorló tényezővé.
A Covid-19 ellen még nem tudunk védekezni, nincs gyógyszerünk, védőoltásunk, de más területeken már évek óta tudjuk, hogy mit kellene tenni. Példaként erre a vízügyet hozta fel.

Emlékeztetett rá, hogy az ENSZ-ben is többször megvitatták már a napjainkban – ahogyan fogalmazott: „a szemünk előtt” – kibontakozó vízválságot. „A sok víz, a kevés víz és a szennyezett víz drámáját” – mondta. Majd leszögezte:

Áder János négy pontban fejtette ki az ezzel összefüggő feladatokat. Mint mondta: amíg a világon minden hetedik ember nem fér hozzá a szennyezésmentes ivóvízhez, addig nem reménykedhetünk abban, hogy az elszegényedett térségekben nő a termelékenység, s amíg a vízszennyezéseket nem akadályozzuk meg, addig továbbra is a kórházi ágyak felét a szennyezések miatt kialakuló betegségekben szenvedők foglalják majd el. Leszögezte, amíg nem alakítjuk ki a fenntartható vízgazdálkodás feltételeit, nem lesz biztonságosabb az élelmiszer-termelés, addig nemhogy az újonnan születettek, de a már ittlévők ellátását sem tudjuk megoldani. Továbbá megállapította: amíg nem alakítjuk át energiatermelési rendszereinket, a szénerőművek nemcsak a széndioxid-kibocsátást növelik, de egymilliárd ember ellátására elegendő vizet is felhasználnak.

Magyarország államfője másik példával is érzékeltette az emberiség előtt álló feladatokat:

– szögezte le.

Megoldásként a körforgásos gazdaságot javasolta. Azt a gazdaságot, amelyben – mint mondta: – „a hulladék – például üveg, műanyag, fém – nem szemét, hanem újrahasznosítható nyersanyag”. Megjegyezte ugyanakkor, hogy erről bizony már sok szó esett, de sokkal előrébb nem jutottunk.

Magyarország eddig sem a meddő tanácskozások, hanem a cselekvés pártján állt, s ezért is szervezett háromszor is Víz Világtalálkozót Budapesten az elmúlt években.

A válság legyőzéséhez a magyar államfő Winston Churchill szavait ajánlotta a Közgyűlés ülésszakának figyelmébe: „a pesszimista a nehézséget látja minden lehetőségben, az optimista lehetőséget lát minden nehézségben”.

MTI