Múlt héten pórul jártam az Újpest-Paks kupameccsel, ráadásul kedden úgy pótolták be azt a találkozót, hogy hidegebb volt öt-hat fokkal, cserébe most is esett a hó, ugyanannyira havas volt a pálya, mint egy hete, de ezúttal megfelelt... Az efeletti bosszankodásomat csak a lilák sikere enyhítette.

Szerdán másodjára is nekifutottam annak, hogy a Magyar Kupa nyolcaddöntőjével nyissam a 2018-as év meccsbeszámoló-sorozatát. Ezúttal sikerült, a Dorog-Debrecen találkozó megrendezésének nem volt akadálya.

Sajnos később tudtam csak kiérni, bő 15 percet sikerült késnem, ekkor már vezetett a Loki. A félidő további részében a játék képe azt mutatta, hogy két nagyjából egyforma szintű csapat gyűri egymást. Csak ugye az NB I. dobogósa játszott az NB II. egyik középcsapatával...

A falelátón foglaltam helyet, az ultrákkal szemben. Egy sört a rend kedvéért vettem, 370 forintért dobozos Steffl vagy Soproni volt a kínálat, előbbit választottam. Megtette az is, a hidegben több sör nem is kellett. Mögöttem nem messze volt egy másik bátor vállalkozó, aki szintén sörözött, meg is jegyezte, hogy legalább most hideg. Jó beszólások bőven akadtak egyébként, már érkezésemkor is éppen a partjelzőt figyelmeztették:

A spori a továbbiakban is főszereplő volt, de az első félidőben a hazai játékosok is kaptak bőven, miért nem ívelnek, miért így passzolnak és hasonlók. Jogos volt a kritika, a Dorog meg akarta úszni ezt a meccset, de 0—1-nél is egyértelműen látszott, hogy ez nem fog összejönni, rúgott gól nélkül biztosan kiesnek.

— ez volt az egyik enyhébb kritika.

Az csak a szünet után dőlt el, hogy nem lehet megúszni a találkozót, az 55. percben Sós duplázott. 0—2 után felébredt a Dorog, elkezdett támadni a hazai csapat is. Igyekezetük nem volt hiábavaló, egy szöglet után összejött a szépítés.

Ekkor hosszabbításra álltunk, és ahogy hallottam, körülöttem nem volt arról megegyezés, hogy ez jó-e. Volt, aki időhúzásra biztatta csapata játékosait, mások viszont egyenlítést akartak. Én úgy voltam vele, hogy elég hideg van ahhoz, hogy ne akarjak még minimum fél órát maradni.

A partjelző közben beintett egy olyan szituációt lesnek, ami tényleg nem tűnt annak. Eddig is kapott bőven, innentől percenként érkezett a "k888va anyád, hülye, idióta" és a többi. A nagy felhördülés után egy bácsi kétségbeesett hangja törte meg a rövid csendet.

A hangszínnel együtt ez igazán hatásos volt. A 83. percben aztán eldőlt, nem lesz hosszabbítás. Kinyik éles szögből lőtt gólt, erősen védelmi hibának tűnt a dolog, mindenesetre 3—1-re ment a Loki.

Néhányan ekkor elindultak haza, nagyot hibáztak. Nagyjából másfél perc múlva Mészáros irgalmatlan nagy gólt lőtt, egy kifelé pattogó labdát vágott be kapásból, 35-40 méterről, 2—3. Volt hátra még öt perc plusz a hosszabbítás, a Debrecen több idegenbeli gólja miatt még egy találat kellett a Dorognak.

Be is állt a veterán csatár, Sitku. Ment előre a Dorog becsülettel, de idejük már nem maradt elég, ráadásul a Debrecen húzta az időt.

— jegyezték meg többen, míg mások keserűen morogtak, hogy ez a sz888r csapat az NB I. harmadik helyezettje.

Ahogy a nagyjából 300-400 hazai néző, úgy én sem távoztam túl boldogan. Pedig a Dorognak nincs miért szégyenkeznie, hősies helytállással estek ki egy sokkal magasabban jegyzett csapat ellen. A Lokit ugyan nem szeretem, de hatalmas tiszteletet érdemel az a nagyjából 30 debreceni, aki ezért eljött Dorogra munkanap kora délután. Hozzájuk ki is ment a csapat, örültek. Nagyon nehezen, de több idegenben rúgott góllal végül továbbment a Debrecen a Magyar Kupa legjobb nyolc csapata közé.