A Monacóban tartott gyűlés volt hivatott dönteni a lovas tusa jövőjéről: végül 92 szavazásra jogosult tagtól – 81 érvényes voks mellett – 66 támogatói és 15 ellenszavazat érkezett a sportág „kiejtéséről” szóló tervezetre. Az UIPM végrehajtó bizottsága november 4-én hozta nyilvánosságra azt a döntését, hogy a párizsi olimpia után a lovaglás már nem lesz része a sportágnak. Ezt követően nemzetközi tiltakozás indult, több mint 650 öttusázó lemondásra szólította fel a nemzetközi szövetség vezetőit. Itthon a sportág egykori és jelenlegi hazai kiválóságai, olimpiai és világbajnokai nyílt levélben kérték a magyar szövetséget, hogy utasítsa el a nemzetközi szövetség vezetősége által meghozott abszurd döntést.

A tiltakozók azonban hiába készültek, az insidethegames.biz beszámolója szerint többségük – így a magyar küldöttség – nem kapott szót a szavazást megelőző vitában. A lovaglás mellett kiálló tagszövetségek közül csupán az ukrán és a brit szervezet képviselője érvelhetett, miközben az egyiptomi szövetség felszólalója hosszasan azt fejtegette, „sosem szabad félni a változástól”, a guatemalaiak pedig arról beszéltek, épp itt volt az ideje, hogy kiálljanak azon sportolók mellett, akik számára nehéz megszervezni a lovas edzéseket. Burundi képviselője szerint az afrikaiakat eddig lényegében kizárták a sportág élmezőnyéből, mert „nehéz volt arrafelé gyakorolni a lovaglást”.

David Armstrong, a brit szövetség elnöke hiába állította, megannyi még kipróbálatlan forgatókönyv létezik a lovaglás – a jelenlegihez képest más formában való – megőrzésére. Armstrong kijelentésével kapcsolatban az UIPM vezetősége ellentmondásosan reagált. A hírek szerint Joel Bouzou, a nemzetközi szövetség alelnöke kijelentette, ők mindent megtettek a lovaglás megtartásáért, a kialakult helyzetről pedig nem tehetnek, mert valójában a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC/NOB) kérése a sportág „cseréje”. Eközben a másik alelnök, az ifjabb Juan Antonio Samaranch épphogy beismerte, ilyen kérés hivatalosan nem érkezett az UIPM felé, „nem létezik hasonló dokumentum”. Samaranch szavai alapján inkább tűnik úgy, az elnökség félelemből cselekszik, azon aggódva, hogy a tokiói játékokon történtek nemzetközi visszhangja nehogy az öttusa olimpiai helyébe kerüljön.