A sportkedvelő magyarok többsége talán most már nem néz furcsán, ha meghallja azt a szót, hogy teqball. Sokfelé találkozhatunk az országban – főleg a focipályák mellett és a strandokon – „hajlított pingpongasztalokkal”. Ezeken, az első ránézésre meglehetősen furcsa sporteszközökön természetesen főleg teqballt játszanak, de ma már több teqsport is van, amiket ugyancsak a Gattyán György magyar milliárdos tulajdonában álló Teqball Kft. fejlesztett ki.

Ezen innovációk közé tartozik a teqis is, melyet nyugodtan interpretálhatunk magyar teniszként. Legyünk büszkék rá és hangsúlyozzuk, ha valami a mi fejünkből pattant ki.

Természetesen a teqis szabályait akkor érti meg igazán az ember, ha a sportágat a gyakorlatban is kipróbálja, de azért a lényegi pontokat megpróbálom összeszedni.

Sőt, van erről egy videó, célszerű először azt meglesni.

Tehát a teqis szabályai. Kezdjük azzal, hogy a pálya mérete (általában) pontosan akkora, mint a teniszpályák adogatóudvarai. Hogy ezt vizuálisan is el tudjuk képzelni, íme, egy kép:

A teqist párosok játsszák (van egyéni verzió is, de az nem túlságosan népszerű, a hétvégi füredi verseny is páros volt). A pálya közepén helyezkedik el az asztal. A szervát az alapvonal mögül kell elvégezni úgy, hogy értelemszerűen a teqballasztal másik oldalán pattanjon a labda, ami egy puhább teniszlabda. A teniszhez hasonlóan két szervalehetőség van, ha a „hálóhoz” ér a játékszer, az akkor is rontott adogatásnak minősül, ha amúgy utána az asztalon pattan.

Az adogatást követően a fogadó játékos választhat: vagy egyből megüti a labdát, miután az az asztalon pattant, vagy hagyja, hogy a pályát is érintse egyszer. Nyilvánvalóan, ha az asztalon pattanást követően a játékszer (anélkül, hogy bárki beleérne) a pálya területén kívül ér földet, az outnak minősül.

Fontos szabály még, hogy a párosoknak minimum egyszer, maximum kétszer passzolniuk kell, tehát nem lehet egyből visszaütni a labdát (ez egyébként a fentebb beágyazott videóban tökéletesen látszik).

Ha az asztalon kétszer pattan a bogyó, akkor értelemszerűen a másik párosé a pont. Az ellenfél térfeléről passzolni még lehet, az utolsó érintés azonban csak a saját térfélről számít szabályosnak.

Van még pár apróbb szabály, amely úgyis csak játék közben rögzül igazán, de a lényeges dolgokat szerintem sikerült leírnom.

Na és akkor térjünk is rá a konkrét eseményre, amely miatt egyáltalán megszületett ez a cikk. Szombaton Balatonfüred adott otthont a Teqis Challenger Cup elnevezésű versenynek.

Mivel az egyik legjobb magyar páros (Kovácsfi Barna – Németh Benedek) mindkét tagjához közeli barátság fűz, meghívásuknak eleget téve egy barátommal neveztem a füredi tornára.

Hogy azért ne nulla tapasztalattal vegyek részt egy pénzdíjas versenyen, előző nap a helyszínen – életemben először – kipróbáltam a teqist. (Na jó, igazából másodszor, a Margitszigeten egyszer már játszottam pár órát, de ott homokban kellett ugrálni, ami lényegesen másféle játékstratégiát és állóképességet kíván meg, mint a salakos pálya.)

Kovácsfi Barna és Németh Benedek | Fotó: Kozma Zsuzsi

A 600 ezer forint összdíjazású Teqis Challenger Cup nevezési díja páronként 10 ezer forint volt, és úgy alakították ki a díjazási rendszert, hogy már egy nyertes meccs után is járt pénz. (Sajnos nekünk nem jött össze egy győzelem sem. Négy csoportmeccset játszottunk, az elsőn bucira vertek minket, a másik három összecsapáson viszont abszolút pariban voltunk, de a kulcsfontosságú pillanatokban sajnos megremegett a kéz. Nem baj, elsőre nem volt ez rossz, a párom is most teqisezett életében először.)

