Az is lehet, hogy napokra. Mindenkinek. Az egész görög társadalomnak. Pihennünk kell. A politikának pihennie kell. Már az is hatalmas lélegzetvétel Görögországnak, hogy a következő napokban a kormányalakításig nem kell a politikával foglalkoznunk. Persze, ma már hétfő van, és mindenki dolgozik, mindenkinek fáj a feje a sok bevándorlós hírtől, de legalább politikával nem kell foglalkoznunk.

Miután Ciprasz lemondott, beindult a kőkemény lobbi a politikai gépezetben. Ráakaszkodtak az emberekre. Különösen Ciprasz, aki ezzel az egész lemondással csak a saját pozícióját akarta megkeményíteni. Egyértelműen közölni akarta a görögökkel és az unióval: ő kell Görögországnak.

Mikor augusztus 20-án lemondott, nagyon sokan ripacsnak tartották. Azon csámcsogtak, hogy csak az egója miatt tette, hogy megóvja a karakterét, hogy ne ő legyen a gyenge és bukott radikális, aki nem mert szembenézni a saját tehetetlenségével.

Aztán egy percre rá bejelentette, hogy indul szeptember 20-án. Hogyne, a jelöltségében benne volt a saját egója is. Érezni akarta, hogy ő kell a görögöknek, hogy szükségük van rá. És akkor, mint egy hatalmas bilit, ránk zúdította a kampányt.

Azt hiszem abban pillanatban megértette minden görög: át lettünk verve, mert ezek az emberek Görögország színpadán játsszák saját arrogáns drámáikat. Mikor július 5-én elutasítottuk az uniós diktátumot, akkor éreztük utoljára, hogy még van vér ebben a társadalomban.

Fontosabb volt a karaktere, mint a hazája. Ezt persze másképp is lehetne értelmezni, de én így gondolom. Január 25-én Cipraszra szavaztam, július 5-én hatalmas nemmel szavaztam, és támogattam a Szirizát, szeptember közepére viszont elfogyott minden lelkesedésem.

Ciprasz nem csak az emberek érzelmeivel játszott, hanem egy ország hitelével, hitelességével is. Augusztus 20-tól szeptember 20-ig az összes párt ugyanazt a halandzsát nyomta, amit január óta; csak még többször, még hangosabban.

Elegünk lett a Szirizából, elegünk lett az Új Demokráciából, a PASOK-ból, a Potami-ból. Komolyan, már inkább kívántuk volna a kommunistákat és a szélsőjobbos Arany Hajnalt a kormánykoalícióba. Ez alatt az egy hónap alatt a görög társadalom kiégett. Túl sok volt rajtunk a nyomás, még ha nem is látszott.

A görögök szabad lelkületűek, és utálják a feszültséget. Még akkor is inkább kocsmákban és a tengerparton időztünk, ha naponta csak 60 eurót tudtunk kivenni a bankból. Nem aggódtunk. De ez a kampány nagyon megterhelő volt, nagyon fárasztó. A Sziriza erőből akarta meggyőzni az embereket, ránk akarta tukmálni magát.

Ciprasz nagyon el akarta hitetni a híveivel, hogy folytatni tudja radikális programját és retorikáját, a reformintézkedések ellenére is. És megint voltak, akik ezt elhitték, csak kevesebben. Ez a kampány úgy meggyötörte a görögöket, hogy elment a kedvük mindentől.

Az elmúlt 41 évben – mióta szakítottunk a diktatúrával – talán soha nem volt még ilyen alacsony a választói részvétel. A vasárnapi választásokon egyszerűen rossz hangulat uralkodott. Mégis, a Sziriza még jobban nyert, mint azt sokan hittük. Kényelmesen alakít majd most is koalíciós kormányt a függetlenekkel, és folytatja tovább egyszerű többségével.

Azt sutyorogják, hogy EU-s nyomásra, a magabiztos parlamenti többség érdekében összeállnak a PASOK szocialistáival is, de legvalószínűbb, hogy inkább az újonc Potami-t fogják bevenni a koalícióba.

A Sziriza rengeteg szavazatot vesztett, de a többi párt is nagyon sokat esett. Ciprasz leghűségesebb szavazóit kivéve mindenki amiatt aggódik, hogy a Sziriza képtelen lesz végrehajtani a reformokat. Jelen helyzetben úgy látszik, hogy nem is a többi párttal, hanem saját szavazóival és a görög közhangulattal kell megvívnia a legnagyobb csatáját. Sokan mondják idehaza, hogy 7-8 hónap múlva megint választások lesznek, mert a Sziriza képtelen lesz megbirkózni egyszerre a szavazóival és az EU-s nyomással.

Most erre a pár napra fellélegezhetünk, de a helyzet nem sokat változott, hiszen nem csak a politikától szenvedünk, de a migrációs válság is görcsbe rántja Görögország működését. Most még nagyon képlékeny a helyzet. Talán egy hét múlva jobb hírekkel tudok szolgálni.