1999 után jutott ki újra a magyar férfi kosárlabda-válogatott az Európa-bajnokságra. A különleges lebonyolítású kontinenstorna sorsolása november 22-én lesz.

Mivel a szabályok értelmében egy-egy rendező város tulajdonképpen választhat maga mellé egy-egy csapatot, kiindulva a magyar és a román szövetség kiváló kapcsolatából, elképzelhető, hogy a mieinket majd Kolozsváron láthatjuk játszani. 

A 2017-es kosárlabda Európa-bajnokságot augusztus 31. és szeptember 17. között rendezik meg négy országban, pontosabban városban, mivel Helsinki, Isztambul, Kolozsvár és Tel-Aviv lesz a hatos csoportok házigazdája, de a legjobb 16 mezőnye már Isztambulban játssza a végjátékot.

Sorsolás tehát november végén lesz. Ezzel kapcsolatban tettem fel a kérdést a honi szövetség elnökének, a szolnoki polgármester Szalay Ferencnek, hogy gondolta volna-e, hogy a magyar válogatott veretlenül várja ezt a bizonyos sorsolást?

– Nagyon szeretem a csapatainkat, de ezt nem gondoltam volna – mondta el Szalay Ferenc. 1999 óta sok víz lefolyt a Dunán és a Tiszán, de ami talán még fontosabb, hogy béke és nyugalom lett a szövetségen belül, amiben lehetett dolgozni. Kijelöltünk egy utat, egy stratégiát, amely mellett hatodik éve halad a szövetség. Tesszük mindezt szisztematikusan, aminek meg lett az eredménye. Két éve kettő pont, egyetlen kosár hiányzott, hogy kijussunk az Eb-döntőjébe. De most rendben volt minden, ahogy az utánpótlás válogatottak és női csapatnál is elmondhatom ugyanezt, de szerencsére a bajnokság színvonala is javult. 

– Mennyire emelkedett a színvonal, mert nagy egyéniségek nélkül nem lehet eredményeket elérni? Most pedig Hanga Ádám mellé sokan felzárkóztak, itthonról is.

– Láttunk már olyan csapatokat, ahol nagy sztárok buktak akkorát, mint innen Buda. Eggyel fontosabb ennél, hogy csapatként működő egységről tudunk beszélni. Vannak zongoracipelők, akik egy-egy villanásukkal is tudnak segíteni. Van egy hierarchia, amiben minden szerep fontos. Ez most egy CSAPAT volt, mindenki tudta, hogy ha a feladatát végrehajtja, akkor abból a csapat profitál.

Ez egyébként egy négyéves munka eredménye is, azóta dolgozik a szövetségi kapitány, aki akkor összehívott egy fiatal csapatot. Abból a kezdetből sok munkával lett ez az eredmény. Hanga Ádám és Vojvoda Dávid tényleg meghatározója ennek a válogatottnak, de mögöttük olyan fiatalemberek voltak, akik egy-egy mérkőzésen bizonyítani tudták, hogy képesek segíteni Ádámnak és Dávidnak is, hogy tudják hozni azt, amit várunk tőlük. Sorolhatom az összes játékost a csapatból, de mindenkit most nem mondanék el. Pedig megérdemelnék. Mindemellett a szövetségi kapitány habitusa, mentalitása átragadt a csapatra. Stojan Ivkovic hozzáállása, amely arról szól, hogy nem adunk fel semmilyen harcot, megyünk tovább bármi is történik – szerencsére ott volt a fiúkban minden meccsen. 

– Volt kulcsmeccs ebben a veretlen hatos sorozatban?

– Véleményem szerint az első, britek elleni mérkőzés Kecskeméten nagyon fontos volt. 19 ponttal vertük meg azt a csapatot, amely az esélyek alapján a miénknél sokkal jobb volt. A fogadóirodáknál szinte nem is volt olyan odds, ami nekünk kedvezett, egy kicsit is mellettünk szólt volna. Ez a győzelem adott lendületet, mert a fiúk a meccs után már valóban elhitték, hogy bármire képesek. 

– Képesek is voltak győzni Londonban, vagy Macedóniában, ahol 13 éve nem kapott ki a hazai válogatott!  

– Jó, hogy végre kikaptak! És mi vertük meg őket. 

– Mégis, ha meg kell még nevezni egy olyan tulajdonságot, ami még segített a sikerben, akkor tudna mondani ilyet?

– A mindenáron való győzni akarás! Itt mindenki magabiztosan tette, amit kell, de bírták is a fiúk.

A macedónok már 14 ponttal is vezettek ellenünk az utolsó meccsen most szombaton – Hanga Ádám és Vojvoda Dávid nélkül állt ki a számunkra téttel már nem bíró meccsre a magyar csapat - a szerk. –, de a fizikális felkészítés segített. Szerintem a magyar csapatsportoknak komoly gondja – a kosárlabdának és a labdarúgásnak egészen biztosan –, hogy fizikálisan hátrányban vagyunk a külföldi együttesekkel, az igazán magasan jegyzett klubokkal vagy játékosokkal szemben. A férfi kosárlabda-válogatott most fizikálisan mindegyik válogatott fölé nőtt. A harmadik negyed közepétől kezdtünk dominálni. Komoly fizikummal bírt a csapatunk. Emlékezzünk vissza, hogy a kézilabdásaink vagy a vízilabdásaink, amikor igazán nagy sikereket hoztak, akkor derékből el tudták harapni az ellenfelet. 

– Érdekes, amit mond, mert a labdarúgásban Bernd Storck szövetségi kapitány pont ennek hiányát említette meg kritikaként a hazai élklubok felé.

–  Ugye az a mérési rendszer, amit Bernd Storck elvár a kluboktól nem tegnap "találtatott" ki, hanem hosszú évtizedek óta működik szerte a világban, számos sportágban. Mi a kosárlabdában szintén elég régóta használjuk ezt a mérési módszert, Téglásy György doktor ebben nagyon nagy tudású ember. Ezen vitatkozni, hogy rendszeresen mérni kell az állóképességet, és ahhoz adagolni a terhelést, nem is tudom, mire való vita. Ez csak így működhet. Aki ezt nem érti meg, azzal nagy baj van.  

– Akkor ehhez is gratulálunk, hogy ez sikerült!

– Köszönjük szépen a sportágunk nevében is. 

MSD