Fantasztikus ember Fernando Santos, a portugál válogatott szövetségi kapitánya. Valamint bebizonyította, hogy remek szakember is. Visszaemlékezve nyilatkozataira, elképesztő, hogy mennyire jól látta az erőviszonyokat, mennyire ismerte csapatát, mennyire hitt fiaiban, de a legcsodálatosabb az a közöny, amivel ellenállt a felé és a válogatottja felé irányuló kritikáknak.

Még el sem kezdődött az Európa-bajnokság, amikor a várakozásairól és a csoportról beszélt, amelyben a portugál mellett a magyar válogatott is szerepelt. Már akkor azt nyilatkozta, hogy azért utaznak Franciaországba, hogy megnyerjék az Eb-t. Mindennek ellenére figyelmeztetett, hogy a portugál, magyar, osztrák és izlandi kvartett nagyon kemény, mert mindegyik ellenfél nagyon erős. Senki se gondolja, hogy sétagalopp lesz onnan továbblépni. Meggyőződése, hogy lesz egy pár döntetlen, amelyek eldöntik, hogy ki jut tovább és ki nem.

Most már tudjuk, hogy a csoportban 4 döntetlen is született, ezekből hármat a Portugália vállalt. Azt azért sejtem, hogy álmában nem gondolta, hogy csapata csak ilyen nehézségek árán fog a 16 közé jutni. Viszont igaza volt: pokoli erősnek bizonyult az F-csoport. Ausztria várakozáson alul teljesített, de Magyarország és Izland igazi közönség kedvenccé vált. Portugália pedig… már tudjuk.

Még a csoportkör alatt volt két nagyon is szignifikáns nyilatkozata. Az egyikben azt üzente a családjának, hogy ne várjanak rá, csak július 11-én megy haza, méghozzá ünnepelt hősként. Ebben is igaza lett.

A másik közvetlenül a magyar válogatott elleni mérkőzés előtt hangzott el:

Ezután a nyilatkozat után jött a magyar meccs, amely a torna egyik legjobb találkozója volt. Az egy elég szép mérkőzés volt, főként nekünk, magyaroknak. Ezzel biztosítottuk be csoport elsőségünket, amely sajnos nem ért sokat.

De utána valóban jöttek a csúnya meccsek. Horvátország, Lengyelország. Ettől függetlenül mindkettő vetélytársat hazaküldte Portugália. És Santost nem érdekelték a záporozó kritikák. A csapat továbbjutott, közben végig verte a játékosai fejébe, hogy ők lesznek a bajnokok, ne aggódjanak, csak csinálják, amit mond. Több játékos is arról nyilatkozott, hogy a mester adott nekik hitet. Legutóbb Eder, akit úgy küldött pályára a portugál kapitány, hogy

És még ebben is igaza volt.

De maradjunk a kronológiánál. A lengyelek után a walesi nemzeti csapat következett. Ekkor is azt nyilatkozta, hogy felkészültünk az ellenfélből, tudjuk, hogy kell nyerni. Aztán egy csúnyácska félidő után szépen megnyerték az összecsapást, és az addig erőn felül teljesítő walesieket is repülőre ültették.

A mérkőzés után újra jöttek a kritikák, amelyekre a rá jellemző fura grimasszal csak ennyit reagált:

Még ekkor is csak a győzelem járt a fejében és megint nem tévedett! A mérkőzés zömében a franciák irányították a játékot. De Fernando Santos számolt ezzel, és csak a megfelelő pillanatra várt. Pont úgy, mint a horvátok ellen. Akkor a 117. percben jött a végső döfés. A döntőben a 109-ben, a zsenialitásának köszönhetően. Akkor, amikor már nagyon nyomtak a franciák, a levegőben lógott, hogy bármikor gólt lőhetnek, lekapta a pályáról a legnagyobb tehetségét, Renato Sanchest, és beküldött egy olyan csatárt, Edert, aki előzőleg sosem volt eredményes a nemzeti csapatban. Ettől függetlenül azt súgta a fülébe, hogy ő fogja eldönteni a mérkőzést. A focihoz kicsit is értő emberben garantáltan felmerült ekkor a kérdés: normális ez az ember??? Körülbelül úgy, mint amikor Bernd Storck úgy állította be a kezdőbe Kleinheisler Lászlót, hogy előtte hónapokig pályára sem lépett. Jó érzésű ember csak fogta a fejét.

Természetesen megint igaza lett! Portugália pedig, ha csúnyácskán is, de megnyerte az Európa-bajnokságot. Ráadásul úgy, hogy bebizonyította, nem csak Cristiano Ronaldóból áll a válogatott. Ezek után kritizálja bárki is a portugál válogatottat! Nyugodtan megteheti, Fernando Santos úgyis leszarja, és inkább kiélvezi a siker ízét.