Migrációs kérdésekről tárgyalnak Törökország és az Európai Unió vezetői vasárnap Brüsszelben. Az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk szerint a csúcstalálkozó célja, hogy „új lendületet adjunk kapcsolatainknak, és megállítsuk a migrációs áradatot.”

Brüsszel azt szeretné elérni, hogy a migránsokat törökországi befogadóállomásokon helyezzék el, egészen addig, amíg a szíriai konfliktus meg nem oldódik. A tervek szerint a törökök garanciát vállalnának arra is, hogy az uniós országok visszaküldjék azokat, akik mégis elhagynák az ország területét. A törökök a pénzügyi támogatáson túlmenően vízummentességet követelnek állampolgáraik számára. Utóbbiról Angela Merkel ankarai látogatásán ígéretet is tett.

A hírek szerint 2017 helyett már 2016 első felében aláírhatják a vízummentességről szóló megállapodást. A vízummentesség ügyében 2013 decemberében írtak alá egy szerződést a felek, amely akkor csak a párbeszéd megindításáról szólt.

Az uniós csúcs előtt némi feszültség érzékelhető Brüsszel és Ankara között, több elemző szerint ez azon is látszik, hogy a vasárnapi találkozón – a várakozások ellenére – nem vesz részt a török elnök, Recep Tayyip Erdogan.

Brüsszeli tisztviselők szerint a megállapodás tartalmát nem fogadta túl nagy lelkesedéssel Erdogan, holott a csúcstalálkozót szándékosan úgy időzítették, hogy addigra már minden kérdés tisztázódjon a megállapodás részleteiről. A kételyek hátterében a 3 milliárd eurós brüsszeli támogatás állhat, mivel továbbra sem egyértelmű a kifizetések jellege. Az Európai Bizottság félmilliárd euróval járulna hozzá a támogatáshoz, a maradékot pedig a tagállamoknak kellene befizetniük, de ez még mindig nem történt meg.

A bizonytalanság mindkét szereplőnél érezhető. Beszámolók szerint a legutóbbi találkozó is feszült hangulatban telt Donald Tusk és Erdogan elnök között. A párizsi terrortámadások után még inkább felértékelődött a törökökkel való megállapodás, hiszen sokan attól tartanak Európában, hogy további terroristák érkezhetnek Törökországon keresztül a kontinensre.

Az Európába özönlő migránsáradat révén az unió kiszolgáltatott helyzetbe került, mellyel felértékelődött Törökország szerepe, valamint tárgyalási pozíciói is erősödtek. Törökországban jelenleg több mint 2 millió szíriai migráns tartózkodik, akiknek jelentős hányada az Európai Unió felé venné az irányt, így a migráció megállításában valóban stratégiai fontossággal bírnak. Ebben az évben már több mint 730 ezer – többségében szíriai – bevándorló érkezett Törökországból Európába.

Az Európai Gazdasági Közösségnek már 1963 óta társult tagja Törökország, de a teljes jogú tagságra évtizedek óta nincsen reális esélye. A mostani tárgyalások kapcsán az Európai Bizottság ígéretet tett arra, hogy felélesztik Törökország uniós csatlakozásáról szóló tárgyalásokat. Erdogan ezzel kapcsolatban így vélekedett:

A törökök csatlakozásának azonban a görögök és a ciprusiak miatt sincs túl nagy realitása, hiszen egyetlen uniós tagállam is elegendő ahhoz, hogy megakadályozza bármely tagjelölt felvételét.

Törökország több mint 60 éve tagja a NATO-nak, így jelentős katonai szövetsége a Nyugatnak. Egészen a szíriai polgárháború kitöréséig trójai falóként tekintett Oroszország a törökökre. A két ország kapcsolata az ezredforduló környékén érte el csúcspontját, amikor a két ország egyre kevésbé tekintett geopolitikai riválisként a másikra. Az Egyesült Államok akkori közel-keleti politikája (iraki és az afganisztáni háború), valamint az Európai Unió egyes Törökországot érintő döntései is közelebb hozták egymáshoz a két országot.

Emiatt sokan egy új eurázsiai szövetséget vizionáltak, de az együttműködés ellenére számos konfliktusforrás maradt fenn Törökország és Oroszország között. Ezeket a válságokat mind ez idáig jól menedzselték ugyan, de a szíriai háború miatt most újra egymással szemben találták magukat, mivel Törökország elsőként csatlakozott az USA vezette koalícióhoz, amely az oroszok szövetségesének számító Asszád-rezsim megdöntését tűzte ki célul. Az orosz repülőgép lelövése előtt a törökök már többször figyelmeztették Oroszországot, hogy súlyos következményekhez vezethet az, ha az orosz bombázások továbbra is türkmén életeket ontanak ki a szír-török határnál.