Már 1896-ban megszületett egy nagy budapesti stadion elképzelése, amikor felvetődött, hogy az első újkori olimpia a magyar fővárosban lehetne. A kezdeti vonakodás után a görögök mégis megrendezték Athénban az olimpiát, a stadion azonban továbbra is napirenden maradt. A magyar sport nemzetközi sikereinek hatása az igényt csak fokozta, 1911-ben Magyarország megkapta az 1920-as olimpia rendezési jogát, ám az első világháború sajnálatos módon meghiúsította a terveket.

Az első elképzelések a Vérmezőre álmodták a stadiont, ugyanakkor a XI. kerületi Nádor-kert és a Kerepesi út környéke is szóba jött, ahonnan a Magyar Lovaregylet elköltözött. A gazdasági helyzet azonban nem tette lehetővé egy nagy sportberuházás elkezdését. A téma később nagy nyilvánosságot kapott, 1924-ben törvényt hoztak egy új stadion építésére, még a sportadót is bevezették, de a befolyt összeget végül nem arénaépítésre költötték. Ebben az évben Hajós Alfréd olimpiai bajnok úszó a stadion terveivel szellemi olimpiai ezüstérmet nyert – ám az sem valósult meg. A harmincas évek elején az óbudai Aranyhegy oldalában, a Városligetben, a Margit- vagy a Népszigeten, Lágymányoson vagy Pasaréten gondolták elhelyezni az arénát, ám a háború ismét megakadályozta a megvalósítást.

Budapest, 1953. április 8. Gyors ütemben épül a Népstadion a régi lóversenytér területén Budapesten | Magyar Fotó: Hollenzer Béla

Az országgyűlés 1945-ben szavazta meg a stadion költségeit, s bekerült a hároméves tervbe is, az elhelyezés kérdésének vizsgálatával pedig az Építéstudományi Intézetet (ÉTI) bízták meg. Két évvel később egy osztrák-magyar válogatott meccsen leszakadt az Üllői úti pálya tribünje, 250 ember zuhant le, csak a véletlenen múlt, hogy senki sem halt meg. A szerencsétlenség felgyorsította az előkészítő munkálatokat, 1948-ban az ÉTI tervezői, Dávid Károly, Juhász Jenő és Kiss Ferenc elkészítették az első vázlatterveket, 70 ezer fő befogadóképességű stadiont képzeltek el a Kerepesi, Dózsa György és Thököly út közti területre.

Az építményt 90 százalékban előre legyártott elemekből tervezték, építésze Dávid Károly, statikusa Gilyén Jenő volt, és a tervek szerint a későbbiekben 100 ezer főre akarták bővíteni. A lelátókat 18 óriási pilon tartotta, északi és déli oldalára egy-egy maratoni kapu, a nyugati oldalra a díszpáholy, a keletire az öltözőépület és a játékoskijáró került.

Budapest, 1953. január 5. Mészáros István és Csordás István kőművesek elhelyezik a mellvéd előre legyártott betonelemeit a tribünön a Népstadion építkezésén | MTI Fotó: Mező Sándor

Az építkezés – végleges tervek nélkül – 1948. július 13-án kezdődött el a Stadionépítő Vállalat kivitelezésében. Az első kapavágást a régi lóversenypálya 27 hektáros telkén Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sport Bizottság (OTSB) elnöke tette meg. A főváros lakossága lelkesen azonosult az üggyel, rengetegen vettek részt önként a munkában. A helyszínen hét üzemben gyártották előre az elemeket, köztük a 20-24 tonnás vasbeton gerendákat. Megmozgattak

• 664 ezer köbméter földet,
• 84 nagy építőgép, daruk, mozdonyok, exkavátorok, szállítószalagok, úthengerek és betonkeverők dolgoztak az építkezésen;
• 45 ezer köbméter betont,
• 2500 tonna betonvasat dolgoztak be,
• 24 ezer tribünelemet,
• és közel 15 ezer lépcsőelemet helyeztek el.

A világításhoz és az eredményjelző berendezésekhez 18 ezer izzóra volt szükség, 150 ezer folyóméter vezetéket építettek be. A költségek akkori áron 160 millió forintot tettek ki. A stadiont a szocreál építőművészet jegyében munka közben is majdnem áttervezték, de ez pénz- és időhiány miatt végül elmaradt. A Szabad Európa Rádió jelentette: megrepedtek a gerendák, emiatt nem tudják időre befejezni a létesítményt. Ekkor négy minisztert tettek felelőssé az augusztus 20-i befejezésért, Farkas Mihály honvédelmi miniszter ezer katonát rendelt ki az építkezésre. Így a korszak presztízsberuházása határidőre elkészült, hivatalosan 78 ezres lelátókkal. Ám a tervezett százezres tribün sosem valósult meg.

