Ahhoz, hogy a magyar labdarúgás valóban világszerte elismert legyen komoly győzelmek kellenek. Olyan sikerek, mint a Norvégia elleni diadal vagy az Ausztriával szemben a keddi csoportmeccsen elért 2-0. Az ilyen győzelmekben évtizedes a lemaradásunk.

Azonban arra is szükség lenne, hogy kezdő legyen egy-két magyar futballista komolyabban jegyzett európai klubban. Ebben nem állunk jól. Éppen ezért sokan és jogosan kérdezik, hogy miért nem játszhat igazán komolyan jegyzett klubban magyar labdarúgó? Azért mert nem elég jók, ez a válasz rá sokaktól.

Pedig ez az állítás nem teljesen fedi a valóságot, mert mint kiderült az osztrák sztárok nem feltétlenül ezerszer jobb labdarúgók, mint a magyarok. Talán Dzsudzsák Balázsnak volt is erről egy félmondata, hogy magyar labdarúgó nem igazán mehet komoly európai topcsapatba focizni. Mondjuk ő talán mehetett volna, játszott is a majdnem annak számító PSV-ben, Oroszországban, ott és onnan azonban talán nem jó útra lépett, de ez más történet, meg igazán ő tudja. 

Mert a következő napokban nemcsupán a magyar csapatnak, az egyéneknek, a magyar játékosoknak is lehet szurkolni. Azért, hogy az esetleges további jó teljesítménnyel megnyissák a kaput a komolyabb klubok felé, hogy a magyar menedzserek nemcsak - nem lebecsülve a lengyel pontvadászatot - Lengyelországba tudják könnyebben eladni a magyar futballistákat.

Gondoljanak bele, hogy az Ausztria ellen gólt szerző Stieber Zoltán az előző idényben csak minimális játéklehetőséget kapott Hamburgban, majd elbukott egy osztályzót a Bundesliga 2-es Nürnberggel. Most pedig végleg eldönt egy Eb-meccset a csoportesélyes Ausztria ellen. Biztos, hogy kellően megbecsülik? De Szalai Ádám is ide sorolható, vagy a török középcsapatban focizgató Dzsudzsák Balázs is. Nem valószínű, hogy csak Dárdai Pál és Bernd Storck tud ezekből a játékosokból európai szintű futballteljesítményt leadni képes labdarúgót faragni.

Mostantól tehát az is a kérdés, hogy mi lesz a magyar focistákkal? Nem az egyéni karrier, hanem az egész magyar labdarúgás megítélése szempontjából fontos erre figyelnünk. 

De nem csak az előbb felsorolt játékosokkal ez a helyzet, az összes többi magyar labdarúgóval is, azokkal is akik itthon, de azokkal is akik már külföldön játszanak. Mert - a teljesség igénye nélkül - Kleinheisler László (Werder Bremen), Kádár Tamás (Lech Poznan), Priskin Tamás (Slovan Bratislava) és Guzmics Richárd (Wisla Krakkó) is bebizonyította, hogy képesek jól focizni. És akkor még nem is beszéltünk Nikolics Nemanjáról, aki a válogatottban nehezen kerül a kezdő közelébe, pedig ebben az idényben szórta a gólokat. 

Mostantól szurkoljunk azért, hogy ezt egy nagyobb európai klubban is megtehessék. Ehhez azonban nyerni kell Izland, sőt, a legbiztosabb recept az, ha nyerünk Portugália ellen. Mert azért Izland nem nagyhatalom, a hírveréshez egy igazán nagy sikerre van szükség.