Magyarországon néhány hónappal az országgyűlési választás előtt nincsen kormányváltó hangulat, a Nézőpont Intézet szeptember végi közvélemény-kutatása rámutatott: a választási részvételüket biztosra ígérők körében 57 százalék nem szeretné, ha megbukna a jelenlegi kormány 2018-ban. Emellett – ellentétben a 2010-14-es időszakkal – a mostani kormányzati ciklusban egyetlen olyan időszak sem volt, amikor bármelyik ellenzéki párt támogatottsága érdemben megközelítette volna a kormánypártokét, ráadásul a kampány kezdetével sem látható érdemi elmozdulás az erőviszonyokban.

Ebben a helyzetben teljesen más az ellenzéki pártok viselkedése, valójában egyikük sem bízik igazán a 2018-as választási győzelemben.

Ebből fakadóan a közös siker helyett sokkal inkább az egyéni érdekeiket tartják szem előtt. Ennek megfelelően a lehető legtöbb mandátum megszerzése és az önálló frakció létrehozása a céljuk. Ezt a célt egy 2014-hez hasonló baloldali összefogás több párt számára elérhetetlenné tenné, és úgy járnának, mint például a Demokratikus Koalíció, melynek politikusai független országgyűlési képviselőként jelenleg sokkal kevesebb jogosítvánnyal bírnak a frakcióval rendelkező társaiknál.

Az önálló indulásnak köszönhetően a 2018-as választás tisztítótűz lehet a baloldalon, egyértelművé válhat, hogy mely pártok életképesek, illetve melyek nem rendelkeznek valós társadalmi támogatottsággal.

A balliberális oldalon az önálló bejutásra jelen pillanatban az MSZP mellett a Demokratikus Koalíciónak, az LMP-nek és a Momentumnak van lehetősége. Így ugyan igen kiélezett lesz majd a verseny e pártok között, azonban a mostani baloldali harcok lezárása érdekében elengedhetetlen, hogy kiessenek az olyan pártok a parlamentből és a baloldali összefogásvitából, melyek önálló jogon még talán az 1 százalékot sem érnék el. Így 2018 után esély nyílik arra, hogy rendezni tudják soraikat, és átalakuljanak a mostani megmerevedett erőviszonyok.

Az alig egy éve még az MSZP utolsó reménységeként emlegetett Botka László nem tudta megállítani az MSZP mélyrepülését, a szegedi polgármester kampánya már a kezdeteknél vakvágányra futott: népszerűtlen, adóemelésekkel járó ígéretek sorát jelentette be színre lépését követően szinte azonnal, ráadásul a baloldali összefogással kapcsolatos egyetlen törekvését sem sikerült valóra váltania. Ennek hatására az MSZP mára lényegesen rosszabb helyzetben van, mint időarányosan ugyanekkor a 2014-es választás előtt. Négy éve nagyjából egymillió szimpatizánssal rendelkezett az MSZP, ami mára körülbelül 500 ezer fős táborra apadt.

Botka László távozásával ráadásul az MSZP még az eddigieknél is nehezebb helyzetbe került, egyik napról a másikra az MSZP puszta léte vált kérdésessé. A helyzetet kihasználva pedig mindegyik ellenzéki párt keselyűként viselkedve elkezdett a megmaradt szocialista szavazókra vadászni, merre a legnagyobb esélye az LMP mellett Gyurcsány Ferenc pártjának van. Biztató jel a volt miniszterelnök számára, hogy amint arra a Nézőpont Intézet egy korábbi kutatása is rávilágított: a szocialista szimpatizánsok több mint negyede szívesen látná Gyurcsány Ferencet a miniszterelnöki székben. Az LMP pedig leginkább a fővárosi szocialista szavazók közül meríthet, ennek tudatában az elmúlt hetekben erőteljes baloldali fordulatot hajtott végre Szél Bernadett pártja.

Ugyanakkor ezek a pártok jó esetben csupán 1-2 százaléknyi kiábrándult szocialistát tudnak majd megszólítani, és az MSZP vergődése sokkal inkább a bizonytalanságot növeli ezekben a szavazókban.

