A mosonmagyaróvári sortûz 62. évfordulójára emlékeztek
2018.10.27. 15:10
Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára ünnepi beszédében azt mondta:
Emlékezni azért kell, hogy tudjuk az igazságot, mert 62 év után azt gondoltuk, hogy kitisztultak a fejek, hogy egy velejéig romlott rendszernek nem lehetnek követőik."
De ma is vannak, akik Marxot ünneplik, s most moszkoviták helyett brüsszeliták vannak. Kun Bélának, Kádár Jánosnak és a többi gazembernek (...) vannak olyan örökösei, mint Jávor Benedek, Gyurcsány Ferenc és tettestársaik, akik fenyegetnek, akik, ha adódik, szemet lövetnek ki és hazug módon kiforgatják az 1956-os forradalom hőseinek, áldozatainak és túlélőinek emlékét"
– tette hozzá Soltész Miklós.
A megbánás és bocsánatkérés sosem késő – mondta Soltész Miklós, majd emlékeztetett, hogy két éve Ukrajnában vett részt egy megemlékezésen, amelynek végén egy idős ember ukránul azt mondta neki: "hatvan éve én is ott voltam Budapesten egy tankon, én is részese voltam akaratomon kívül a magyar forradalom leverésének. Szeretnék mindezért bocsánatot kérni a magyar nemzettől önön keresztül".
A kérdés az, hogy Magyarországon lehetett-e ellenállni a kommunista, az ÁVH-s és a szovjet nyomásnak, vagy a behódolás és a kollaborálás részeként lehetett megmaradni?
– kérdezte Soltész.
Úgy folytatta: lehetett becsülettel élni, voltak bátrak, akik mertek tüntetni a fővárosban, Mosonmagyaróváron és szerte az országban, hogy véget érjen a kommunista elnyomás, az egypártrendszer, a civil szervezetek működésének megtiltása, az egyházi kórházak, szociális intézmények és iskolák bezárása.
A hősök között említette Kéri József ügyészt, aki a megtorlás időszakában nem vállalta a "véres vádló szerepét", amiért hét év börtönbüntetésre ítélték. Emlékezni kell a később kivégzettekre is, akiket koncepciós perben ítéltek halálra. Az ő kivégzésükkel azt üzenték a társadalomnak, hogy senkit sem kímélnek, aki fellázad ellenük.