Amikor kihúzták az Európa-liga negyeddöntőjének párosítását, akkor túlzás nélkül több szó esett az angol Liverpool és a német Dortmund párharcáról, mint akármelyik Bajnokok Ligája párosításról, pedig ott is várható volt pár finom összecsapás. (Most, hogy már túl vagyunk rajtuk, elmondható, hogy tényleg pazar mérkőzéseket láthattunk, olykor váratlan eredményekkel. Elég csak a Barcelona kiesését említeni)

Mégis, Európa második számú kupájának ez a párosítása hozta igazán lázba az emberek többségét. Ennek oka Jürgen Klopp volt, aki korábban évekig a Dortmund csapatának útját egyengette, összességében sikeresen, de mára már a vörösökért dobban a szíve. Egy biztos, mindkét szurkolótábor imádja ezt a karizmatikus, egészen egyedi figurát.

Az első mérkőzés Dortmundban 1-1 lett. Ezt az eredményt akár egy vállrándítással is elintézhetjük. Szokványosnak nevezhető, a Liverpool rendesen termelte a döntetleneket, az 1-1 pedig gyakori végeredmény. Előzetesen inkább a németeket tartották esélyesnek azon a mérkőzésen, Klopp új fiai elégedettek lehettek az első 90 perc után.

99 perc után viszont komoly kétségbeesés lehetett úrrá a vörösökön, miután a visszavágón még bemelegedni sem volt idő, Mhitarjan és Aubameyang találataival 2-0-ra ment a Dortmund. Minden felborult. Az összecsapás után panaszkodott is erre Jürgen Klopp, hogy kidolgoztak egy jó taktikát a visszavágóra, de 9 perc után dobhatták az egészet a kukába.

 Hirtelen padlót fogott a Liverpool, kellett egy kis idő, hogy az angol csapat magához térjen. A Dortmundnak megvolt az esélye, hogy bevigye a végső ütést, de nem élt az adódó lehetőségekkel, a Liverpool pedig minden mindegy alapon offenzívába kezdett.

Az első félidőben már nem változott az eredmény, de a párharc utolsó 45 perc gyors hazai góllal indult: az egyre jobb formába lendülő Origi lőtt fura mozdulattal Weidenfeller hálójába. Újra érdekessé vált a meccs, de még így is 2 gól kellett a Liverpoolnak a továbbjutáshoz.

Szűk óra elteltével Reus újra lehűtötte az angol kedélyeket. Még a kommentátornak, Léderer Ákosnak is az volt az első reakciója, hogy „most dőlt el…”. 1-3-nál – összesítésben 2-4 – talán ember nem volt a földön, aki pénzt tett volna fel a Liverpool győzelmére és elődöntős helyére. Aki esetleg megtette, az most épp azon gondolkodik, hol vegyen magának kacsalábon forgó palotát.

De jött egy újabb Klopp-féle varázsütés. Cserélt kettőt – Lallana és Firmino le, Joe Allen és Sturridge a pályára – és az addig is derekasan próbálkozó Liverpool támadásai eredménnyel is párosultak.

Először a brazil Coutinho precíz bombája kötött ki a balalsóban, majd az addig hibát hibára halmozó Sakho bólintása egalizálta a mérkőzést. Ez viszont még mindig nem volt elég a Liverpoolnak, az idegenben lőtt gólok miatt. Ezen a ponton meg kell védeni a francia Mamadou Sakhot, akinek a lelkén legalább 2 gól szárad – szigorúan nézve, talán mindhárom benyalt Dortmund találat – de az első mérkőzésen Lovrennel párban a védelem közepén emberfeletti teljesítményt nyújtott, és abban is elévülhetetlen érdeme van, hogy a visszavágó 78. percében visszaadta a reményt csapatának. Nem játszott tökéletesen, de meghalt a pályán.

Fel is élénkült az Anfield Road közönsége, űzték, hajtották az övéiket, a német szurkolók pedig idegességükben rágták a sáljaikat, pedig még mindig a Dortmund állt jobban. Talán már tapasztalatból is tudhatták, hogy Jürgen Klopp képes a győzelembe hajtani az övéit. Pechnek érezhették azokban az izgalmas pillanatokban, hogy az övéi már nem a sárga-feketék. Az általuk nem remélt Klopp-féle döfés Lovren feje által be is következett a 91. percben. Meg is érdemelte a horvát, hogy ő döntse el ezt a párharcot, mert 180 percen keresztül kimagaslóan játszott.

A Liverpool 4-3-ra nyerte a meccset és 5-4-es összesítéssel jutott a legjobb 4 közé az Európa-ligában, ahol az ukrán Sahtar Donyeck és két spanyol csapat, a Villareal és a Sevilla bízhat abban, hogy finalista lesz. Nem rossz mezőny.

Magyar szempontból apró keserűség, hogy ebből a hatalmas győzelemből nem vehette ki részét, a Kloppnál kegyvesztett Bogdán Ádám. Bírom ezt a kicsit őrült németet, de ezért egy picit haragszom rá. Elképesztően sajnálom Ádámot, hogy pont akkor fogott ki rossz napokat, amikor bizonyítania kellett. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a 3 kapott gól ellenére egykori vetélytársa – sajnos már így kell írni – jól védett a Dormund ellen. Õ meghálálta a bizalmat.

Visszatérve a mérkőzésre, a lefújás után a két szurkolótábor közösen énekelte a Liverpool himnuszát, a You’ll never walk alone-t. 58 ezer ember közös éneke. Aki ott volt, garantáltan nem felejti sem az összecsapást, sem ezt a pillanatot. Ez a két tábor megmutatta világnak, hogyan kellene mindig szurkolni. Nem kétlem, hogy egy kicsit ez is Jürgen Klopp varázsának köszönhető.