Ma este tehát lehet szurkolni. A magyar labdarúgó-válogatottnak drukkolhatunk egy komoly világversenyen.

Egyébként azt is el tudom képzelni, hogy ismert emberek, humoristák, tollforgatók, politikusok, sportzsurnaliszták egy kis fehér zacskóval a kezükbe elmennek inkább kutyát sétáltatni a parkba a meccs alatt. Joviálisan, kis okosan felszedik amit az eb - nem rövidszőrű magyar vizsla és még csak nem is kuvasz - otthagy és a meccs végén félve odapillantanak a telefonjukra, hogy "ugye nem nyertünk?". Viszont azzal a sok szarral, amit mi hallgathattunk tőlük évtizedekig, azzal mi lesz?  Azt ki szedi fel, hogy mást ne mondjak.

De most van egy kis gubanc, sőt egy hatalmas gordiuszi csomó. Mostantól mit mondanak ezek a kis joviális, okos, mindent tudó és mindent ismerő emberek? Ezekben az órákban az ellendrukkerség még segíthet, mert lehet, hogy kapunk egy négyest Ausztriától. De - ugye - az idő nem áll meg és lehet, hogy 1-0-ra nyerünk. Akár ma, akár az izlandiak ellen. 

Sajnálom az állandó fanyalgókat, akik évtizedek óta csak a szájukat húzzák, amikor a magyar fociról van szó. Ma este eljön a szembesítő pillanat, amikor el kell dönteniük, hogy hova is tartoznak valójában. Kiderül, hogy tudnak-e még egyáltalán igazán szurkolni, mert ahhoz tiszta, egy kicsit gyermeki lélek kell. Ma este kiderül, hogy a fanyalgóknak milyen a lelkük.