Röviden, de jöjjön itt egy kis Eb-történelem is abból az időszakból, amikor még a magyar csapat is ott volt a kontinenstornán és néhány érdekesség abból az időszakból, amikor nem voltunk szereplői a tornánk, mert van egy-két statisztika, amely talán érdekes lehet.

Sokan tudják, de nem árt azért elismételni, hogy amikor a magyar válogatott utoljára Európa-bajnokságon járt, akkor a végjátékban összesen négy válogatott vett részt. 1972-ben a Német Szövetségi Köztársaság, a Szovjetunió, Belgium és Magyarország csapata volt jelen az érmekről döntő meccseken és a végjátékban. Ebben az időszakban, egészen 1976-ig a rendezőt a selejtezők után választották ki, 1980-tól azonban már a rendező ország automatikusan résztvevője lett a tornának, előbb nyolc, majd 16, legvégül pedig - mostantól - 24 csapat közül kerül ki a végső győztes. Ez már csak abban is jelentős változás, hogy a magyar válogatott is ennek köszönhetőn jutott el újra a kontinenstornára, de a meccsek számban is lesz egy jelentős differencia: aki szánhat rá időt az 20 összecsapással többet láthat a tv-ben, mert a változtatásoknak köszönhetően a korábbi 31-ről 51-re nő az Eb-mérkőzések száma. 

De hol lesz majd az igazi minőség? Mert miközben mindenki a világbajnok németekről beszél, mint a torna fő esélyeséről, azért  említést érdemlő, hogy utoljára 32 éve fordult elő, hogy a házigazda, a rendező ország válogatottja nyerte a labdarúgó Európa-bajnokságot.

Az a csapat, a Platini által vezetett francia nemzeti tizenegy volt. Most, hogy visszatér az Eb a franciákhoz, akár meg is törhet a rendező országok rossz sorozata. Amennyiben így lesz, kérdés, hogy Michel Platinit hol látjuk majd ünnepelni? Miután a franciák ikonja május 9-én lemondott UEFA-elnöki pozíciójáról, a francia Eb-rendezés "háttérmunkásainak" egyik legmarkánsabb egyénisége távozott a nemzetközi labdarúgás vezetéséből. Azért a VIP-ben ennek ellenére várhatóan lesz helye. A kérdés, hogy láthatjuk-e jellegzetes félmosollyal, ferdén tartott kézzel tapsolni saját válogatottjának? 

Mert - jelentsük ki - a francia nemzeti csapat most is jelentős esélyese a tornának és nem csak a rendezői státus miatt: a francia válogatott az elmúlt egy évben, a legutóbbi 10 mérkőzéséből egyet veszített el, idegenben az angolok ellen, a többit mind megnyerte olyan ellenfelekkel szemben, mint a németek, a portugálok vagy idegenben Dániával szemben. 

Általános vélemény, hogy a házigazda válogatott támadósora kimondottan ütős, még úgy is, hogy Karim Benzema nem lesz ott az Eb-n: Griezmann (Atlético Madrid), Payet (West Ham United), Martial (Manchester United), Coman (Bayern München),  Giroud (Arsenal), Gignac (Tigres UANL) - valamennyien jó formát mutattak az idényben és sok csapat örülne bármelyik csatárnak.

Ami szintén nem véletlen, egyben intő jel, hogy az összes meghatározó bajnokság aranyérmes csapatából szerepel játékos Didier Deschamps keretében. Azonban, ami igazán megmutatja a franciák erejét, az a tartalékok névsora. Érdemes böngészgetni, hogy kik nem férnek be ebbe a válogatottba: Alphonse Areola (Villarreal), Hatem Ben Arfa (Nice), Kevin Gameiro (Sevilla), Alexandre Lacazette (Olympique Lyon), Adrien Rabiot (Paris Saint-Germain), Morgan Schneiderlin (Manchester United), Djibril Sidibé (Lille), Samuel Umtiti (Olympique Lyon)

A francia válogatott az A jelű négyesben szerepel majd az Európa-bajnokságon, amelyben Románia, Svájc és Albánia lesz az ellenfele. Mellékesen: az elmúlt időszakban, ha 11 mérkőzést vizsgálunk, akkor két veresége volt a galloknak, mert az albánoktól is kikaptak barátságos mérkőzésen. Az Európa-bajnokságon valószínűleg nem így lesz, mert a 2010-es világbajnokság francia mélyrepülése már messze van, az akkori leszereplés nem valószínű, hogy újra előfordul és Didier Deschamps mélyen hisz az agresszív fociban. Szakított a Laurent Blanc által alkalmazott kivárásos játékkal és mindez a pályán eredményes játékot hoz - 2014-ben a világbajnokságon a németek csak 1-0-ra verték Franciaországot a négy közé kerülésért. Majd meglátjuk pénteken Románia ellen, hogy 2016-ban ez a játék élesben mennyire eredményes.