A görög parlament vasárnap hajnalban a kormánykoalíció támogatásával jóváhagyta a Szíriza által beterjesztett, 2016-os költségvetés tervezetét. Meglepetés nincs: a Ciprasz-kormány által összeállított első büdzsé is csak a megszorításokról szól, növekedést nem ígér, csak az államadósság-állomány gyarapodását. És a görög baloldal biztos bukását. A jobboldali ellenzék szerint a Ciprasz-féle jövő évi költségvetés növekedésellenes és társadalmilag igazságtalan. Nem túloznak.

A büdzsé az idei stagnálás után 2016-ban 0,7 százalékos GDP-visszaeséssel és az adósságállománynak a GDP 180,2 százalékáról 187,8 százalékára emelkedésével számol. Hogy ezt a vérszegény teljesítményt elérje, a kormány tovább csökkenti a nyugdíjakat, a központi kiadásokat (értsd: az állami dolgozók fizetését), tovább emeli az adóterheket és kiárusítja az állami vagyon maradékát. Mindezt azért, hogy teljesíteni tudja nemzetközi hitelezői követelését, hogy a költségvetés egyenlegét pozitívba lendítse.

A Ciprasz-kormány automatizmusként teljesíti az IMF/EKB/EB által előírt követeléseket, de továbbra sem vár javulást a munkaerőpiacon (az állástalanságot az idei 25,4 százalékos szinten várja jövőre is), a jelenleginél is élhetetlenebbé teszi a gazdasági környezetet az újabb, véletlenszerűnek tűnő adóemelésekkel, és Európa-szerte lejáratja magát, most éppen a migránsválsággal szembeni tehetetlensége okán.

Az elveszett generáció Görögországban nem üres frázis, hanem kemény valóság: az állástalanok háromnegyede több mint egy éve nem talált munkát, ezzel pedig ledolgozhatatlan, életre szóló versenyhátrányba került. Minden második fiatal hiába keres állást, és minden egyes munka nélkül töltött nappal csak csökkenti jövőbeli elhelyezkedési esélyeit. De a foglalkoztatottak sem dolgoznak eleget: a részmunkaidőben alkalmazottak több mint 70 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ha tehetné, a lehetőségeinél több órát töltene munkában.

Az állam a fiskális válság kezdete óta több mint 6 milliárd eurónyi adósságot halmozott fel a versenyszférával szemben, és ahelyett, hogy ezt törlesztené, jövőre tovább növeli a cégek adóterheit. Ennek ellenére Ciprasz bízik abban, hogy kormánya "szigorú" költségvetésével visszanyeri a befektetők bizalmát, és 2016 második felétől újra a nyílt piacról finanszírozhatja a központi kiadásokat. Miközben minden alkalmat megragad, hogy a választói bizalmat azzal a mesével erősítse, hogy Görögország bajainak egyedüli forrása a nemzetközi karvalytőke kegyetlensége.

A görög kormány egészen mostanáig a rendelkezésére álló források és a schengeni övezet más országaitól várt gyakorlati támogatás hiányára hivatkozva egy szalmaszálat sem tett keresztbe az országon átvonulók lassítására vagy feltartóztatásra. Szokásához híven addig várt a cselekvéssel, amíg tudott, és csak a schengeni tagsága felfüggesztésével való fenyegetés hatására fogadta el az EU segítségnyújtását. (Ez az időhúzás egyébként a görög kormány visszatérő stratégiájának tűnik, nem mellesleg nagyon hasonlít ahhoz a stratégiához, amelyet Brüsszel is alkalmaz a válsághelyzetekben, így Cipraszék bármilyen, az EU központjából jövő számonkérést könnyedén félresöpörhetnek.)

Kérdéses, hogy a Ciprasz-kormány meddig képes fenntartani ezt az egyensúlyozást ígéretek és szószegések között. A kormánykoalíció többsége mindössze 3 mandátumra zsugorodott a szeptemberi választások óta, és nem kizárt, hogy a jövőre esedékes nyugdíj- és adóreform tárgyalása során újabb Szíriza-tagok fordítanak hátat a szövetségnek. Ez pedig megint a szakadék szélére sodorhatja Görögországot, a teljes hiteltelenség felé.