Hétfőn vált hivatalossá, de már napokkal korábban is sejteni lehetett, hogy Davide Lanzafame, a Ferencváros olasz légiósa visszaigazol Kispestre. A 32 éves futballista korábban 67 meccsen 32 gólt szerzett a Honvéd színeiben, s a kispesti szurkolók egyik legnagyobb kedvencévé vált, pedig a múltja már akkor sem volt makulátlan.

Lanzafame ugyanis még az olaszországi pályafutása alatt bundabotrányba keveredett, maga is elismerte, hogy meccsenként 6-7 ezer eurót (nagyjából 20 millió forintot) kapott azért, hogy a Bari játékosaként befolyásolja két olasz másodosztályú mérkőzés kimenetelét (Lanzafame akkori csapata 2008-ban a Treviso ellen 1–0-ra, 2009-ben a Salernitana ellen pedig 3–2-re kapott ki gyanús körülmények között).

A torinói születésű csatár 2013-ban kötött vádalkut az olasz hatóságokkal, így megúszta a komolyabb felelősségre vonást, az Olasz Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága is csak 16 hónapra tiltotta el a Honvédban akkor már 10 mérkőzést jegyző Lanzafamét.

Fontos leszögezni, hogy amennyiben megbánja tetteit, mindenkinek jár egy második esély, de a sportban a bundázás, a mérkőzések eladása pénzért a legeslegundorítóbb cselekedet. Amellett, hogy ilyenkor a játék tisztaságán esik csorba, a kedvenc csapatukat biztató szurkolók ezrei, tízezrei vagy százezrei is átverés áldozatává válnak. S akkor még nem is beszéltünk a jogosulatlan haszonról, amelyhez a bűnözők ilyenkor hozzájutnak a fogadóirodák lehúzásával.

De rendben, borítsunk fátylat a múltra, régi történet ez, s különben is Lanzfame 21-22 éves volt, amikor bundázott, azóta bizonyára benőtt a feje lágya.

Nagyobb probléma az olasz csatárral – nem elvitatva, hogy egy kiváló, gólerős futballistáról van szó, aki (magyar szinten legalábbis) képes kreativitást és színt vinni a játékba –, hogy a jelenben és a közelmúltban is tett olyan lépéseket, melyek után több mint visszataszító, hogy egyesek piedesztálra emelik.

Davide Lanzafame | Fotó: MTI

Lanzafame azok után, hogy oroszlánrészt vállalt a Kispest 2017-es bajnoki címében, s egy évvel később gólkirályi címig jutott a Honvédban, 2018 nyarán az ősi rivális Ferencvárosba igazolt – nyilvánvalóan a magasabb fizetésért.

Számomra már akkor is meglepő volt, hogy rengeteg Ferencváros-szurkoló örömmel konstatálta a transzfert, pedig egy normális futballkultúrával rendelkező országban nemcsak akkor „nem illik” örülni, ha egy játékos az ősi riválishoz igazol, hanem akkor sem, ha az ősi riválistól igazol a mi csapatunkba.

Azonban még ennél is jobban elszomorít az, ahogy most – tisztelet a kivételnek – a kispesti szurkolók nyilvánulnak meg Lanzafame visszaigazolása kapcsán. Mintha elfelejtették volna, hogy az olasz azok után hagyta el őket a gyűlölt Ferencváros kedvéért, hogy a XIX. kerületben valóságos legenda lett, akinek a nevét dalba foglalták a szurkolók.

Egyértelmű, hogy Lanzafame nem azért tér vissza Kispestre, mert annyira hiányozna neki a klub, hanem azért, mert a Fradiban partvonalon kívülre került, az idei szezonban sokkal inkább kiegészítő, mintsem alapemberként számolt volna vele a zöld-fehérek ukrán edzője, Szergej Rebrov.

De nyugodtan tessék agymosott módjára tapsikolni azért, hogy Lanzafame Kispestre szerződött. Azonban azzal nem árt tisztában lenni, hogy amíg itthon ilyen játékosokból lesznek ünnepelt sztárok és példaképek, addig nemigen lesz változás a magyar labdarúgásban.

Mert a jó focihoz nemcsak test, hanem lélek, s ebből következően lelkiismeret is kell.