December 3-án és 4-én rendezték a Magyar Kupában a legjobb 16 közé jutásért vívott meccseket. Az időjárás közbeszólt, két mérkőzés elmaradt (Vác–Újpest és Dorog–Debrecen), viszont a zord idő ellenére sokkal több néző volt kint ezeken a meccseken, mint az NB I-es bajnokik többségén.

Kedden Szegeden voltak több ezren, szerdán pedig Békéscsabán, de e két esti meccs mellett az abszurd déli kezdés ellenére például Pécsen sokan láthatták, ahogy az NB III-ba száműzött csapat kiejti az NB I-es Kisvárdát (vicces, hogy ez meglepetésnek számít, egy ideális futballvilágban abszolút papírforma lenne), sőt, Óbudán is telt ház volt a Vasas elleni meccsen.

Természetesen az utóbbi mérkőzésen én is ott voltam. Nagy készülődés előzte meg a meccset szurkolói részről, igyekeztünk minél többen és minél hangosabbak lenni. Számos korábbi labdarúgó ott volt a lelátón, míg a legvérmesebbek között a Trollfoci pár szerkesztője is megjelent. A körítés tehát adott volt, a pályát viszont elképesztő állapotban láthattuk. Ennek ellenére a kezdés előtt a korábbi pályagondnok azt mondta nekem, hogy ennél jobban ő sem tudta volna lekotorni a pályát, mert akkor már sérült volna a fű, én pedig ezt készséggel elhiszem neki, hiszen egy legendáról van szó.

A játékvezető is alkalmasnak találta a körülményeket, így szerdán délben, nagyjából mínusz három fokban, 600 néző előtt útjára indult a labda.

Telt ház szerdán délben, mínusz három fokban

Az elmúlt hetek gyengébb meccsei után szerdán ismét megmutatta a Kerület, hogy esélyes a feljutásra és lenne is helye az NB II-ben. Egyáltalán nem látszott az osztálykülönbség a két együttes között, bár rögtön az elején volt egy nagy helyzete a Vasasnak, a későbbiekben kiegyenlített játék zajlott. Főleg óbudai helyzeteket jegyezhettünk fel, sőt, a 16. percben Balázs megszerezte a vezetést.

A gól után veszélyesebbé vált a Vasas, Torghelle ki is harcolt egy tizenegyest egy szögletet követően. Fújható büntető volt, de kellett hozzá Torghelle rutinja is, tudta, hogy mikor és hogyan essen el. A büntetőt a sértett értékesítette, 1–1.

A néhány perces vezetés alatt előkerült egy beszédes kétrudas is hazai oldalon, és amúgy is simán felvette az óbudai tábor a harcot az angyalföldiekkel, a lelátón is kiegyenlített volt a meccs, már ami a hangerőt illeti.

A szünetig még volt pár helyzet, de gól nem esett a küzdelmes meccsen. Ezúttal a helyi forralt bort is megkóstoltam, erősebb volt, mint hittem...

A második játékrészben veszélyesebb volt a Vasas, több nagyobb ziccere is akadt a másodosztályú klubnak, Torghelle egyszer a kapufát is eltalálta, míg máskor Megyeri hárított bravúrral. Óbudaiként nem voltam elégedett a játékvezetéssel, néhány hógolyóval páran ezt tudtára is adtuk a partjelzőnek, sajnos emiatt később kaptunk is külön felügyeletet, így Torghellének már nem jutott.

Torghelléről annyit mindenképp érdemes megjegyezni, hogy hajszálnyira volt attól, hogy Óbudára igazoljon, ám végül a Vasast választotta. Ez, illetve a játékstílusa magával hozta, hogy kapta rendesen az ívet, de igazából ő ennél sokkal durvább szidalmakat is átélt már...

A meccs végéhez közeledve nőtt az angyalföldi nyomás, a 90. percben ráadásul Erdeit kiállította a játékvezető a második sárgával. Nehezen, de sikerült megélni a kétszer 15 perc hosszabbítást. Sokakkal együtt abban bíztam, hogy sikerül valahogy kihúzni a büntetőkig a meccset, ott meg már bármi lehet. Sokáig ennek megfelelő mederben zajlott a játék, a Kerület hősiesen védekezett, de másra nem maradt ereje.

Egészen a 116. percig! Ekkor Borvető indult meg egyedül egy Vasas-szöglet után, vitte a labdát, agilisen megtartotta az útjába kerülő Vasas-játékosokkal szemben, majd a 16-oson belülről a kapuba lőtt, 2–1!

Már ekkor nagy ünneplés kezdődött, de még ki kellett bírni a hosszabbítással együtt öt percet. A Vasast megtörte a bekapott gól, így ez már egész sima volt, a lefújást követően pedig óriási fieszta kezdődött!

Az örömömet még tudta fokozni az este, amikor a Békéscsaba kiejtette a Fradit, a sorsoláson pedig kiderült, hogy a Dorog vagy a Debrecen lesz a Kerületke következő ellenfele. Örülök, hogy nem az Újpest, és örülök, hogy nem valami érdektelen, „mű” NB I-es klub, mint a Felcsút vagy a Mezőkövesd (a Várdát ugye kiejtette a Pécs), bár lehetett volna nagyobb szerencséje is a klubnak, ez alapvetően jó sorsolás. A Vasas legyőzése óriási siker, volt olyan régi szurkoló, aki szerint a Fradi 4–3-as megverése (1996, NB I.) óta nem örült így, és azóta nem ért el ekkora sikert a Kerület. Az biztos, hogy az én óbudai szurkolói pályafutásom (elmúlt nyolc-tíz év, bár aktívan „csak” hat) legnagyobb sikere ez, a kupa tavasszal már csak hab a tortán, most már tényleg cél a bajnoki cím és a feljutás!

A Magyar Kupa következő fordulóját február 12-én, a visszavágókat 19-én rendezik.