Visszavonult az emberarcú magyar foci utolsó legendája
2018.02.09. 19:29
Az elmúlt hetekben már cikkeztek róla, csütörtökön végül biztossá vált: Kenesei Krisztián befejezte a profi labdarúgást. A továbbiakban a III. kerületi TVE együttesénél teljes állásban egyéni képzőként dolgozik majd.
Kenesei az utolsó meccsét 2017. november 11-én játszotta a THSE ellen, ekkor büntetőből betalált (a végeredmény 1—1 lett), a 77. percben pedig lecserélték. Utána még két forduló volt ősszel az NB III-ban, ezeken a keretben sem volt a Kerületnél, a tavaszi szezonban pedig már nem lesz játékos.
Így ért véget egy 21 éves karrier, rendesen el sem lehetett tehát búcsúzni Kenőtől, talán még ő sem tudta azon a meccsen a lecserélésnél, hogy éppen befejezi a profi labdarúgást.
Pályafutását az MTK-ban kezdte, a legtöbb nagy sikerét is a Hungária körúton érte el. 177 mérkőzésen 67 gólt szerzett, közben két aranyat és egy ezüstöt nyert az NB I-ben, kétszer pedig kupagyőztes is lett az MTK-val. Olyan játékosok voltak a csapattársai ebben az időszakban, mint Illés Béla, Zavadszky Gábor vagy Halmai Gábor.
1996. szeptember 7-én játszotta első NB I-es meccsét (bár több forrás is hatodikát említ, ám az ötödik forduló 7-én és 8-án került megrendezésre akkor), ezen gólt is szerzett az Újpest ellen.
Az MTK újkori történetének aranykora volt ez, Kenesei 2002-ig szerepelt a fővárosiaknál, majd a Zalaegerszeghez igazolt. A ZTE abban az évben bajnok lett, története során először és eddig utoljára. A legendás Manchester United elleni találkozón Kenesei kezdő volt, a 83. percben cserélték le, helyére Koplárovics Béla állt be, aki utána a győztes gólt szerezte.
A következő szezonban Kenő gólkirály lett a zalaiaknál, majd Kínába igazolt. Pekingben 12 gólig jutott, utána játszott Győrben és a Vasasban, ezt követően pedig az olasz másodosztályú Avellino igazolta le.
2013-tól 2015-ig Pápán játszott, majd a csapat szétesése után a Vasashoz került, az angyalföldiek ekkor jutottak vissza az élvonalba. A Vasasban mindössze kilenc alkalommal jutott szóhoz, ezért eligazolt az NB III-ba, a III. kerületi TVE-hez.
Óbudán 52 meccsen 30 gólt szerzett, 2018 februárjában azonban – némileg meglepő módon – a szezon közepén visszavonult.
Kenesei a válogatottban 29-szer lépett pályára, kilenc gólt szerzett.
A száraz tények után egy kis személyes búcsú következik, melyből kiderül, miért is nevezek legendának egy olyan játékost, aki nemzetközi szinten és a válogatottban szinte semmi maradandót nem alkotott.
Kenesei Krisztián a maga idejében mindig is a top játékosok közé tartozott Magyarországon. Fénykorát az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején élte, akkor, amikor kisgyermekként beleszerettem a magyar fociba. Kisiskolásként hétről hétre követtem a tévében az NB I-et, amiben akkor még olyan játékosok voltak a sztárok, mint Illés Béla, Kenesei Krisztián, Kovács Zoli, Tököli Attila, Váczi Zoli, Véber György, Dombi Tibor, Sándor Tamás és a többiek, a sor nagyon hosszan folytatható. Egy kommentelő egyszer az emberarcú magyar focinak nevezte ezt az időszakot, és menyire igaza volt!
Nálunk Kenesei volt talán az utolsó képviselője ennek a korszaknak, Király Gábor tartozik még ide, de ő kapus. Nagyon nagy jóindulattal egy-két játékos még ide sorolható, akik már az alsóbb osztályokban vezetnek le, de egyikük sem akkora név, mint Kenő, ő volt az utolsó. Kenesei miatt még megérte kimenni egy meccsre, főleg az NB III-ban.
Gyerekként még az NB I-ért és az Újpestért rajongtam, aztán ez megszokássá alakult. Az Újpest persze mindig a kedvenc marad, de az évek során szépen átszoktam az NB III-ra, sokkal szívesebben megyek ki oda, főleg, amióta a Kerületke egy kis intermezzo után visszajutott. Nagyon örültem, amikor Kenesei ide igazolt, hiszen soha nem játszott általam gyűlölt csapatban, sőt számomra a Haladás a legszimpatikusabb vidéki klub, a Pápát nem lehetett utálni, gyerekként pedig csodáltam azt az MTK-t, amiben Kenő játszott, a többi klubja meg leginkább semleges volt nekem.
Óbudára igazolásáról kiderült, hogy nem hiába örültem neki: fent már írtam a statisztikát, 52 meccsen 30 gól. Ebből persze több tizenegyes is volt, viszont érdemes felidézni két találatot!
2016 nyarán a Kerület a Sárvár együttesét fogadta. Az erőviszonyok alapján sima hazainak kellett volna lennie a meccsnek, ehelyett egy szörnyű erőlködés volt az egész. Aztán a 90. percben Kenesei eldöntötte a meccset, ráadásul egy ollózós mozdulattal szerzett góllal. Legenda!
A másik kedvenc gólom tőle egyben az utolsó akcióból szerzett gólja is, melyet 2017 őszén szerzett. A nagy rivális Csepel volt az ellenfél, 2—0-ra nyert a Kerület. Na de a második gól!
Kenesei a kapunak háttal kapott labdát jó 14 méterre a kaputól, egy védővel a nyakán. Fordulás közben irgalmatlanul nagy gólt tekert a kapu jobb sarkába, a kapufát is érintette a labda. Na, hát ezért kell NB III-ra járni!"
— írtam akkor, és ez most is mindent elmond.
Sajnos ekkor láttam utoljára játszani Kenőt, a THSE elleni mérkőzésre nem tudtam kimenni, az utolsó 5-6 percet azért láttam, de ekkorra már lecserélték.
Kenesei Krisztián januárban a Digi TV-n még arról beszélt, hogy ezt a szezont végigcsinálja, utána lehet, hogy visszavonul. Sajnos ennél sokkal hamarabb, már februárban elkezdtek arról írni a sportoldalak, hogy Kenesei szerződést bontott a Kerülettel. Először pletykának gondoltam, de csütörtökön, február 8-án kiderült, nem az. Kár, hogy nem lehetett előre tudni, melyik lesz Kenő búcsúmeccse, ennek ellenére nagyon örülök, hogy ennyiszer láthattam játszani a Kerületben. Szép pályafutás volt az övé, egy jó csatár vonult vissza. (Persze megyei szinten és öregfiúk meccseken még láthatjuk Kenőt egy ideig, de az nem ugyanaz.)