Ahogyan azt a focikedvelők már tudják, szerdán felavatták a Videoton új stadionját. Azaz a MOL Vidi FC új stadionját, a MOL Aréna Sóstó nevű létesítményt – ha a hivatalos megnevezéseknél maradunk.

Az új Sóstói első mérkőzése egy nyárról elhalasztott meccs volt, az Újpest látogatott Székesfehérvárra, így adta magát, hogy ott legyek az avatón, nem is nagyon jártam még hasonló rendezvényen. Ráadásul nem is egyedül képviseltem a szerkesztőséget – Tamás kollégámmal néztük meg és szurkoltuk végig a találkozót.

A vendégszektor megtalálása komoly feladatnak bizonyult, mert előzetesen csak azt néztük meg, hogy a stadion melyik részén van. Ezzel nem is volt baj, de arra nem számítottunk, hogy egy alagúton keresztül lehet bejutni a vendégbe! Így sikerült körbejárni a MOL Aréna Sóstót, ráadásul anélkül, hogy bármi konfliktusba keveredtünk volna vendégként. Pedig volt már bennem három Zlaty Bazant, így nem volt annyira egyszerű fehérvárinak tűnnöm.

Később egy segítőkész szekusnak hála megtaláltuk ugyan, hogy merre kell menni, ám egy rendőrtől megtudtuk, hogy amúgy lezárt területen mentünk át. Eleve más irányból kellett volna tehát megközelíteni a stadiont, de annyi baj legyen, még így is időben jutottunk be.

Akár kívülről, akár belülről nézzük, nagyon jól sikerült stadionról van szó. Nem ormótlanul nagy, jól illeszkedik a környezetébe, a piros-kék fények váltakozása pedig a sötétben nagyon jól mutat. A kasszák mellett egy söröző is helyet kapott a külső részen, ennek ellenére azt azért nem lehet mondani, hogy maximális lenne a stadion helykihasználása. Ami viszont a szervezők munkáját dicséri, hogy a tömött vendégben sem kellett sokat állni a sörért, hatékonyan és gyorsan működött a kiszolgálás.

Viszont végtelenül szomorú, hogy 590 forintba kerül a sör, ami ráadásul Arany Ászok. Az ételeket ki sem próbáltam, de például 450 forint volt a perec, 250 a Balaton szelet.

A csapatnév megváltoztatása ellen tüntető RBD ekkor még bent volt a stadionban, egy látványos koreográfiával is készültek, majd kivonultak. Kapták is az ívet ezért, hogy döntsék el, hogy tiltakoznak-e vagy sem.

Miután már a kezdésnél a negyedik söröm közepén tartottam, magáról a mérkőzésről inkább Tamás számol be, de a végső konklúzió közös!

A fehérváriak koreográfiája valóban igényesre sikeredett, és méltó volt az új stadionhoz. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az újpestiek is készültek látvánnyal és több kiírással, de a biztonsági szolgálat emberei, akikkel később, a találkozó alatt is akadt probléma (erről még lesz szó), nem engedték bevinni a koreográfiához szükséges eszközöket.

A mérkőzést meglepő módon jól kezdte az Újpest, a tetőtől talpig fehérben játszó vendégcsapat annak ellenére alakított ki több nagyobb helyzetet és volt pariban az első 45 percben, hogy a mértékadó futballszakportál, a transfermarkt.de szerint a kerete harmadannyit ér csak, mint a Mol Vidié.

A hazai piros-kékek elsősorban pontrúgásokból veszélyeztettek, melyek kiharcolásához nemegyszer kellett a játékvezető, Andó-Szabó Sándor asszisztálása is.

Az itt is, ott is adódó lehetőségek ellenére gól nélküli döntetlennel vonulhattak pihenőre a felek. Amíg a játékosok az öltözőben készültek a második félidőre, a szép számú nézősereg a Wellhello minikoncertjét „élvezhette”. Fluor Tomi újfent bebizonyította, hogy a f888szrajzolgatás jobban megy neki, mint az éneklés, a harmatgyenge produkciót követően jogosan zengett a stadion a „sz888r a Wellhello” rigmustól.

