Se címer, se csapat – nagyjából így lehetne összefoglalni a jelenlegi helyzetet Újpesten. Pedig igény lenne a jó focira, a szombat esti, Felcsút elleni idénynyitón – dacára annak, hogy a szabadságolások kellős közepén járunk – jó háromezer szurkoló gyűlt össze az Újpest ideiglenes otthonában, az angyalföldi Illovszky Rudolf Stadionban.

A szépszámú hazai nézősereg a kezdősípszó előtt kiírásokkal, a mérkőzés folyamán pedig különféle szurkolói rigmusokkal foglalt állást a címer ügyében – a két éve tartó szánalmas színjáték minden résztvevője megkapta a magáét.

A címer csak az egyik – igaz, a legnagyobb – probléma a IV. kerületben, a belga tulajdonos játékospolitikája és ebből következően a játékoskeret minősége is súlyosbítja a gondokat.

Akármennyire is rosszak az előjelek, akármennyire gyenge is a csapat, az újpesti identitáshoz hozzátartozik, hogy 1998 óta minden szezon elején elmondjuk, hogy „na, majd idén”. Ezúttal sem volt ez másként, bár az elmúlt hetek eseményei és a játékoskeret gyatra minősége miatt már ez az attitűd is kezd megkopni, nincsen rosszabb annál, amikor már a hitét is elveszíti az ember.

Maga meccs aztán megmutatta, hogy hányadán is állunk, két reménykeltő, rövidebb periódust leszámítva minősíthetetlen teljesítményt nyújtottak az Újpest-játékosok, az utolsó húsz perc lélektelen játéka azonban felvet pár kérdést.

Tényleg csodálkozunk, hogy itt tart a magyar labdarúgás, amikor egy 134 éves, országos szinten a második legnagyobb népszerűségnek örvendő klub játékosai alibiznek, beleszarnak az egészbe?

Akik a milliós fizetések mellett annyira nem képesek, hogy megtiszteljék azt a több ezer szurkolót, akik annak ellenére áldoznak pénzt és időt a magyar labdarúgásra, hogy tisztában vannak vele, hogy egy semmilyen értékkel nem bíró szart látnak hétről hétre?

Akikben annyi férfiasság nincsen, hogy a lefújást követően kijöjjenek a tábor elé és megköszönjék a szurkolást?

Akik a milliós fizetéseket fel tudják venni, de a kritikát nem tűrik, és pökhendin, lenézően válaszolnak, ha valaki fel meri őket kérdezni?

Ideje lenne, ha az Újpest játékosai leszállnának a földre, mert ahhoz képest, hogy egy Zsengellérhez, Szuszához, Benéhez, Törőcsikhez, Véberhez viszonyítva a fasorban sincsenek, nagyon nagy az arc. Ezeknek az egykori játékosoknak a maiak a cipőiket nem vihették volna.

A tegnapi meccs után sok emberrel beszéltem, és mindenki azt mondta, hogy örüljünk, ha nem esünk ki. A realitások alapján ez azért túlzás, de az is biztos, hogy a mostani szezonban sem lehetnek vérmes reményeink.

Nem baj, majd jövőre.