Balog Zoltán arról beszélt: Jézus születésének titkát nem lehet kívülről megfejteni, mint egy rejtvényt, ehhez a titokhoz

- fogalmazott. Ennek a titoknak a gyönyörűségét, a szépségét kell csodálni, és nem szabad félretenni, mint valami régi történetet, csak azt meghagyva belőle, ami beleillik a mai ember életébe.

Hozzátette: a titok elfogadásához – ahogy a pásztoroknak -, úgy a mai embernek is segítségre, angyalra van szüksége. Az angyal pedig a Bibliában mindig annak a jele, hogy „Isten nem akarja, hogy úgy folyjon az életünk tovább, ahogyan eddig”, Isten „föl akarja törni az emberi világ valóságát”.

A református püspök azt kérte: mielőtt karácsony titkát „beépítenénk valami olyan rituáléba, ami kedves, jó”, amit „mi szerveztünk és ellenőrzünk”, azelőtt „legyen ott, ne csak az arcunkon, hanem az életünkben is a megdöbbenés”.

A megdöbbenés, ami a karácsonyi történet minden szereplőjét jellemzi az első pillanatban, Máriát, Józsefet és a pásztorokat is. „Először döbbenj meg, állj meg alázattal és kérdezd meg, hogy mit mond ez nekem” – fogalmazott.

Balog Zoltán rámutatott: a szüntelenül magával foglalkozó ember nem részesül a karácsony igazi megdöbbenésében. Az ilyen ember legfeljebb úgy kerülhet bele a karácsonyi történetbe, mint Heródes.

Azt is mondta: az igazi megdöbbenés nem domesztikálja, nem szelídíti meg a karácsonyi történetet, hanem megvárja, míg megnyílnak azok a lehetőségek, amelyekre az ember magától képtelen. Ez a karácsony ajándéka.

A mondat, „fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától”, Isten felülmúlhatatlan közelségét fejezi ki az emberhez. Ez a mondat nem valamilyen tudományos igazságot akar közölni, hanem azt, amit az angyal titokként elárul Józsefnek: Immánuel, vagyis „velünk az Isten!” „Ennyire velünk, ahogyan megmutatta Máriában a legnagyobb közelséget”.

Jézus fogantatása pedig azt a reményt ébreszti, hogy lehetséges így élni, Isten állandó jelenlétében. És ha Isten „velünk lakozik”, akkor a hit olyan új lehetőségei nyílnak meg, amelyre az ember önerőből nem képes. Például meg tud szólalni ott, ahol nem szabad hallgatni, és mégis mindenki hallgat; el tud engedni ott, ahol mindenki görcsösen ragaszkodik ahhoz, ami az övé; remélni tud ott, ahol mások föladták a reményt; és meg tudja látni az új életet, a feltámadást ott, ahol mások csak a pusztulást és a végső búcsút látják – sorolta.

Ez kétezer év óta a valóság, és újra és újra megtörténhet, megtörténik – zárta igehirdetését Balog Zoltán.