Érdemes feltenni a kérdést, hogy egy ilyen rangos eseményre miért nem lehetett meghívni például az Ismerős Arcokat, amely zenekar Nélküled című dala már tucatnyi Kárpát-medencei helyszínen felhangzott, és honfitársaink ezreinek a szívét melengette meg a gúnyhatáron innen és túl.

A második félidőben azért már inkább az történt, amit a Vidi akart, az újpestiek közel sem tudtak olyan veszélyesek lenni, mint az első 45 percben. Az 58. percig bírta a vendégek védeleme: egy Vidi-szögletet követően a csapatkapitány, Juhász Roland fejelt a kapuba.

A hazai vezetés pár perc erejéig meghozta a mérkőzést addig csak csendben szemlélő fehérvári publikum hangját, egész jól szólt a „Hajrá, Vidi!” és a „Videoton, Videoton!”.

A bekapott gól után feljebb jött az Újpest, becsülettel mentek előre a lila-fehérek. A 65. percben Obinnát lökték el két kézzel a tizenhatoson belül, de Andó-Szabó Sándor „megkoronázva” az egész találkozón mutatott teljesítményét, nem adott büntetőt a IV. kerületieknek.

Nem sokkal a meg nem adott tizenegyes után egy kisebb balhé alakult ki a vendégszektorban, egy eldobott petárda után kezdtek el teljesen feleslegesen keménykedni a szekusok. A feltételezett elkövetőt először körülállták, majd ki akarták vezetni a szektorból, de az újpesti ultrák elállták a rendkívül szimpatikus bőrfejű rendezők útját, akik lökdösődni kezdtek, ezt követően tört ki a balhé. Végül a készenléti rendőrök bevonulása csitította le a kedélyeket.

Régóta visszatérő probléma, hogy a magyarországi mérkőzéseken közreműködő biztonsági szolgálat emberei között börtönviselt, sokszor a hatalmukkal visszaélő egyének vannak, akik teljesen feleslegesen provokálják az amúgy is kriminalizált szurkolói közösségeket.

A balhé elülte után újra a szurkolással foglalkozott az egész mérkőzésen remek hangulatot varázsoló újpesti tábor, de az egyenlítés így sem jött össze, a Vidi 1–0-ra nyerte a stadionavatót. A játék képe, a helyzetek és a meg nem adott tizenegyes(ek?) alapján a döntetlen igazságosabb lett volna, de a futball már csak ilyen.

Fontos még megemlíteni, hogy a lefújást követően mindösszesen 7-8 újpesti labdarúgó jött ki a vendégszektorhoz megköszönni a biztatást. Ez sok mindent elárul arról, hogy – néhány kivételtől (például a csapatkapitány Litauszki Róbert vagy Zsótér Donát) eltekintve – az Újpest mai futballistái mennyire átérzik a csapat-vezetőség-szurkolótábor szentháromságát, mennyire tisztában vannak azzal, hogy sok dolgozó magyar ember szabadságot vesz ki, saját pénzéből és szabadidejéből áldoz nem keveset arra, hogy az aranylábú sztárocskákat biztassa meccsről meccsre. Úgy tűnik, a részükről ez a hála.

Másik nagy csalódás a Vidit megelőzően az Újpestben is játszó, francia állampolgársága ellenére a magyar válogatottság felé kacsintgató Loic Nego viselkedése volt, aki tegnap este végleg leírta magát minden jóérzésű futballszurkoló előtt. A guadeloupe-i származású játékos a hármas sípszó után kijött az újpesti tábor elé provokálni: puszilgatta a mezén található Vidi-címert, illetve mutogatott a szurkolóknak.

A futball világában elterjedt szokás a normális mentalitású focisták között, hogy amennyiben volt csapatuknak gólt lőnek vagy legyőzik azt, nem ünnepelnek látványosan, ezzel is tiszteletben tartva az adott klub szurkolóit, akik korábban őt éltették, neki szurkoltak.

A vereség ellenére az Újpest helytállt a nemzetközi kupaporondon vitézkedő Vidi új otthonában, az ráadásul stílszerű, hogy pont Juhász döntötte el a meccset. Viszont minden rosszban van valami jó: a Vidi győzelme rossz a Ferencvárosnak, legalább ennyi örömünk lehetett.