A Népstadion megnyitására nagy ünnepélyt rendeztek díszfelvonulással, zászlós parádéval. Jelen volt Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is, akit a sajtóteraszon helyeztek el, mivel „a nép nagy vezére”, Rákosi Mátyás nem volt hajlandó egy imperialista ország polgárával megosztani a díszpáholyt. Fellépett 12 ezer tornász, majd 2100 sportoló vonult körbe a futópályán, ezután az OTSB elnöke, Hegyi Gyula tartott nyitóbeszédet. A magyar zászlót a Himnusz hangjai mellett Csermák József olimpiai bajnok kalapácsvető vonta fel. Ekkor tízezer galambot eresztettek szabadon, majd a Norvégia-Magyarország atlétikai viadal második versenynapját rendezték meg, a magyar együttes pedig 140,5-71,5-re győzött. Ezután a Budapesti Honvéd-Szpartak Moszkva labdarúgó-mérkőzésen a magyar csapat 3-2-re nyert. A tornabemutató záró képe egy kommunista vörös csillagból kiemelkedő gúla volt, amelynek tetején a Szabadság-szobor nőalakja magasodott ki. Ezután még egy 400 fős néptáncegyüttes lépett fel, majd a program a Magyar A-Magyar B női válogatott mérkőzésével zárult, a végeredmény 7-3 volt.

Budapest, 1960. március 7. Férfiak hozzák ki a kaput a futballpályára. Az utolsó munkákat végzik a március 9-i tavaszi évad megnyitója előtt a Népstadionban | MTI Fotó: Petrovits László

A Népstadion első igazgatója a szintén olimpiai bajnok kalapácsvető, Németh Imre lett. Az aréna 1959-ben négy vasbeton oszlopra szerelt villanyvilágítást kapott és 83 ezer főre bővítették a lelátókat. A stadion számos nagy sportesemény színhelye volt, elég csak az 1954-es főiskolai világbajnokságot, az 1954-es, 7-1-es magyar győzelemmel végződött magyar-angol labdarúgó-mérkőzést és Kovács Józsefnek a szovjet Kuc felett 5000 méteren aratott győzelmét említeni. A legtöbben, 104 ezren az osztrák-magyar mérkőzést nézték meg 1955-ben. Később megszüntették az állóhelyeket, ez pedig csökkentette a befogadóképességet. A stadionban mindemellett számos kulturális rendezvényt, megakoncertet is tartottak. Az 1990-es években az építmény felújítása során megerősítették a felső lelátó szerkezetét, s lefedték a sajtópáholyt. A létesítményt 2002-ben Puskás Ferencről, az Aranycsapat világhírű csatáráról nevezték el.

Korábban megírtuk, az elmúlt 33 év legmagasabb nézőszáma várható ma a Puskás Arénában, amikor a magyar labdarúgó-válogatott Uruguayt fogadja az új stadion avatóján, egyben Gera Zoltán búcsúztatásán.

A találkozóra október 25-én kezdték el árulni a belépőket, három nappal később pedig valamennyi elkelt, azaz telt ház lesz a 67 215 néző befogadására alkalmas új létesítményben, ahol 19 órakor kezdődik a barátságos mérkőzés. A létesítmény közösségi oldalának szerdai tájékoztatása szerint a tényleges székszám viszont attól függ, hány újságíró tudósít az adott eseményről, mennyi kamerapozícióra van szükség a lelátón, illetve hány szék helyén alakítanak ki helyet a kerekesszékeseknek.

Az új Puskás Arénában hamarosan közel 68 ezren szurkolhatnak a magyar válogatottnak | Fotó: Facebook

Legutóbb 33 évvel ezelőtt volt magasabb nézőszám a magyar labdarúgó-válogatott mérkőzésén, mint ami pénteken várható: az 1986-os világbajnokságra készülő nemzeti együttesre 70 314 szurkoló volt kíváncsi Brazília ellen, amelyet 3-0-ra legyőzött a Népstadionban. Válogatott mérkőzésen ezt követően még kétszer voltak megközelítőleg 60 ezren: 1991-ben a szovjetek elleni Eb-, majd 2000-ben az olaszok elleni vb-selejtezőn.

A 2002-től Puskás Ferenc nevét viselő létesítmény „keresztelőjére” 20 ezren voltak kíváncsiak, pedig a magyarok a spanyolokat fogadták. A stadion felső karéjának lezárását követően már esély sem volt kirívóan magas nézőszámra, azóta a 2004-es magyar-brazil barátságos találkozót látták a legtöbben a helyszínen, szám szerint 45 ezren, mivel akkor néhány lezárt részt megnyitottak a szurkolóknak. A nemzeti együttes 2014 júniusában köszönt el legendás otthonától, amikor 10 445 szurkoló előtt 3-0-ra verte a kazah csapatot. Az ezt követő éra jelentős részében a 23 704 férőhelyes Groupama Arénában játszotta hazai meccseit.