A fejlettek konformizmusa mára minden határt átlépett. Elég egy, a fősodortól eltérő mondat, egy rossz mozdulat, egy akadékoskodó kérdés, és a retorzió üzembiztosan bekövetkezik. Mindez a szüleink visszaemlékezéseiből ismert rákosista diktatúra legsötétebb éveit idézi. A Terror Háza Múzeum egyik képernyőjén tapsoló közönséget mutatunk. Hosszan, ütemesen tapsolnak, közben egymásra sandítanak, majd még lelkesebben verik össze a tenyerüket. Színházban, munkásgyűlésen, kongresszusi előadóteremben, pártgyűléseken szűnni nem akaróan tapsolnak. Amikor az egyik egykori tapsolót arról faggattam, hogy miért tapsolt, felháborodva mondta, hogy ő éppen csak összeverte a tenyerét. Ha tudnám, tette hozzá, hogy mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy valaki ne tapsoljon teljes erejéből! Ma már szégyellem, de ezt a mentegetőzést viccesnek és egyben felháborítónak találtam. Most azonban, az USA és a többi fejlettek közéleti megnyilatkozásait figyelve, kezdem érteni, hogy mire gondolt. Arra, hogy

Ahogy az USA és Németország érzékenyítésért és rasszizmusért felelős megbízottai, valamint önkéntesei teszik a hatókörükben lévő „másként gondolkodókkal”.

Jó példa erre a németek elképesztően arrogáns viselkedése a 2021 júniusi magyar-német Európa-bajnoki futballmérkőzés kapcsán. A magyar országgyűlés által napokkal korábban elfogadott gyermekvédelmi törvény kitiltja az iskolákból a szexuális tartalmakat és egyben megszigorítja a pedofilok elleni fellépést. Miután ez a rendelkezés ellehetetleníti az LMBTQ+ aktivisták óvodai és iskolai „érzékenyítő” tevékenységét, nemzetközi lobbiszervezeteik elképesztő össztüzet zúdítottak hazánkra. Ebben élen járt az a német elit – Merkelestől, Seehoferestől és Söderestől –, ami fenyegetéssel és zsarolással, valamint nyilvános megszégyenítéssel akart minket meghunyászkodásra szorítani. Az egykor jobb sorsra érdemes bajorokat arra kényszerítették, hogy Münchent szivárványszínbe burkolják, szurkolóik ki sem látszottak a szivárványos zászlók mögül, a német (?) válogatott csapatkapitánya pedig szivárványszínű karszalaggal hivalkodott. Nem tudom eldönteni, hogy a náci múlt megidézése részükről szándékolt, vagy csak tudatalatti volt? A német karszalagok ugyanis nálunk meglehetősen rossz emlékeket idéznek fel, ahogy a szivárványos zászlórengeteg is a náci zászlóerdőkre hajazott.

A nácik ugyanis fordított háromszöggel jelölték meg a homoszexualitásuk miatt lágerbe hurcoltakat. Ha nem tudják, most felhívom rá a figyelmet, hogy Magyarországról a nácik még országunk megszállását követően sem tudták elhurcolni a melegeket, bármennyire is követelőztek, mert nálunk nem voltak nyilvántartásba véve, vagy legalábbis nekik ezt mondták. Ugyanezt a másik egykori főnáci ország: a modern pedofília hazájának számító Hollandia nem mondhatja el magáról. Ahogy egykor, úgy ma is ezerrel lihegnek német gazdáik nyomában és próbálnak ők is az általuk megcélzott erkölcscsőszi magasságokba emelkedni. Az egykor a pedofiliát és az állatokkal való fajtalankodást normalizálni akaró holland miniszterelnök, Mark Rutte, akinek annak ellenére, hogy már 55 éves, még sem női, sem férfi élettársa nem volt, a magyarok térdre kényszerítésével fenyegetőzött. Úgy látszik, a hollandoknak még dolgozniuk kell azon, hogy gyarmatosító beidegződéseiket levetkőzzék.

A teljes cikket itt olvashatják el.