A múlt heti városi rangadó után ismét egy olyan meccsre mentem ki, amin két fővárosi csapat találkozott egymással. Azonban a III. kerületi TVE–BKV Előre nem klasszikus értelemben vett városi rangadó, nincs értelmezhető rivalizálás a szurkolók között, nem is volt.

Azoknak, akik követik a magyar labdarúgás alsóbb osztályait, vagy pedig olvassák a meccsbeszámolóimat, sem a két együttest, sem pedig a Kerület-pályát nem kell bemutatnom. Annyit talán érdemes megemlíteni, hogy a modern kori történelmükben ellentétes utat jártak be ezek a csapatok. A Kerület a '80-as évek végétől meghatározó tagja volt a másodosztálynak, sőt, kétszer sikerült a legmagasabb szintig is eljutnia az óbudaiaknak. A második kaland azonban nem volt túl sikeres, rá két évre gazdasági okokból a felnőttcsapat megszűnt, majd két szezon kihagyása után az ötödosztályban kezdte újra a küzdelmeket, innen hamar visszajutott az NB III-ba.

A BKV eközben szintén a másodosztály oszlopos tagja volt, sőt, a Kerület második első osztályú szereplése után zsinórban kétszer nyerte meg a klub a másodosztályt. Azonban nem vállalták el az NB I-et egyik alkalommal sem, a 2001-es visszalépésük hírhedtté is vált, ekkor adták el indulási jogukat a Debrecennek. Ez a módszer azonban bevált, a BKV anyagilag nem omlott össze, és maradt is az NB II-ben egészen 2013-ig, akkor is csak azért esett ki, mert 32-ről húszra csökkent az NB II. létszáma, kettő helyett egy csoport maradt. Azóta az NB III. erősebb csapatai közé tartozik a BKV Előre.

A két különböző út végül ugyanoda vezetett, az utóbbi években rendszeresen találkozott egymással a Kerület és a BKV. Ezeket a meccseket szívesen látogatom is, általában jó hangulatú, több gólt hozó találkozók ezek, bár tavaly mindkétszer 1–1 született a bajnokságban.

Ezúttal sem csalódtam, a kellemes őszi időben nagyjából 500 néző jött össze Óbudán. A Kerület nagyon agilisen kezdett, az első tizenöt perc kifejezetten jó játékot hozott. A 17. percben a hazai fölény góllá érett, egy fejesből vezetést szerzett a TVE. A gólt követően fokozatosan visszaesett a színvonal, a játékrész utolsó tíz percében mindenki a lefújást várta. Szerencsére egy védelmi hibát kihasználva a 44. percben a Kerület növelte előnyét, nyugodtan vonulhattak szünetre a fiúk.

A nyugodt hangulat a lelátóra is igaz volt. Bár sokan voltunk, komolyabb szurkolás nem volt, csak néha volt hallható a "Hajrá Kerület!" biztatás. Viszont dühöngeni sem volt ok, így tényleg már-már családias volt a közeg. Vendégszurkolók lényegében nem voltak, néhány kivételtől eltekintve.

Az egyik kivétel viszont mindenképpen említést érdemel. Õt csak úgy szoktam emlegetni, hogy "a Viking". BKV-sálban, szurkolói pólóban jár meccsekre még most is, de már csak egyedül maradt a korábbi csoportból. Egy-két kivételtől eltekintve az összes BKV-meccsen láttam, melyre kimentem. Õ az utolsó tagja a Viking Ultrasnak, a BKV ultráinak. A '90-es és a 2000-es években ez egy komolyan létező csoport volt, idegenben is jártak meccsre. Sajnos értelmezhető minőségben nem találtam róluk képet, de Viking95 néven rájuk keresve csodálatos anyagokat lehet fellelni az internet mélyén!

Úgy alakult, hogy most nem ihattam alkoholt a meccsen, így egy Gösser Natur Zitrone nevű csodát kóstoltam meg, ugyanannyiért, mint amennyibe a rendes sör kerül. Sebaj, a lelátón legalább úgy néztem ki, mintha sör lenne a kezemben, kitöltve nagy volt a hasonlóság.

A második félidő elején gyorsan szépített a BKV, itt komolyan aggódni kezdtem. Több olyan meccs emléke sejlett fel, amikor kétgólos előnyt adott le a Kerület... Rögtön lehetett is hallani pár bírózást, de ezúttal a

volt a legkeményebb beszólás a szokásos egyszavasok mellett. A Kerületke azonban ezúttal nem roppant meg, a bekapott gól után nyolc perccel már ismét kétgólos volt a különbség.

Az utolsó harminc percben kifejezetten sok volt a technikai hiba mindkét oldalon, luftok, labdakezelési hibák, gyertyák s a többi. Ez még az NB III-ban is szokatlan volt ilyen mennyiségben, pedig egészen magas színvonalon kezdődött a találkozó. Szerencsére nagy baj nem lett belőle a hazai oldalon, bár a BKV részéről több volt a hiba, ezeket meg nem sikerült kihasználni még jobban.

A 93. percben egy szabadrúgás érthetetlen módon becsorgott a kapuba, így 3–2 lett a végeredmény. A gól hatására kicsit késett a taps, de aztán a közönség meghálálta a csapat teljesítményét, a fieszta most elmaradt, de az indulót örömmel hallgattam végig.

Érdekesség még, hogy a Kerület újabb nagy nevet igazolt, a műsorközlő nem más volt, mint Farkas Norbert! Ebben elsőre még nem voltam biztos, hiszen spanyol neveket nem kellett mondania, de végül több ismerősöm is megerősített abban, hogy ezt a hangot nem lehet összekeverni. Örülök neki, annak idején a Sport TV-n szerettem a munkásságát, élvezhetőbbé tette a spanyol kis csapatok meccseit is.

Összességében jól éreztem magam, bár a szurkolást illetően volt bennem egy kis hiányérzet. Nem akarok persze telhetetlennek tűnni, azért volt most is buzdítás, és vélhetően az előző heti csepeli túra, azt megelőzően pedig az ESMTK–Diósgyőr egyaránt imádni való hangulata tette magasra a lécet.

Bár lehet, hogy csak az Újpest-szurkoló énem mondatja velem, hogy majd jövőre...