VÍZILABDA, NŐK

BRONZMÉRKŐZÉS
Magyarország–Orosz csapat 11–9 (2–2, 5–3, 0–3, 4–1)
Tokió, zárt kapuk mögött. Vezette: Sztavridisz (görög), Ohme (német)
MAGYARORSZÁG: MAGYARI A. 1 – Szilágyi D., Garda 1, KESZTHELYI-NAGY 2, PARKES, Rybanska 1, VÁLYI V. 3. Csere: Leimeter, Gurisatti 1, Szücs G. 1, ILLÉS 1, Gyöngyössy. Szövetségi kapitány: Bíró Attila.
OROSZ CSAPAT: Karnauh – Karimova 1, PROKOFJEVA 2, Szoboljeva, Tyimofejeva 1, Ivanova, GLIZINA 2. Csere: Bersznyeva, Vahitova, SZIMANOVICS 2, Fedotova, Szerzsantova 1. Szövetségi kapitány: Alekszandr Gajdukov
Gól – emberelőnyből: 10/5, ill. 11/3
Gól – ötméteresből: –, ill. 1/1
Kipontozódott: Vahitova (21. p.), Rybanska (27. p.)

ÖSSZEFOGLALÓ

Az utolsó játéknapra sem változott a felállás, egy kapussal indult a csatába Alekszandr Gajdukov és Bíró Attila is, ráadásul azt nevezte, aki eddig is többet védett, azaz nem jutott vigaszmérkőzés sem Jevgenyija Golovinának, sem Gangl Edinának.

Egész rendezetten kezdtünk, például kétszer is csodálatosan játszottuk meg a fórunkat, az elsőt Rybanska Natasa még el is helyezte a hálóban. Mire a második kimaradt, az Orosz csapat átvette a vezetést, viszont Keszthelyi-Nagy Rita távolija egy blokkon gellert véve elkacsázott a gólig, úgyhogy 2–2-vel fordultunk.

Ez nem kevés, mert a negyedbeli utolsó támadásnál gyanúsan Magyari Alda mögött csapódott le a kapufáról egy lövés, amit ő ugyan sebtiben kikanalazott, de amint leperegtek az utolsó másodpercek, kivideózták az esetet. Noha kétségkívül sportágtörténeti pillanat lett volna a szünetben gólt kapni, szerencsére végül nem adták meg.

A szerencsénkért pedig utólag is tettünk: például 3/3-as fórarányt csináltunk a második negyedben! Főleg az elődöntőhöz, de valóban általánosságban férfi-női vonalon az egész tornához mérten is lenyűgözően játszottuk az előnyöket, ráadásul a félidei 7–5-ös vezetésünkhöz öt különböző gólszerző járult hozzá, a blokkjaink a helyükön voltak, egy-két túljutó lövésbe Magyari Alda is belekapott, szóval jól néztünk ki, főleg mert sugárzott a lányokból a tenni akarás

Persze ettől még a harmadikban megtorpantunk. Részben a saját butaságaink, részben a kontrák, páros kiállítások és emberhátrányok miatt, részben meg azért, mert Jekatyerina Prokofjeva klasszis, és elismerésre méltóan felhúzta együttesét. Alena Szerzsantova időkéréssel megalapozott előnygóljával pedig a kezdetek óta először vezetett a rivális (7–8), amely kivágott egy 4–0-s szakaszt, ugye.

A mieink viszont legutóbb a félidő előtt találtak be, úgyhogy mikor a negyedik elején Vályi Vanda végre bevarrt egyet, 10:50-nyi hasztalan lövöldözés végére tett pontot (8–8). Klasszikus női vízilabda-mérkőzés pergett, annak minden szépségével, úgyhogy az őrület közepén, 9–9-nél ők is kaptak egy fórt, aztán mi is, ők is kértek időt, aztán mi is, a különbség annyi, hogy mi ki is használtuk (10–9)!

Felvezetve az utolsó percet az Orosz csapat elszúrta a támadását, úgyhogy újabb időkéréssel vonult fel az első meccslabdánkhoz, csak azonos létszámban, azaz nem támadásból, hanem védekezésből kellett megoldani a finist, főleg, miután feljött az orosz kapus. De nem ő lett a főszereplő, mert belepüfölték a labdát a blokkba, erre Magyari Alda átdobta az egész pályát, talált, nyertünk (11–9), és megszereztük a magyar női vízilabdázás első olimpiai érmét: bronzot!