Június első hétvégéje óta nem voltam meccsen, hiányzott már. Akkor az NB III. utolsó fordulójában a Kerületke kiejtette a bajnokságból a Pénzügyőrt, jó buli volt bográcsozással, sok sörrel, füsttel. Kis szünet jól jött utána, de ez az öt és fél hét hosszú idő volt, nagyon vártam már, hogy mehessek valamire. Az edzőmeccsek nekem nem adják meg az igazi meccsélményt, az Újpest nem jutott ki Európába, a Fradi szóba sem jöhet nálam: maradt a Honvéd, amely csapat ráadásul a Vasas új stadionjában játssza első két (ha lesz annyi) hazai El-meccsét, így a meccsélmény mellé stadionavató is jutott, nem lehetett kérdés, hogy ezt nem hagyom ki.

Impozáns látvány kívülről | Fotó: Kozma Zsuzsi

A stadiont ugyan már felavatták, de az első tétmeccsre csütörtök este került sor, ilyen szempontból állja meg a helyét a stadionavatás kifejezés. Az új stadion elrendezése olyan maradt, mint a régié, viszont az omladozó (ám hangulatos) régi Fáy utcai létesítmény helyén egy szép, barátságos méretű, belülről kifejezetten jól kinéző stadka várja a nézőket. Elsőre kisebb cseh stadionok jutottak eszembe a mérkőzés előtt, ahogy körülnéztem. Pont ez kell, nem egy túlméretezett hodály, viszont esztétikailag nagyon ott van ez a stadion.

Fotó: Kozma Zsuzsi

A büfé kellemes meglepetést okozott: bár jó sört nem kapni benne, de az árak nem szálltak el. 400 forint a csapolt Soproni, ugyanennyi a dobozos Löwen és Soproni, míg 500 forintért szintén dobozos Heinekent kapni. Maradtam a Soproninál, az NB III-ban is azt szoktam meg, jó lesz ez a Vasasnak a másodosztályra...

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

A kezdésre nagyjából 3500 néző jött össze, ami így a nyár közepén, hétköznap este nem rossz. A színvonal sajnos nem verdeste az eget, NB I-es kiesési derbit hozott az iram, amit kellően sok hiba is tarkított. Egy ilyen hiba kellett a Honvéd vezető góljához is, ami a 32. percben, egy szöglet után született meg.

A gólig amúgy több nagy helyzete is akadt a litván csapatnak, melyet nagyjából 30-40 szurkoló kísért el Budapestre.

A vendégek |Fotó: Kozma Zsuzsi

Az első félidőben több gól nem született, egygólos hazai előnnyel vonultak az öltözőbe a csapatok. A hangulat jó volt, a kispesti tábor végigszurkolta a félidőt, és a rossz színvonal ellenére én is remekül szórakoztam az ismerőseim között, valahogy nem volt benne a levegőben, hogy itt gond lehet, miközben a másik két El-csapatunk már-már gálázott és eldöntötte a továbbjutást az első körben (a Loki 3–0-ra nyert otthon, a Fehérvár 5–1-re idegenben).

Fotó: Kozma Zsuzsi

A második gól | Fotó: Kozma Zsuzsi

A második játékrészben növelte előnyét a Honvéd, Ngog volt eredményes közvetlen közelről. Innentől már igazi fieszta volt a kispesti táborban, sőt, az ultrák reagáltak arra is, hogy a hivatalos stadionavatón a Vasas ultrái a Honvédot szidták, felhangzott az „angyalföldi cigányok, b888átok az anyátok!” rigmus, ezt követően a következő körre is hangoltak a kispestiek:

– énekelték, és ebbe egész sokan bekapcsolódtak – természetesen én is – a lelátón.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Fotó: Kozma Zsuzsi

A 85. perc környékéig úgy tűnt, ez a meccs teszi fel a cseresznyét és a habot arra a tortára, amit a selejtezők első körében a magyar kupacsapatok összehoztak. Ám a cseresznye végül lemaradt, „csak” a hab került fel: a Honvéd ekkor már 3–0-ra vezetett, Gazdag tizenegyesből szerezte a harmadik gólt. Jöhetett volna a negyedik, ám Gazdag a második büntetőjét elhibázta, a 92. percben pedig szépített a Zalgiris, így 3–1 lett a vége.

Cseresznyeként a hab tetején pedig érjük be azzal, hogy egyetlen szlovák csapat sem tudott nyerni az első körben, sőt, ketten lényegében kiestek, pedig nem túl veretes ellenfelekkel kerültek össze. Nem állunk messze attól, hogy idén a felvidéki magyar DAC szerezze a legtöbb UEFA-koefficienst Szlovákia számára, ami a szomorú rész mellett (hogy a Dunaszerdahely nem az NB I-ben indulhat) rendkívül szórakoztató lenne. Hát, ha még a románok is bukdácsolnának...