Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Kalandozások az emberközeli foci világában

Pörge Béla

2018.11.06. 15:40

A szokásostól eltérõen most két külföldi meccsel folytatódik a Pörge szurkol!

A mögöttünk hagyott hosszú hétvégén – számtalan honfitársunkhoz hasonlóan – egy baráti társasággal Prágába látogattam. A fő cél nyilván a sörözés volt, de két focimeccsre is sikerült időt szakítanunk.

A Pörge szurkol rendszeres és elhivatott követői talán már ennyiből is sejthetik, hogy az egyik meccs, amin részt vettünk, az a Bohemians Prága hétvégi fellépése volt. Korábban két alkalommal is írtam már a Bohemkáról, először bő egy évvel ezelőtt szintén a Dolicekben jártam, tavasszal pedig idegenbe is elkísértük a kedvenc cseh csapatunkat.

Ezúttal sikerült tovább fokozni a szurkolást, saját drapival érkeztünk meg a Teplice elleni mérkőzésre. A Bohemians iránti rajongásunk nem véletlen, ezúttal is elemi erővel mutatta meg magát a valódi FOCI.

Olyan "apróságokra" gondolok, hogy a stadion a város szerves része, így könnyen megközelíthető. Régi, ennek köszönhetően nagyon hangulatos létesítmény, az egész közeg pedig szurkolóbarát, emberközeli. Például a lelátó mögött a stadion tökéletesen körbejárható (nyilván a vendéget leszámítva), bent pedig számos bodegában lehet kapni mindenféle földi jót.

40 korona (nagyjából 500 forint) a sör, de kapni virslit, kolbászt, rágcsákat és persze üdítőket is. Több helyen találni szurkolói boltot, a VIP pedig nem valami skybox a szurkolóktól teljesen külön, hanem az előbb említett létesítmények között található, csak fűtött és kisebb a tömeg. Valami ilyesmi lenne az emberközeli stadion, amiből nincsen kilúgozva az, amiért az emberek szívesen mennek meccsre. A belépő egyébként 150 korona volt, ebben tehát nincs nagy eltérés a magyar árakhoz képest, nagyjából 1900 forintról van szó.

Azon természetesen nem lepődtünk meg, hogy a péntek esti kezdés és az igazi középmezőnyi, "tét nélküli" meccsen közel 90 százalékra megtelt a stadion, az ötezres Dolicekben 4300-nál is többen voltunk. Szintén várható volt a fűszag, és a tipikus libsitől a tipikus széljobberig terjedő megjelenések tárháza.

Az viszont már egy kicsit meglepő volt, hogy a játék kifejezetten magas színvonalon és izgalmasan indult. A Teplice szerzett vezetést, de a Bohemka fordított. Benne volt még egy hazai gól, végül 2–1-gyel fordultak a csapatok.

Sokat gondolkodtunk már azon, mi teszi ennyivel jobbá a cseh bajnokságot a magyarnál. A két ország mérete hasonló, a játék színvonala szintén nem mutat nagy különbséget, és a válogatott sem vitézkedik egyik országban sem, ráadásul a cseheknek még ott a hoki is, melyben tényleg a világ elitjébe tartoznak.

Nyilván az egyik komponens a már fent is említett körítés. Azonban Csehországban sincs kolbászból a kerítés, nem mindenhol ennyire jó minden, mint a Bohemkánál, viszont azt Zlínben is tapasztaltuk, hogy emberközelibb a közeg, mint a magyar NB I-ben. Számomra kicsit olyan, mintha a cseh bajnokság az NB III. lenne nagyban és jobb focival.

Egy másik nagyon fontos tényező, hogy a cseh focicsapatokban túlnyomó többségben csehek fociznak. Egy-két légiós mindenhol akad persze, de olyan, hogy a csehekből legyen kevesebb, szinte sosem fordul elő. Mondanom sem kell, itthon más a helyzet... (Annyit ehhez hozzá kell tennem, hogy a cseh bajnokságban a szlovákokat nem számítom légiósnak, de ugyanígy Magyarországon a magyar származású külföldieket sem – szegény Mészáros Karol egyik országban sem tekinthető légiósnak.)

A Bohemians–Teplice-meccsen három légiós volt a kezdőkben, egy pedig a kispadokon. Ezt gondolom és tartom az egészségesnek, hiszen nyilván lehetnek és vannak is jó légiósok minden országban, de alapvetően a hazai játékosoknak kell és hasznos lehetőséget biztosítani.

A nagyjából 4300 hazai néző mellett a maroknyi vendégtábor is megérdemli, hogy kiemeljem. Hangosan szurkolták végig a meccset, még piróztak is. Természetesen a rigmusok zömét nem értettem, de a gyűlölet nemzetközi nyelvét könnyen felismerni. A hangosbeszélőn át legalább négy-öt alkalommal figyelmeztették mindkét oldalt, olykor kifejezetten élveztem a kölcsönös gyűlölködést, mutogatást. Ez kell, hozzátartozik a meccsélményhez, de alapvetően a szurkolásé volt a főszerep.

