Százezrek vannak itt velünk lélekben és nagyon sokan vannak olyanok is, akik egy időpontban velünk fogják énekelni nemzeti imánkat a Kárpát-medence sok-sok településén.”

Pozsonyban, ahol a magyar történelem talán legnagyobb csatája zajlott, ahol megannyi magyar királyt koronáztak meg. Ma délután a himnuszunkat kell megvédeni, mert a szlovák parlament egy olyan törvényt hozott, kifejezetten ellenünk, ami tiltja és bünteti az éneklését. Himnuszunkat, nemzeti imánkat, amely összeköti a magyar nemzetet, Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Vajdaság és a nagyvilág összes magyar emberét!”

Ma nemcsak a himnuszunkat nem hagyjuk, hanem szóvá teszünk mindent, amiről eddig sem lett volna szabad hallgatni: kérjük és követeljük a jelenlegi állami jelképekről szóló törvény eltörlését, és megváltoztatását! Kérjük és követeljük a Beneš-dekrétumok felülvizsgálatát, a jogtiprások következményeinek kárpótlását és jóvátételét. Kérjük és követeljük Esterházy János teljes rehabilitálását! Kérjük és követeljük a Szlovák Köztársaság területén élő magyar nemzeti közösség államalkotó nemzetté nyilvánítását az alkotmányban, a magyar nyelvnek a szlovákkal egyenrangúvá tételét alkotmányos jogként. Kérjük és követeljük, a szlovák kormány és parlament kérjen bocsánatot Zsák-Malina Hedvigtől és családjától! Kérjük és követeljük a kettős állampolgárságról szóló törvény eltörlését! Kérjük és követeljük a szabad nyelvhasználatot és jelképeink, többek között a magyar zászló használatát! Kijelentjük, hogy a felvidéki magyar nemzeti közösség számára csak az olyan érdekképviselet elfogadható, amelyik mindezt vállalja, programjára tűzi és kiáll mellette, mert nem a parlamentbe jutás a legfőbb cél, hanem elsőrendűen a felvidéki magyarság érdekeinek tisztességes vállalása.”

Új összefogásra, új egységre van szükség, de ez csakis megtisztulva, nem pártérdekből, nem önös érdekből, nem kényszerből, hanem alulról építkezve, csakis az egész felvidéki magyarság érdekében történhet! Elegünk van a becstelen alkukból, haszonleső taktikákból, halogató képmutatásból és a jellemtelenségekből! Azoknak, akik bebizonyították alkalmatlanságukat, nincs helyük ebben az összefogásban!”

Egy szabad és demokratikus országban mindenki azt teheti, amit a törvény nem tilt meg neki. Egy szabad és demokratikus országban ugyanakkor a törvény nem tilthat meg olyan dolgokat, amelyek nem ártanak másoknak, nem ártanak az államnak és nem ártanak a társadalomnak. Egy másik demokratikus ország himnuszának éneklése és lejátszása nem árt senkinek és semminek. Egy ilyen dolgot nem szabad betiltani!”

Bújt az üldözött, ´s felé / Kard nyúl barlangjában, / Szertenézett és nem lelé / Honját a´ hazában. / Bércre hág és völgybe száll, / Bú ´s kétség mellette, / Vérözön lábainál, / ´S lángtenger felette.”

Ez az idézet jellemzi a felvidéki magyarság mai helyzetét is. Nem leljük hazánkat, mert korlátozzák nemzeti szimbólumaink használatát, mert még sok helyütt ma is sérelmezik, ha magyarul beszélünk. Állandóan harcot kell vívnunk az anyanyelvi oktatásért. Elveszik állampolgárságunkat, ha felvesszük más országét. Kultúránk támogatása még ma is hiányos, az anyaország segítsége nélkül képtelenek lennénk megszervezni színvonalas rendezvényeinket, holott itt fizetünk adót és hűségesek vagyunk szülőföldünkhöz. Ahhoz az országhoz, amelyet nem magunk választottunk lakhelyül, hiszen őseink feje fölött a nagyhatalmak húzták meg a határt, miközben nagyszüleink és dédszüleink véleményét nem kérdezték meg arról, hova szeretnének tartozni. Mi mégis lojális állampolgárai vagyunk ennek az országnak.”

Konfuciusztól megkérdezték a tanítványai: Mester, meddig kell még itt ülnünk, hogy sorsunk jobbra forduljon? Erre a mester azt mondta tanítványainak: Ha csak itt ültök, akkor nagyon sokáig.”