Ez a folyamat azt jelzi, hogy az egykor többmilliós táborral rendelkező és a baloldalon egyeduralkodónak tekintett MSZP mára egy eljelentéktelenedett, belső problémák sorával küzdő párt lett, mely már a többi balliberális pártnak nem partner, hanem levadászandó zsákmány. Ezen oknál fogva, míg 2014-ben az MSZP-t győzködték a kisebb pártok, hogy lépjen bele egy baloldali összefogásba, jelenleg fordított a helyzet: az MSZP első számú érdeke, hogy egy összefogással eltakarja pártja gyengülését.

Arról ugyan még korai lenne beszélni, hogy az MSZP helyét átvették volna más pártok, azonban a trend egyértelmű: más pártok igyekeznek betölteni a szocialisták által hagyott űrt.

Az LMP részéről a leglátványosabb a próbálkozás az volt, hogy az egykori zöldpárt az elmúlt hónapok során radikális baloldali fordulatot hajtott végre. Ennek eredményeként minimálisan erősödni is tudott a párt, a legvalószínűbb listás eredményt nézve már a 6 százalékot is eléri a sokáig a bejutási küszöbbel küzdő LMP. Kérdéses azonban, hogy kitart-e ez a lendület, beváltja-e a hozzá fűzött reményeket Szél Bernadett.

A baloldali szavazótábor felé történő kacsingatása már a 2014-es kampány során is érzékelhető volt a sokáig liberális – főként korábbi SZDSZ-es szavazókat megszólító – LMP-nek, már akkor is háromkulcsos adórendszerről és különböző szociális ígérgetésekről szólt a kampányuk. A 2018-as választási kampányra ráfordulva pedig már a havi 28 500 forintos minimális nyugdíj megduplázásáról, általános béremelésről és egyéb olyan javaslatok bedobásáról szól az LMP kommunikációja, melyek korábban hagyományosan az MSZP témái voltak Magyarországon.

Nem marad ki ebből a küzdelemből természetesen Gyurcsány Ferenc sem, aki a nyári hónapok során háttérbe vonulva szemlélte Botka László vergődését, és megfelelő időzítéssel megadta a kegyelemdöfést a szegedi polgármesternek, bejelentette a DK önálló indulását. A volt miniszterelnök kellő nyugalommal tehette mindezt, hiszen – ellentétben 2014-gyel – a közvélemény-kutatások alapján önállóan is bejutna az Országgyűlésbe, már nem szorul rá az MSZP segítségére. Ennek tudatában pedig Gyurcsány Ferenc újabb támadásokat indíthat majd a káoszban lévő szocialisták ellen, és sokakat csábíthat majd át a Demokratikus Koalícióba.

Természetesen a pálfordulások tucatját végrehajtó Vona Gábor is igyekszik hasznot húzni az MSZP válságából, így levelet intézett a baloldali szavazókhoz. Ez ugyanakkor meglehetősen hiteltelen a pár hete még a választójogi cenzus javaslatával, a cigánybűnözés emlegetésével és a nyugdíjasok szidalmazásával a szélsőjobboldali szavazóknak udvarló Jobbiktól.

Így nem várható, hogy érzékelhető mértékben menjen át szavazó az MSZP-től a Jobbikhoz, a múlt heti levelével csupán saját magának ártott Vona Gábor, hiszen azzal tovább mélyítette a Jobbik identitásválságát.

Az MSZP gyengülése és a balliberális összefogás meghiúsulása sokkal inkább a baloldalon teremthet tisztább helyzetet, eldőlhet, hogy mely párt képes önállóan is talpon maradni. Mindez azonban szomorú hír Szigetvári Viktornak, Juhász Péternek, Bokros Lajosnak, Karácsony Gergelynek és Fodor Gábornak, akik eddig másoknak köszönhetően életben maradtak, most azonban a jelek szerint búcsúzniuk kell az ATV-ben és a Hír TV-ben bérelt helyüktől, hiszen a jelenlegi folyamatok alapján hamarosan a politikai arénán kívülre kerülhetnek.