A rigmusok egy részét külföldiként sem volt nehéz megtanulni, ráadásul ebben segített az is, hogy a sörhöz kapott, visszaváltható műanyag korsókat különböző rigmusok szövegével díszítették.

A második játékrész elején a Teplice fordított, utána pedig a színvonal már olyan volt, amit előzetesen is várni lehetett. Tömören: nem jó. Sajnos a Bohemka nem tudott egyenlíteni, maradt a 2–3, ezzel mindkét csapat a középmezőny alsó részéből várhatja a folytatást.

A lefújás után a játékosok megtapsolták a szurkolóikat, akik aztán szépen lassan el is foglalták a stadion körül található számos kocsma valamelyikében a törzshelyüket. Budapesten a legtöbb stadion környékén jó, ha egynél több kocsma van...

A pénteki mérkőzéssel nem ért véget a groundhopperkedésünk.

Szombat délelőtt a cseh ötödosztály egyik meccsére látogattunk ki. Csehországban az első négy osztály nem területi alapon szerveződik, az ottani ötödosztály az első olyan, mint nálunk a megye egy vagy a BLSZ. A Prazsky prebor, azaz a prágai blasz egyik találkozóját választottuk, az Uhelné sklady Prága és a CAFC Prága összecsapását.

Az US a tabella második helyét, a CAFC pedig az utolsó előtti helyét foglalta el a forduló előtt.

A csapat pályája Prága ötödik kerületében, dombos vidéken található. A sportbüféként szolgáló épület egész egyszerűen csodálatos, ahogy a belseje is. Mindössze 27 koronába (kb. 330 forint) került a Straropramen, ami pedig talán a valaha volt legjobb Staro, amit életemben ittam (pedig nem az első valódi prágai volt ez), nagyon jól csúszott. Azt pedig csak mellékesen teszem hozzá, hogy a csapos kishölgy nálam jó eséllyel indulna egy világszépe versenyen.

Mire sikerült kijutnunk, már elkezdődött a meccs, sőt, a társaság fele – velem együtt – lemaradt az első gólról is, de ezt kompenzálta a sör csapolásának látványa...

Viszonylag hamar egyenlített a CAFC, a szünetig nem változott az eredmény. A színvonal egészen elképesztően gyenge volt, olyasmi, mint a magyar ötödosztály. Szurkoló sem volt sok, 25-30-an lehettünk, de a közeg rendkívüli volt. A belépésért természetesen nem kellett fizetni, viszont lehetett kapni műsorfüzetet 20 koronáért.

Ebből megtudtuk, hogy a CAFC-ben játszik egy magyar játékos is, Nagy Martin. Ezt követően többször is bekiabáltunk neki magyarul, a reakciójából pedig úgy tűnt, tényleg tudott magyarul a spíler.

A néhány néző részéről időnként érkeztek bekiabálások, ezeket persze nem értettem, de az egyértelműnek tűnt, hogy jók voltak. A vizes pályán való szenvedésnek 3–1 lett a végeredménye, érvényesült tehát a papírforma. Ehhez kellett egy tizenegyes is, ami után kiderült, hogy a háló lyukas, mert a kapuba lőtt labda a kapu mellett jött vissza a falról.

Kedvencemmé avanzsált sportbüfémben még egy kis hermelint is fogyasztottunk, majd a helyi erő egyik tagjával is "elbeszélgettünk" cseh-angol-német-magyar keveréknyelven. Komoly élményekkel hagytuk el a helyet, és ezzel a túra focis vonatkozású része véget is ért, vasárnap már nem volt módunk kimenni a Zizkov meccsére, a prágai derbi pedig "csakazértsem" érdekelt. Vasárnap búcsúzóul még a pályaudvaron összefutottunk Molnár Zoltánnal, a Dunaferr legendájával. Tökéletes búcsú.

A két meccs tanulságát úgy tudnám összefoglalni, hogy a cseh futball a körítése és a közege miatt jár a magyar előtt.

Nem arról van szó tehát, hogy egy magyar focista ne tudna úgy focizni, mint egy cseh (jó, azért egy Pavel Nedved vagy egy Jan Koller születhetne ide is), hanem arról, hogy a foci elöljárói nagyjából 30 éve nem értik, hogyan is kellene viszonyulniuk ahhoz, amiért elvileg dolgoznak. Volt, amikor szándék sem volt erre, most azonban vitathatatlanul van, de talán nem véletlen, hogy az eredmények csak nagyon nehezen jönnek össze. Ha egyáltalán...

Pedig nem szeretnék sokat, csak egy Bohemians Prágát a magyar első osztályba.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére