A szegedi MSZMP és vezetője Botka László már 14 éve bizonyítja, hogy nagy ívben szarik a város érdekeire, kultúrájára, örökségeire. Többek között, nemzeti kincsünk, a szegedi papucs megmentésének önkormányzati támogatását irányozó jobboldali költségvetést módosító indítványt az emeszpés többségű közgyűlés pár héttel ezelőtt leszavazta. De ez még csak egy gyenge példa ahhoz képest, amit Botka László és őskommunista követői tettek a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján.

Országszerte 16 éve emlékezünk meg február 25-én a véres diktatúra alatt szenvedőkről. Szegeden is hagyománnyá vált, a polgári konzervatív oldal és a lelkiismerettel rendelkező honfitársak minden évben összegyűltek a Novotel előtti emlékműnél és helyeztek egy szál virágot és koszorúkat a golyók ütötte lyukaktól hemzsegő sziklára.

Botka László polgármestersége óta azonban eddig semmiféle hivatalos városi megemlékezést nem tartottak a Tisza-parti városban. És ennek már 14 éve. Ezzel a szegedi MSZP nyíltan állást foglal amellett, hogy nem hajlandó elismerni a kommunista diktatúra bűneit, és magatartásával megtagadja az áldozatok iránti szolidaritást, így a megemlékezést is.

A szoci vezetés megemlékezés helyett inkább Korózs Lajos országgyűlési képviselőt turnéztatta Szegeden. Korózs 15 évig volt a KISZ iskolai és munkahelyi szervezőtitkára, és MSZMP tagként kezdte politikai pályafutását. A vörös dinoszauruszok utolsó találkahelyén, a híres neves Szegfű klubba érkezve Szabó Sándor társaságában fasisztázó és nácizó bulit tartottak az emeszpés őstulkoknak.

A kellemes nácizás után egy jó kis Nyugdíjas Bállal koronázták meg napot az Ifjúsági Házban. Mennyire cinikus... A X. Nyugdíjas Bál fővédnöke természetesen nem más mint a múltra építkező Botka László polgármester, aki rendesen megtáncoltatta és tomboláztatta hűséges szavazóközönségét.

A Szegedma főszerkesztője, Pintér M. Lajos  a következő gondolatokat fogalmazta meg:

"A kommunista diktatúráknak világszerte több millió ártatlan esett áldozatul. Hazánkban is sok százezer embert hurcoltak el, tízezreket börtönöztek be vagy internáltak, sok száz főt végeztek ki a 20. század szovjet típusú zsarnokságának magyarországi helytartói. A szegedi családok is megszenvedték az őrült eszmék kiszolgálóinak gaztetteit, akik egy gazdaságilag és mentálisan tönkre tett országot örökítettek ránk 1990 után. Számos tekintetben még mindig ennek örökségét nyögi a magyarság; a nemzet, a család, a hit hagyományos, egyént és közösséget erősítő alapértékeinek helyreállítása iszonyatos erőfeszítéseket kíván. Botka Lászlónak, Szabó Sándornak, id. Boros Gyulának, Korózs Lajosnak és (elv)társainak – függetlenül életkoruktól és az előző rendszerben vállalt szerepüktől – nagyon is illene tisztában lenniük az elődpárt felelősségével. A hangoskodás, a cirkusz és a buli helyett február 25-án a néma főhajtásnak és a bocsánatkérésnek lett volna helye és ideje."

Az a baj, hogy a Botka-félék sohasem változnak. Ezek ugyanazok maradtak...

(Szegedma)