Büszkén buktunk el | Fotó: Kozma Zsuzsi

Egy jó fonák sosem rossz | Fotó: Kozma Zsuzsi

Mint arra a zárójeles részben már tettem utalást, a szervezők csoportokba osztották az indulókat. Mivel 20 páros vett részt a versenyen, a négy darab csoport mindegyikébe öt duó került.

Ekkortájt még csak egy nyert szettig mentek a meccsek (egy szett két game-ből áll, egy game pedig nyolc pontból). A szerva kettesével történt, szettenként egyszer pedig lehetett kérni egy dupla pontot (amennyiben legfeljebb 5 ponton állt az adott páros). Egy game-ben, ha 7-7-re álltak a felek, csak akkor nem volt döntő pont, ha szettdöntő game-ről volt szó.

Miután minden csoport első két helyezettje bejutott a legjobb nyolc közé, egy kicsit megváltozott a szisztéma. Innentől már két nyert szettig mentek a párharcok.

Az egyik, ha nem a legnagyobb favoritnak tartott Kovácsfi – Németh páros az elődöntőben búcsúzott, az őket legyőző Bakó – Forgács duó ezt követően a döntőt is behúzta. A dobogó második fokára a Balla – Madarász, a harmadikra pedig a Barta – Kovács páros állhatott fel.

A teqballasztal dobogóként is funkcionál | Fotó: Teqis – Hajnóczi Áron

A kánikulában megrendezett füredi versenyen egyébként több profi teniszező is elindult, a párjával a második helyen végző Madarász Gergely mellett a junior Ausztrál Open-győztes Nagy Adrienn, továbbá Gálfi Dalma és Bondár Anna is teqisütőt ragadott.

Gálfi Dalma szervál | Fotó: Kozma Zsuzsi

Bondár Anna is elindult a füredi versenyen | Fotó: Kozma Zsuzsi

Szándékosan a cikk végére hagytam a teqissel és a szombati tornával kapcsolatos személyes benyomásaimat, véleményemet.

Kezdjük a versennyel. A Teqis Challenger Cup szervezése kiváló volt, a tornának helyszínt adó balatonfüredi Forrás Sport Park egy barátságos kis létesítmény, melyet nyilvánvalóan nem ekkora létszámú rendezvényekre terveztek, ezért a kevés árnyékos hely és a mindössze egy darab, koedukált mosdó azért okozott egy kis problémát. Minden más azonban teljesen rendben volt, a Forrás büféje különösképpen jó.

Magával a játékkal kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak, és nem azért, mert újoncként nem sikerült meccset nyernünk. A teqis egyrészt tényleg a magyar tenisz, egy élvezhető, hazai fejlesztésű sportág, melyre büszkék lehetünk.

Másrészt azonban egy kicsit sárgább, kicsit savanyú. A teqisben egy bizonyos szint felett nagyon nehéz nyerőt ütni. Egy tapasztalt páros, kapjon is bármennyire nehéz labdát, három érintésből általában megoldja a játékszer visszajuttatását, a játék jellegéből adódóan nem igazán éri meg offenzív taktikát folytatni.

A másik negatívuma a teqisnek (igaz, ez szubjektív, ha jól tudom, a játék szabályai szándékosan olyanok, amilyenek), hogy egy teljesen kezdő páros is – amennyiben a játékosoknak van labdaérzékük, ne adj' Isten korábban sokat teniszeztek, tollasoztak, fallabdáztak vagy pingpongoztak – fel tudja venni a versenyt a tapasztaltabb duókkal. Nyilvánvalóan a legtöbbször azért így is kijönnek a teqissel töltött percek, de közel sem annyira, mint mondjuk a teniszben vagy a pingpongban.

A teqis egyébként abszolút élvezhető, a nézők számára pedig látványos. Összességében mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki, szabadidős sporttevékenységnek kiváló. Hogy aztán lesz-e belőle egy profik által űzött, „bevett” sportág, az már más kérdés.

További képek a szombati Teqis Challenger Cupról:

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi