Vasárnap számos izgalmas meccsre került sor az NB III-ban és az NB II-ben, ám ezek zöme sajnos egyszerre kezdődött, így választanom kellett. Mivel az a társaság, akivel Budafokra mentem volna, végül visszakozott, maradtam a szívemnek legkedvesebb csapatnál, a III. Kerületi TVE-nél.

Ráadásul nagy rangadóra készült a Kerületke, az Ajka volt a vendég. Az az Ajka, ami a meccset megelőzően 13 forduló alatt 11 alkalommal nyert, kétszer ikszelt, győzelmeik pedig jellemzően nagyobb arányú sikerek voltak. Az egész NB III. teljes mezőnyében az Ajka lőtte a legtöbb gólt.

A meccs előtti alapozásként a Kerület-szurkolók törzshelyén, egy helyi kiskocsmában ittam Pilsnert. Már ekkor megszületett néhányunk fejében a gondolat, hogy tavaszra rendes, szervezett szurkolást, jó hangulatot fogunk teremteni Óbudán. Ahogyan két hete, úgy most is volt megafon és duda, ám ezúttal tisztességesen végig is szurkoltuk a meccset – akárcsak az ajkai drukkerek, akik nagyjából harmincan érkeztek Óbudára. Itt kell megemlíteni az ajkai klub dicsérendő húzását: ingyenes szurkolói buszt biztosítottak a nézőiknek.

Az első félidőben nem esett gól, de a színvonalra nem lehetett panasz. Érződött, hogy az Ajka jobb csapat, de a Kerület nagyon jól állta a sarat.

A már említett szurkolás miatt sok beszólást nem tudtam feljegyezni, ám ez nem zavart, hiszen a szurkolással voltam elfoglalva. Olyan persze volt, hogy egy-egy rosszabb lövés után elhangzott "mehetsz a Lidl-be sörért" vagy hasonló megjegyzés, de természetesen a bírózások sem maradtak el.

A szünetben a sör beszerzése után egy remek találkozás aranyozta be a napunkat! Egy MTK-s kabátban megjelent egy élő legenda, Kenesei Krisztián. A jattolás és a közös fotó mellett még pár szót is sikerült vele váltanunk, igazán közvetlen ember. És tényleg igazi legenda, úgy érkezett meg Fehérvárról, hogy csapata, a Komárom 4–0-ra nyert, Kenő két gólt vállalt a sikerből. Szívesen látnám még közel 42 évesen is a csapatban, de sajnos nem így alakultak a dolgok...

A második játékrész sajnos nagyon rosszul kezdődött, rögtön az elején betalált az Ajka. Ezután még maradt a második félidő végén már tapasztalt feszült légkör. Mindkét oldalon akadtak alattomos szabálytalanságok, utána rúgások, lökések.

Ennek megfelelően a lelátóról is érkeztek a megposszanások és a felhördülések, sőt, időnként még kisebb összeszólalkozások is előfordultak. Röpködtek az anyázások és a ba888megek.

– ez volt a kedvenc beszólásom, annyira őszintén elkeseredett volt.

Az Ajka egy védelmi hibát követően megduplázta előnyét, a hajrában pedig nem volt esélye a Kerületnek az egyenlítésre, de még a szépítésre sem. A szurkolás is kicsit alábbhagyott, ekkor már hangosabbak voltak a vendégek.

Novemberhez mérten korainak találtam, de a tabellát elnézve tulajdonképpen jogos volt, ahogy ajkai szurkolók a 80. perc körül rákezdtek a "bajnok csapat, bajnok csapat!" rigmusra.

Az Ajka láthatóan kimagaslik a mezőnyből, így a kétgólos vereség egyáltalán nem volt gáz, különösen annak fényében, hogy nem játszott rosszul a Kerület. Az Ajka ráadásul tavaly az utolsó fordulóig versenyben volt a Kaposvárral a feljutásért, a Rákóczi pedig most negyedik az NB II-ben, és vélhetően az Ajka sem fog egyből kiesni, bár voltak olyan beszólások a meccsen, hogy "várunk vissza titeket két év múlva"...

A meccs után még levezetőként lecsúszott egy-két Pilsner, miközben már a tavaszi "ultráskodást" terveztük. Addig viszont még jön a Mezőkövesd is Óbudára, továbbá lesz pár érdekes meccs is az első három osztályban a téli szünetig, így unatkozni nem fogok!

Ez a vasárnapi találkozó megmutatta, hogy nem feltétlenül kell győzni ahhoz, hogy az ember jól érezze magát egy meccsen, csak (az adott szinthez képest) jó játék, jó hangulat és sok ember szükséges ehhez. Ebből kellene még sok!