Decemberben majdnem szétfagytam egy Budafok–Vasas NB II-es meccsen. Akkor nem gondoltam volna, hogy azt követően májusban fogok a legjobban fázni egy lelátón, pedig ez történt. Az egész szezonban nem emlékszem azon az egy decemberi találkozón kívül olyanra, amikor ennyire rossz idő lett volna. Bolond ez a természet, na!

Ha a kezdés kicsit távolinak tűnik, akkor gyorsan rá is térek a lényegre: a hétvégén Ménfőcsanakon voltam meccsen, 5 fokban, hideg szélben, esőben. A III. kerületi TVE látogatott a Győrhöz tartozó faluba, a meccs pedig este hatkor kezdődött, villanyfény mellett.

A kezdés előtti pillanatok.

A Ménfőcsanak soha nem szerepelt a harmadosztálynál feljebb, ott is csak néhány alkalommal, tavaly viszont az együttes megnyerte a Győr-Moson-Sopron megyei első osztályt, majd az osztályozón is diadalmaskodott az SBTC ellen (a feltöltési szabályok és a Méhkerék megszűnése miatt végül a salgótarjániak is elindulhattak az NB III-ban), így idén az NB III-ban szerepelhetnek – sőt, minden bizonnyal jövőre is, hiszen a csapat masszívan a középmezőnyben tanyázik.

A füst már-már elmaradhatatlan

Az időjárás és a távolság ellenére nagyjából 10-15 vendégszurkoló jelent meg Ménfőcsanakon, ehhez volt még 50-60 hazai néző. Egy kisebb csoport hazai ultra is volt, akik az első félidőt a vendégszektor mellett tolták végig (mert arra támadott a csapatuk), majd átvonultak a lelátó másik oldalára. A meccs végén egyébként gratuláltak nekünk a szurkolásért, velük nem is szólalkozott össze egy óbudai sem, nem úgy néhány idősebb hazai szurkolóval!

A maroknyi hazai ultra az első félidei helyén

A ménfőcsanaki sporttelepre 700 forint volt a belépő, a sör 350 (Soproni), illetve 400 (Heineken) forintba került, de a büfé kínálatában volt tea, pogácsa, szotyi és bor is, egy szavunk sem lehetett a kiszolgálásra!

A borzalmas körülmények ellenére igyekezett támadni mindkét csapat, ám sok volt a hiba, ha eufemisztikusan akarnék fogalmazni, azt mondhatnám, a küzdelem dominált az első félidőben. Talán a talaj lehetett az oka a sok szabálytalanságnak, mindenesetre három keményebb hazai bácsi megtalálta magának a Kerületből Fazakast, akit nagyjából a tizedik perctől kezdve hecceltek.

– eleinte beérték ennyivel, de már ekkor is kialakultak kisebb szópárbajok a hazai és a vendégszektor között, csodálatos felkérdezésekkel arról, hogy tudják-e egyáltalán, hol van Óbuda.

Érdekes volt, hogy míg pár vendégszurkolóval veszekedtünk, addig a hazai biztonsági őrrel kedélyesen elbeszélgettünk az NB II-es eredményekről (győri városi rangadó zajlott éppen) és arról, hogy Kőszegen már több centi hó esett. Igaz, volt egy olyan őr is, aki a meccs előtti pirózásra meglehetősen agresszívan reagált, de aztán megnyugodott mindenki, csak egy füstünk volt...

Szegény drapiknak is mostoha körülmények jutottak

A félidő derekán megjegyezte egy szurkolótársam, hogy már most több olyan szót hallott a hazaiaktól, amit eddig nem is ismert. Minden nem jutott el hozzá, de igaz, ami igaz, a következő például elég szórakoztató volt:

Illetve:

– ezeket egyébként mind szegény Fazakas kapta, aki pont a lelátó előtt játszott a félidő nagy részében. Utóbbi beszólás kapcsán átkiabáltunk, hogy a Rákóczi tér már egy rendezett környék, de erre sajnos senki nem reagált.

A szünetig nem esett gól, a második félidő pedig barátságosabb keretek között zajlott, vélhetően azért, mert mindenki átfagyott.

A színvonal nem volt magas, de a meccs izgalmas volt, sokkal veszélyesebben játszott a Kerület, nagyon vártuk már a gólt, de semmi nem ment be. A játékvezetés még a játék színvonalát sem érte el, igaz, a sporik dolgát sem könnyítette meg az időjárás és a pálya állapota. Végül a sok szabálytalanság és Fazakas heccelése csak beért, az utolsó percekre emberhátrányba került a Kerület. Ezt szerencsére nem tudta kihasználni a Ménfőcsanak, így végül 0–0 lett a végeredmény.

A jobb felső sarokban a vendégszektor látható, amit csak előzetes egyeztetés után nyitnak ki, így nem ott voltunk

Az óbudai játékosok a lefújás után megtapsolták a vendégszurkolókat, a taps kölcsönös volt, sőt, utána pacsi is volt. Jó volt ezt megélni, így van értelme elkísérni a csapatot ilyen időben is vidékre, ha a viszony ilyen, és persze fordítva, nyilván a játékosoknak is sokat számít ez.

Az eredménynek köszönhetően a TVE ismét dobogós, a Ménfőcsanak a hetedik. A III. kerületi TVE ezzel már 12 meccsesre nyújtotta veretlenségi sorozatát, ami nemcsak a nyugati csoportban, hanem az egész NB III-ban egyedülálló.

Rövid összegzésem pedig ennyi: rossz meccs, de jó túra volt.