A szakjogász szerint a módosítás pozitívuma, hogy a gyakorlathoz igazodik, nem pedig az emberi jogi utópiákhoz. Szerinte a különböző nemzetközi szervezetek, illetve az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága a menedékjog eredeti tartalmát, értelmét kiforgatták és olyan irányba vitték el az értelmezését, amely szerint a menedékjog egy globális szociális ellátáshoz való jog.

A genfi egyezményben foglalt menedékjog valódi értelme egy ideiglenes védelemhez való jog, vagyis a menekülőt az első biztonságos országban illeti meg. Ha innen a migráns továbbáll, akkor viszont a menedékjog már fogalmilag nem illeti meg őt – hangsúlyozta az Alapjogokért Központ igazgatója.

Szánthó Miklós úgy véli, hogy a vita a menedékjog ilyen jellegű, eltérő értelmezéséről szól, és arról, hogy a menedékjog eredeti tartalmához visszatér-e a magyar szabályozás. Tehát az a kérdés, hogy az életszerű, gyakorlati helyzetet próbálja-e inkább a magyar állam kezelni, vagy az emberi jogi utópiáknak akar-e megfelelni.

– mondta az alapjogi szakértő, aki szerint szürreális, hogy a genfi egyezménynek  a kiforgatott értelmezésében az úgynevezett emberjogi szervezetek társra találtak az uniós jogalkotók és jogalkalmazók részéről.

Szánthó Miklós véleménye szerint a vonatkozó magyar szabályozás megfelel a genfi egyezménynek, ám az uniós jogértelmezésnek feltételezhetően viszont nem fog. A jogász ugyanakkor úgy véli, hogy ez bizonyos szempontból viszont még üdvözlendő is. Hiszen egy esetleges kötelezettségszegési eljárás lehetőséget biztosít majd jogi fórumok előtt is Magyarország számára annak bizonyítására, hogy az ilyen módosításokra a gyakorlati problémák kezelése miatt van szükség, mivel az uniós szabályok elavultak.