888.hu: Londonban a 66 kg-os súlycsoportban ezüstérmes lett, Tokióban – 77 kg-ban – pedig felért a csúcsra. Az olimpiai bajnok hétköznapjai mennyiben különböznek az ezüstérmesétől?

Lőrincz Tamás: Nehéz erre röviden válaszolni. A szőnyegen nyilván nem olyan nagy a különbség, a valóságban, a mindennapi életben azonban sokszor tapasztalhattam, hogy egy kicsi talán másképp néznek rám. Valószínűleg hasonlókat érez a többi olimpiai bajnok is. Egy biztos, hihetetlen elégedettséggel tölt el, hogy valóra váltottam az álmomat, és elértem a régóta magam elé tűzött célt. De – legalábbis remélem – a személyiségem nem sokat változott.

888.hu: Előnyt vagy hátrányt jelentett a játékok egyéves elhalasztása?

Lőrincz Tamás: Most is szinte belefáradok a visszatekintésbe. Hihetetlenül hosszúra nyúlt és fárasztó volt a felkészülés, és nem tudnék pontos választ adni arra, hogy mi lett volna, ha az eredeti időpontban rendezik a versenyeket. Utólag nem is érdemes ezzel foglalkozni.

888.hu: Jó formában utazott Tokióba, ez nyilván önbizalmat adott, de a szőnyegen azért nehéz biztosra menni.

Lőrincz Tamás: Az év elején kezdődött felkészülési versenyeken és különösen a varsói Európa-bajnokságon megszerzett elsőségem után egészséges önbizalommal telve várhattam Tokiót. S igaz, hogy biztos aranyérem nincs, de a kedvező előjelekből erőt meríthettem, s mindent megtettem a jó formám átmentése érdekében. Ami csak részben sikerült, mert most már elárulhatom, hogy az Eb-n sokkal jobban, gördülékenyebben ment a birkózás. Persze az olimpián sem lehetett okom panaszra.

888.hu: Az olimpiai bajnoki cím újabb inspirációt ad, vagy most egy kicsit hátradől pihenni?

Lőrincz Tamás: Inkább az utóbbi az igaz, egy kicsit jóllaktam, de azért keresem az újabb kihívásokat. Párizs, azaz 2024 még messze van, majdnem 35 vagyok, egy darabig még mindenképpen versenyzek, de Párizst már biztosan nem vállalom.

888.hu: A sok fogyasztás viseli meg jobban, vagy inkább a felkészüléssel járó nehézségek?

Lőrincz Tamás: Régóta mondogatom, hogy „öreg róka” vagyok, nem is annyira a szőnyegen fáradok el, hanem a regeneráció tart jóval hosszabb ideig. Mellesleg amióta 77 kilóban versenyzek, meg sem kottyan öt kilót leadni, nem is fogyasztásnak, inkább súlyrendezésnek nevezném, amit akár egy jó diétával is meg tudok csinálni. Bezzeg amikor a 66 kilósok között voltam! Azért az megviselt rendesen, amikor tíz-tizenkét kilót kellett leadnom.

888.hu: Néhány éve a birkózás puszta olimpiai léte is megkérdőjeleződött, most hogy látja a jövőt?

Lőrincz Tamás: Amerikában nagyon népszerű a szabadfogás, de ne felejtsük el, hogy Iránban, a volt szovjet tagköztársaságokban és számtalan közép-ázsiai országban is milliók és milliók űzik a kötöttfogású birkózást. S amióta érvénybe lépett az új szabályrendszer, jóval követhetőbb és egyértelműbb minden. Szóval bizakodó vagyok a jövőt illetően, ráadásul nagyon sok a tehetséges magyar fiatal.

888.hu: Milyenek képzeled a szőnyegtől távoli, civil életed?

Lőrincz Tamás: Remélem, azért nem kerülök túl messze a sportágtól, ha nem is edzőként, de első körben sportvezetőként el tudnám képzelni magam. Még semmiféle konkrétum nincsen, hiszen még aktív versenyző vagyok, de egyre többször gondolok a szőnyegen túli világra.