A hosszú hétvége kellős közepén, vasárnap délután Pasarétre látogattam ki, ahol a Pénzügyőr ellenfele a Csepel volt. Nem volt könnyű választás ez számomra, otthon játszott a Kerületke (és nyert!), illetve az utolsó tétmeccset rendezték Kispesten a Bozsik Stadionban, harmadjára is búcsúzott az a létesítmény. Végül arra jutottam, hogy a Bozsiktól elég volt egyszer búcsúzni, a Kerületre meg a következő pár napban kétszer is ki tudok még menni (vasárnap jön a THSE, 31-én pedig a kupában a Gyirmót), így legyen a Pénzügy.

Két dolog motivált erre a meccsre: az egyik, hogy a Nemzeti Sport "Menj meccsre mindig!" kezdeményezéséhez csatlakozott a Pénzügyőr is, így csak 20 forint (helyesebb 19,50 forint, utalva a PSE alapítási dátumára) volt a belépő. A másik, hogy a Csepel szurkolói híresen gyűlölik a Pénzügyőrt, így arra számítottam, hogy valamiféle móka is kisülhet még ebből.

Igen szűkösen sikerült átérnem a szomszéd kerületben található pályára, de ennek ellenére nem maradtam le semmiről, pedig hamar beindultak az események, az első tíz perc végén büntetőhöz jutott a hazai csapat, amit értékesített is a 13. percben. A tizenegyes befújása után elképesztő szidalomáradat zúdult a játékvezetőre és földön maradt hazai játékosra, akit egyébként sokáig kellett ápolni.

– sommásan ez volt a vendégek véleménye a sérülésről.

– ez volt a kedvencem, és ez még csak trágár sem volt a beszólások zömével ellentétben. Mondjuk már a büntető előtt elhangzott az NB I-ből is jól ismert dallamú és szövegű "nóta", csak abban másik csapatnév szerepel...

– tényleg utálják őket a csepeliek, sőt, egy alkalommal ez is elhangzott:

A folytatásban is feszült maradt a hangulat, a korábbi újpesti focista, Tamási Zoltán láthatóan ideges volt a csepeli kispadon, adtak is rá okot a játékosai: sok volt a hiba, a sereghajtó Pénzügyőr jobban játszott. Ennek ellenére a csepeliek kitartóan végigénekelték az egész meccset, ráadásul egészen változatos repertoárral rendelkeznek. Ezt megfigyeltem már korábban is, de most az első félidőben egészen közelről és tisztán hallhattam ezeket, így többet is sikerült megjegyeznem valamennyire.

A csepelieknek a büntető után is meggyűlt a baja a sporival. Tény, hogy rengeteg sárgát kaptak a vendégek, és előfordult olyan, hogy hasonló szituációban a hazai játékos pedig nem kapott lapot. Azonban nem ezen múlt, hogy még az első félidőben 2–0-ra módosult az állás egy gyors akció végén.

– így reagált egy csepeli szurkoló arra, hogy nem igazán alakult ki folyamatos játék a sok szabálytalanság miatt. Az állás az első 45 percben már nem változott.

A szünetben átmentem a főlelátóra, így a csepeli beszólásokból jóval kevesebb jutott el hozzám. Igaz, a lelátó egyik felén itt is a csepeliek voltak többségben, sőt volt vegyes társaság is!

Ha már szórakoztató megjegyzések, a hazai oldalon is akadt ilyen, természetesen szintén a játékvezető kapta az ívet:

– ez bizony egy ízig-vérig budai beszólás volt. Persze a maga nemében szintén tökéletes volt a következő is, ami egy főlelátón tartózkodó csepelitől érkezett:

A második játékrészben – ahogy a mellékelt beszólások is mutatják – még az elsőnél is kevesebb volt a folyamatos játék. A Csepel meddő fölényben futballozott, de gólhelyzetük nem volt. Kivéve egy szabadrúgás utáni fejest, ami utat is talált magának a hazaiak kapujába – csak éppen lesen állt a fejelő játékos.

Egy-egy kontrából még tovább növelhette volna előnyét a Pénzügyőr, ám hol a kapus, hol pedig egy védő mentett a gólvonalon. Maradt végül a 2–0, ezzel a Pénzügyőr kapaszkodik a mezőnyre, de még mindig sereghajtó, míg az utolsó előtti helyre így a Csepel esett vissza.

A címben egyébként arra utaltam, hogy a Pénzügyőr vezetőedzője, Hevesi Tamás még vélhetően maradhat a klubnál. A mérkőzést megelőzően már felröppentek a pletykák arról, hogy a Csepel ellen az ő állásáért is hajthatnak majd játékosai. Akadt olyan néző, aki ezzel kötötte össze a – csepeli szemmel – rossz bíráskodást, véleménye szerint az MLSZ érdeke, hogy Hevesi maradjon a PSE-nél. Ennél már csak az tetszett jobban, amikor abban értett egyet egy csepeli és egy pasaréti drukker, hogy mindig a vidéki csapatoknak fújnak, és hogy ez kivételes, hogy most legalább az egyik fővárosi gárdát tolják.

Mindenesetre a kissé hűvös, igazán őszies időben is megérte kilátogatni Pasarétre, feszült, de jó hangulat volt a lelátón, és bár töredezett volt a játék, nem unatkoztam, pedig magasan volt a léc: mikor legutóbb itt jártam, a bennmaradást ünnepelték telt ház előtt. Ki tudja, hogy ennek a szezonnak a végén is lesz-e okuk az ünneplésre a pasaréti drukkereknek...