A magyar válogatott idei első tétmeccse bárcsak meg se történt volna. Kazahsztán ellen lépett pályára a nemzeti tizenegy, és már a hatodik percben hátrányba került a csapat egy szöglet után.

Ha ez nem lett volna elég, a 10. percben már 0–2 volt az állás. Nem sokkal később, a 22. percben Szalai szépített Kleinheisler passza után, ez az egy akció kicsit az Eb-t idézte.

A reménykedés 13 percig tartott, a 35. percben újabb gólt szereztek a kazahok, 1–3 volt az állás a félidőben is.

A második játékrész az elsőhöz képest is hihetetlenül gyenge színvonalú játékot hozott. A kazah válogatott nem játszott jól, sokat hibázott. Ami viszont a nagyobb baj, hogy ezt a sokkal magasabban jegyzett magyar válogatott képtelen volt kihasználni.

A 68. percben némi reményt adott, hogy Németh Krisztián egy lepattanó labdát hatalmas erővel lőtt be a kapuba, ekkor 2–3 volt az állás.

A folytatás sem volt sokkal jobb, bár a mezőnyben inkább a magyar csapat dominált, de gólhelyzetünk nem akadt. A végeredmény 2—3 lett, a mutatott játék alapján a döntetlen reálisabb lett volna, de ez egy barátságos meccsen tulajdonképpen mindegy.

Persze nem, nem lenne mindegy, hiszen a játékosok a címeres mezt képviselték a pályán, de ez sajnos a képernyőn nem igazán jött át.

Összességében elmondható, hogy sajnos a 2017-es kudarcok után a 2018-as év hasonlóan folytatódott a magyar válogatottnál, én pedig személy szerint úgy gondolom, hogy egy tetszőlegesen kiválasztott harmadosztályú bajnokin jobban érzem magam és jobban izgulok, mint ma este. Nagy kár.