Már a bejáratnál látni lehet, nem kis bátorság kell ahhoz, hogy valaki nekirugaszkodjon és leugorjon a több tízméteres sáncokról. Egy meredek domboldalban alakították ki a három működő sáncot, amelyet ha téliesítenének, akkor az év 365 napján lehetne használni. Így azonban marad a tavasztól az első fagyokig tartó időszak, amikor még a jég nem fagy rá a sánc borítására.

A sportolóknak nem a sima fűre kell érkezniük, hanem kialakítottak egy műfűre emlékeztető borítást, amit rendszeresen locsolni kell, hogy csússzon rajta a síléc.

Bár ottjártunkkor biztonsági okokból csak a legkisebb sáncról engedte Szilágyi János edző a tízéves gyerekeket leugrani, arról is bőven tízméteres ugrásokat produkáltak, ami hangzásra nem tűnik soknak, de nagyszerű látványt nyújtottak. Bele se merek gondolni, hogy mer valaki egy tíz-, de akár százméteres sáncról leugrani!

Már egészen kiskoruk óta az van a gyerekekben, hogy minél nagyobbat ugorjanak, és ennek érdekében mindent meg is tesznek. Mikor megkérdeztem az öltözőben, hogy kinek mi a kedvence a síugrásban, mindenki azonnal rávágta, hogy a levegőben eltöltött idő, mert ott szabadnak érzik magukat.

A képekből is látni, hogy a beülőben ülni egy átlagember számára rémisztő látvány, azonban ezek a gyerekek az aggódás és a pánik helyett csak az edző jelét várják, hogy végre indulhassanak.

– válaszolták arra a kérdésre, nem ijesztő-e számukra, mikor lenéznek a sánc tetejéről. 

A szombati edzésen bőven fagypont alatt volt a hőmérséklet, ennek ellenére a síugrók bármiféle panasz nélkül sétáltak fel a sáncra minden egyes ugrás után. Látszott rajtuk, hogy imádják ezt a veszélyesnek tűnő sportot.

A síugrók a Nemzetközi Síszövetség előírásainak megfelelően kialakított síugró sáncokon hajtják végre ugrásaikat edzéseken és versenyeken is. Az edzéseken a fokozatosság betartásával sajátítják el a síugrás helyes technikáját. Így a síugró gyerekek nem a sportág jellegéből adódó veszélyekre gondolnak – amellett, hogy tisztában vannak ezekkel – hanem az élményre, amit a repülés, a sebesség ad nekik.

Az edzésekre a szülők is rendszeresen kimennek, nemcsak azért, hogy lássák, hogyan ugrik a gyermekük, hanem hogy besegítsenek az olyan munkákban, mint a bakancsok tisztítása vagy a sílécek cipelése.

A kőszegi gyerekek hamar kinövik a helyi sáncokat. Amikor versenyekre készülnek, az edzőjükkel rendszeresen külföldre, elsősorban Szlovéniába vagy Ausztriába járnak át, mivel ott a kedvezőbb természeti adottságok miatt nagyobb sáncokat tudtak kiépíteni.

– mondták.

Szilágyi János, a szakosztály vezetője elmondta, ahhoz hogy a magyar síugrás megközelítse az osztrák színvonalat, elsősorban az kellene, hogy Budapesten, illetve az országban több helyen épüljenek sáncok, hogy ott is legyenek ugróközpontok.

– mondta az edző, aki szerint arról már át lehet vinni a sportolót egy közel százméteres sáncra, ami az átlagos síugrósánc méretének felel meg. Jelenleg komoly anyagi terhet jelent az egyesületnek, hogy a gyerekeket külföldi edzésekre vigye.

Mikor arról kérdeztünk, hogy hány éves kortól lehet a gyereket beíratni edzésre, Szilágyi János – vagy ahogy a gyerekek és a szülők hívják, “Szisz” – elmondta, hogy nincs alsó korhatár. Egy hároméves is elkezdhet síelni, ám akkor még csak csúszkálnak vele, hogy érezze a lécet.

– mondta az edző.

A síugrás 1964-ben került Kőszegre, Marosvölgyi Imrének köszönhetően. A sáncok mellett Marosvölgyinek emléktáblája is van. A Kenyérhegyre akkor került át a síugrósánc, amikor az andalgói (Kőszeg osztrák határ felőli része) területen kialakított kb. 20 méteres sáncon a határzár miatt nem engedték a sportolást.

A magyar síugrás előtt fényes jövő állhat. Ez az egyetlen olyan síelő szakág, melyben a síugrók a hómentes időszakban ugyanazzal a felszereléssel űzhetik kedvenc sportjukat. A nyári, műanyag borítású pályák – a jobb esetben 4 hónapos téli időszak mellett – mintegy 8 hónappal megnövelik az edzési, illetve versenyzési időszakot. Ilyen létesítmények építésével, fejlesztésével, a sportolói bázis kiszélesítésével nálunk jobb természeti adottságokkal rendelkező országokat hagyhatunk le. A gyerekeken semmi sem múlik, ők csak repülni akarnak.